Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

Í709 Àz Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1710 holott erre ma már kevésbé van szükség, mint korábban. Már jobban számításba vehetik, hogy a lakosság összes jövedelmén belül évről évre nő a társadalmi juttatások aránya. Ez 1960-ban még 18 százalék, 1970-ben 23, 77-ben 29 százalék volt. A társadalmi juttatások hatására csökkennek az egy főre jutó jövedelmek eltérései a nagy és kis családok között, ezáltal lehetővé válik, hogy a munkából származó jövedelmek megállapításánál jobban vegyük figyelembe az elért, nyújtott teljesítményeket. A vállalati béres jövedelempolitikában ma még sok vállalat megelékszik a munkaerő megszerzésével és megtartásával anélkül, hogy elég figyelmet szentelne az ösztönző teljesítmények szerinti bérezésre, holott a teljesítmények tartós és rendszeres fokozását, az élőmunka termelékenységének gyors növekedését nagy befektetésekkel segítjük. Ezt mutatja a technikai felszereltség bővülése. 1977-ben a vállalatoknak és szövetkezeteknek az előző évinél 10 százalékkal több gép és berendezés állt rendelkezésre, a termelés vagy a termelékenység növekedése mégis ettől érezhetően elmaradt. Ismét arról számolhatunk be, hogy a beruházásokra a tervezettnél és lehetőségeinknél többet költünk. Már az ötödik tervidőszak kezdetén megismerve a vállalatok fejlesztési elképzeléseit felfigyeltünk arra, hogy általában több beruházást terveznek, mint amennyi a népgazdasági lehetőségekből kiindulva indokolt lenne. Sajnos be kell látnunk, nem számoltunk elég határozottan e helyzet következményeivel. Változatlanul hagytuk a központi beruházási előirányzatokat, de ugyanakkor nem gondoskodtunk eléggé a vállalati forrásoknak a terv összefüggésrendszerébe beillő szabályozásról sem. Ez tovább táplálta azt a már amúgy is meglevő gazdasági talajt, amelyen a kivitelezési erők szétaprózódtak. Az 1976. évben bevezetett szabályozó módosítások mérsékelték ugyan a fejlesztési források növekedési ütemét, de az előirányzottnál csak kisebb mértékben. 1977-ben a tervezettnél nagyobb nyereségből nagyobb fejlesztési alapot képeztek a vállalatok és ezen felül a tartalékalapból is elég sokat igénybe vettek erre a célra. Hitelt is többet kaptak az előirányzottnál, mert a kivitel növelése érdekében szorgalmaztuk az exportfejlesztő hitelek kihelyezését. Viszonylag szigorú feltételek mellett 135 iparvállalat, 50 ipari szövetkezet és több száz mezőgazdasági termelőszövetkezet nyert pályázatot. Az erre a célra létrehozott hitelalap felét gépipari és élelmiszeripari vállalatok, szövetkezetek vették igénybe. Ezek közül sok vállalat már jobban szervezi beruházási tevékenységét és teljesíti a vállalt exportkötelezettséget. A vállalatok nagyobb része, ha lehetne, még szívesebben, többet költene beruházásokra, s amikor ez pénzügyi akadályokba ütközik, akkor minden beruházási elgondolásuk szükségességét, fontosságát egyenként igazolják és megkeresik — meg is találják — azt a társadalmi vagy gazdasági irányító szervezetet, amelyik hajlandó képviselni az ágazati vagy helyi érdekeket, alacsony hatásfok és bizonytalan népgazdasági előnyök esetén is. Ez szerepet játszik abban, hogy legjobb szándékaink ellenére sem tudjuk a vásárlóerő-kiáramlást a népgazdasági érdekeknek megfelelő szinten tartani. Hozzáteszem, gyakran így van ez akkor is, ha a vállalat nem tud megfelelni a szabályozás által támasztott követelményeknek és ebből valami kis hátránya támad. A támogatás oka nem egyszer abban keresendő, hogy már eleve vagy utólag felmentést adunk a beruházáshatékonysági követelmények alól. Ismeretes, hogy a Minisztertanács az 1978. évi tervvel egy időben több intézkedést hozott a vállalati fejlesztési források pontosabb szabályozására. Ezzel elsősorban az új beruházások megkezdését kívánta korlátozni, és nem kevésbé fontos a folyamatban levő beruházások befejezését zavartalanabbá tenni. Az elmúlt hónapokban a kormány megvizsgálta ezeknek az intézkedéseknek a várható hatását és további kiegészítésükre hozott döntést. A kiegészítő intézkedések egy részét már év közben, másik részét pedig 1979-ben vezetjük be. Egyes eddigi adókedvezményeket visszavonunk, új beruházásokra csak kivételesen nyújtunk állami támogatást, szigorítjuk a hitelezés és tartalékfelhasználás feltételeit. Ugyanakkor bővítjük azokat a hitelkereteket, amelyekhez a leggazdaságosabb beruházások a jövőben is hozzájuthatnak. Vállalatainknak és irányító szerveinknek meg kell érteniük, hogy a beruházások túlzottan gyors, népgazdaságunk lehetőségeivel és a tervezett arányokkal összhangban nem álló növekedési ütemét csak akkor lehet mérsékelni, ha egyes elképzelt, de nem gazdaságos beruházásokat nem valósítunk meg, más gazdaságos beruházásokat pedig kényszerűen későbbre ha- t lasztunk. A tegnapi és a mai vitában is komoly figyelmeztetés hangzott el arról, hogy kevéssé keressük a beruházás nélküli utat gazdálkodásunk javítására, ez pedig a túlzott fejlesztések egyik oka. Az egyoldalú magatartás abból ered, hogy még mindig nagyobb figyelmet szentelünk és lehetőséget adunk a mennyiségi fejlődésnek, nem fordítva elég gondot a minőségi változásokra. Pedig a minőségi mutatók javulása, az anyag- és energiaköltség csökkenése, a gyártmányok korszerűségének, versenyképességének a növekedése sokszor látványos beruházások nélkül is elérhető. Jobb szervezéssel, az újítókedv nagyobb bátorításával, a műszaki igények és a közgazdasági követelmények nagyobb összhangjával, jobb vásárlási és értékesítési tevékenységgel is lehet jövedelmezőséget javítani, a vállalat jó hírét gyarapítani, a termelő kollektíva tagjainak, vezetőinek személyes sikereit is megalapozni. Arra törekszünk, hogy a vállalatokat jobban érdekeltté tegyük e minőségi változásokban. Ez hosszú távú és nem egyszerű lecke, de most ez az egyik fő feladat és követelmény. Ennek érdekében ár- és pénzügyi rendszerünket továbbfejlesztjük, a VI. ötéves tervvel összhangban. Egy nagyobb átrendezés keretében a mainál magasabb hatékonysági követelmények támaszthatók majd, mert olyan intézkedéseket hozunk, hogy az árak jobban kifejezzék a nemzetközi árarányokat, és lehetővé tegyék a tényleges jövedelmezőség megállapítását. Elhatáro-