Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1707 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1708 lényegében azonos arányban emelkedett a lakosság nagy részben munkából származó, de jelentős mértékben társadalmi juttatásokkal kiegészülő nomináljövedelme. A vállalatok és az állam eltérő mértékben részesedtek a létrehozott jövedelemből. A költségvetés ugyan a tervezettnél nagyobb bevételhez jutott, de annak nagy részét vissza kellett adnia exportadó-visszatérítésként, illetve az importárak növekedésének, elsősorban a kávé, a fehérjetakarmány és más termékek áremelkedésének ellensúlyozására. Végeredményben a költségvetésben összpontosított tiszta jövedelem aránya csökkent, ellenben nőtt a vállalatok és a szövetkezetek részesedése az összes jövedelemben. Az önök előtt fekvő jelentés részletesen ismerteti a központi pénzalap bevételeinek és kiadásainak alakulását. Megállapítható belőle, hogy a bevételek 41 milliárd forinttal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364 milliárd forint volt, a hiány a tervezettnél és a múlt évinél is nagyobb. Mindebben megmutatkozik népgazdaságunk dinamikus fejlődése, erőfeszítéseink hatása a nemzetközi inflációval szemben való küzdelemben, de gazdaságpolitikánk egyik fő gondja is az, hogy nem valósult meg a költségvetés egyensúlyának javítására irányuló elhatározásunk. Gazdaságunk úgy fejlődött, lakosságunk életszínvonala úgy javult, nemzeti jövedelmünk mérlege az elmúlt évben is csak úgy kerülhetett egyensúlyba, ha külső erőforrásokat vontunk be, hiteleket vettünk fel. Ez megfelel V. ötéves tervünknek, ott ugyanis korántsem az a szándék fogalmazódott meg, hogy az egyensúlyi folyamatok kibontakozását importkorlátozások révén keressük. A hangsúlyt az exportképesség növelésére helyeztük, mert úgy véltük és ma is úgy gondoljuk, hogy az exportképes kapacitások bővítése részben külföldi hitelfelvételekkel is megalapozható. Azok a tapasztalatok, amelyeket ezen a téren eddig szereztünk, kedvezőek. Az ilyen célra befektetett hitelek révén ugyanis korszerű technikához jutunk és ez meghozza a várt eredményt, ha segítségével jól eladható, gazdaságosan értékesíthető termékeket állítunk elő. Ezt azonban még nem mindig sikerült maradéktalanul elérnünk. Javult ugyan a termelőmunka hatékonysága, a termelés szerkezete, exportképessége, az elért fejlődés azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy a számítottnál rosszabb külpiaci körülményeket és a tervezettnél nagyobb belföldi felhasználást ellensúlyozza. Az elmúlt esztendő tapasztalatai az eddiginél is kézzelfoghatóbban bizonyították, hogy népgazdasági gondjainkban a külső tényezőkön kívül munkánk gyengeségeinek, a tervezés, a szabályozás, a gazdálkodás hiányosságainak is jelentős szerepük van. Ennek következményei nemcsak a társadalmi jövedelem aránytalan megosztásában és a költségvetés egyensúlyának hiányában, hanem a vállalatokra gyakorolt nem elégséges feszítő, serkentő hatásban is megmutatkoznak. Mégis vállalataink, szövetkezeteink, de sokszor még az irányító szervek is inkább forráshiányról panaszkodnak, s azt hangoztatják, hogy a rendelkezésükre álló eszközökből nem tudják feladataikat, terveiket megvalósítani. Érdemesnek tartom ezért második kiegészítésként néhány megjegyzést tenni arról: vajon a vállalatok pénzügyi feltételei mennyiben teszik lehetővé az igényesebb célok megvalósulását. A vállalatok és szövetkezetek pénzügyi helyzetét 1977-ben az jellemezte, hogy erőteljesen bővültek a vállalati alapok és pénzbetétek. Csökkent a veszteséges vállalatok száma, nőtt azoké, amelyek forgóeszközhitelek nélkül is tudnak gazdálkodni. A befejezetlen beruházási állomány számottevő emelkedése ellenére mind a beruházó, mind a kivitelező vállalatok nyeresége gyarapodott. A vállalatok és szövetkezetek — ideértve természetesen a mezőgazdasági szövetkezeteket is — nyereségük 49 százalékát fizették be a költségvetésbe, ezen túl kereken 9 és fél milliárd forintot a személyi jövedelem növelésére szolgáló alapokba, 51 milliárdot a fejlesztési, 12 milliárdot a tartalékalapokba helyeztek. Így részesedési alapjuk 9 százalékkal, fejlesztési alapjuk a nyereségből 21 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. A vállalatok pénzügyi helyzetét tehát általában nem zavarták meg a népgazdasági egyensúlyhiányból fakadó gondok. Ezt — a vállalatok számára kedvező helyzetet — különösen két tényező idézte elő: a jelentős pénzügyi támogatás és a nem elég szigorú követelményeket támasztó szabályozás. A támogatások aránya tovább emelkedett. A vállalatoknak nyújtott költségvetési támogatás 1977-ben már meghaladta a kimutatott pénzügyi eredményük 60 százalékát. Amikor ezt. mint általános irányzatot elmarasztaljuk, ugyanakkor el kell ismerni, hogy vállalataink egyrésze nagyon nehéz körülmények között dolgozott, kedvezőtlen konjunkturális hatásokkal küzködött. A vaskohászati termékek ára a világpiacon 1977-ben különösen nyomott, alacsonv volt. A tőkés nemzetgazdaságok növekedésének akadozó üteme, a lanyha beruházási tevékenyig nem kedvezett gépkivitelünknek, textilipari exportunknak pedig fokozódó nyugat-eurórjai protekcionizmussal kellett szembenéznie. A Támogatások tehát az adott árviszonyok és körülmények között a gazdálkodó szervezetek szempont iából — ideiglenesen — jórészt indokolható. De nem ez az igazi közgazdasági kérdés, hanem az. hogy a problémák egyedi megoldása helvett hogyan tudjuk a vállalatokat szélesebb körben, jobban mozgósítani a hatékonyabb tevékenységre, a piaci követelményekhez való alkalmazkodásra. Bérszabályozási rendszerünk sem állította nehéz feladat elé a gazdálkodókat, akik átlagosan 8 százalék béremelést tudtak megvalósítani. A vállalatok jelentős bértartalékokkal rendelkeznek. Ez a hosszú távú bérpolitikához biztonságot nyújt, de emiatt lehetővé válik az is. hogv olvan bérnövelő intézkedéseket tegyenek, amelvek nem függnek közvetlenül sem a termolékenvség. sem a nyeréséét alakulásától. Sokszor változatlan, esetleg csökkenő teljesítmény esetén is emelhetik a béreket. Ilyenre többször szociális elgondolások késztetik a vállalatokat.