Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1667 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1668 is szólt — a tervezettől elmaradt és ez néhány új lakótelepen ellátási gondokat okoz annak eilenére, hogy szükségintézkedésekkel igyekeztünk az elmaradást pótolni. Megépült az észak—déli metró első szakasza, három közúti felüljáró, és tíz gyalogosaluljáró, korszerűsítettünk több közlekedési csomópontot, fő közlekedési útvonalat, és ez év vége előtt átadjuk a forgalomnak a felújított Margit-hidat es a Mártírok útját. A főváros fejlesztési céljainak eddigi és várható teljesítését a közelmúltban áttekintve megállapítottuk, hogy a terv megvalósítása — részben saját munkánk gyengesége miatt is — a korábban feltételezettnél lényegesen több gonddal és nehézséggel jár. Az elmúlt két évben tervünkhöz képest néhány területen lemaradás keletkezett. De úgy ítéljük meg, hogy jól szervezett, hatékony munkával a lemaradások még pótolhatók, és a város V. ötéves tervének fő célkitűzései döntő többségükben teljesíthetők. A főváros fejlődésével együtt javult a lakosság ellátása, de természetesen nem szüntethetők meg rövid idő alatt a többségében múltból örökölt, és a felszabadulást követő jelentős terület- és lakosságszám-növekedésből is adódó feszültségek. Ehhez még hosszabb időre, több ötéves tervidőszakra van szükség. Tisztelt Országgyűlés! A Politikai Bizottság ez év május 30-án tárgyalta a főváros fejlesztésére hozott korábbi határozata végrehajtásának tapasztalatairól szóló beszámolót. Megállapította, hogy a főváros fejlesztése alapvetően a határozatnak megfelelően, és eredményesen folyik. Most hozott határozatában elfogadta Budapest VI. ötéves és távlati időszakra szóló fejlesztésének fő irányait, és tekintettel a főváros jelentőségére és a történelmileg kialakult elmaradások felszámolásának fontosságára, felhívta az illetékes párt- és állami szervek figyelmét arra, hogy a jövőben is jelentőségének megfelelően foglalkozzanak a fővárossal, és biztosítsák, hogy dinamikus fejlesztése töretlenül folytatódjon. A határozat valóra váltása megnyugtató, biztató jövőt, és a gondok fokozatos felszámolásához megfelelő alapot biztosít Budapest és lakossága számára. Szeretném hangsúlyozni, hogy a főváros ismert gondjainak enyhítésére nemcsak a kormány és szervei segítségére szorítkozunk. Tudatában vagyunk saját felelősségünknek, ismerjük feladatainkat, tennivalóinkat. Tisztában vagyunk azzal, hogy a népgazdaság előtt álló nagy feladatok megoldásához a fővárosban levő üzemeknek, szövetkezeteknek, intézményeknek, és természetesen a Fővárosi Tanácsnak az eddiginél hatékonyabb, fegyelmezettebb és szervezettebb munkával, takarékos gazdálkodással jelentősen hozzá kell járulni. Feltett szándékunk és kötelességünk, hogy ennek maradéktalanul eleget tegyünk. Szólni szeretnék a Lázár elvtárs által elmondottakban is nagy súllyal említett munkaerő-, valamint a beruházási kérdésekről, miután ezen a területen a fővárosban van a legnagyobb probléma. Hosszú ideje ismert, hogy Budapesten egyre csökken a foglalkoztatható munkaerők száma. A IV. ötéves tervidőszakban 91 ezerrel, 15 százalékkal, az elmúlt két évben pedig további 33 ezerrel csökkent a budapesti iparban foglalkoztatottak száma. Sajnos, a csökkenés többnyire nem a munkahelyek tervszerű megszüntetése, hanem a spontán mozgás hatására következett be. A mi tapasztalatunk is megerősíti a Lázár elvtárs által elmondottakat, azt, hogy vállalataink, szövetkezeteink jelentős része nem veszi elég komolyan a kialakult helyzetet, és terveikben létszámcsökkenéssel nem, vagy alig számolnak, kevés, munkaerőt megtakarító intézkedést tesznek. A Fővárosi Tanácsnál körülbelül 60 ezer többlet munkaerőigényt tartanak nyilván, amit sem most, sem a jövőben nem lehet kielégíteni. Ez az eltúlzott munkaerőigény számos helyen közvetve rossz hatással van a munkamorálra, egészségtelen fluktuációt idéz elő, nehezíti a munkafegyelem megszilárdítását, és azt, hogy a munkaerőt ott foglalkoztassák, ahol arra a népgazdaságnak a legnagyobb szüksége van. Bizonyos, hogy Budapesten a rendelkezésre álló munkaerővel lényegesen nagyobb feladatokat lehetne megoldani, ha ennek érdekében — a helyi sajátosságokat figyelembe véve — mindenhol céltudatos, konkrét és határozott intézkedésekre, mindenekelőtt a folyamatos termelés feltételeinek biztosítására, szervezettebb munkára, és a munkafegyelem megszilárdítására kerül sor. A tapasztalat arra mutat, hogy ezen a téren, bár nem új kérdésekről, feladatokról van szó, közel sincsenek kielégítő eredmények, amelyek okait célszerű lenne komplexen feltárni. Úgy gondolom, hogy még a VI. ötéves tervidőszakot megelőzően indokolt lenne Budapesten a jelenlegi és a várható munkaerőhelyzetet külön is vizsgálat tárgyává tenni, és a jelenlegi nem kielégítő helyzet rendezése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Másik nagy gondunk a beruházások terén jelentkezik. Budapesten igen jelentős az építőipari kapacitáshiány. Ezért a kivitelezők, bár sokat tesznek a kapacitások növelése érdekében, mégis kénytelenek visszautasítani megrendeléseket. Azonban még így is általános, hogy többet vállalnak, mint amit gyors ütemben és koncentráltan képesek megvalósítani. Ugyanakkor csak részben van biztosítva, hogy azt vállalják el, amire a népgazdaságnak és a lakosságnak leginkább szüksége van. Emiatt fontos létesítmények nem, vagy csak késve épülnek meg. Sokszor elfogadhatatlanul hosszúak a vállalási határidők, és nem ritkán ezeket sem tartják be. Ennek okai sokrétűek, és általában ismertek. Bizonyos, hogy ez a helyzet jelentős kárt és nehézséget okoz a népgazdaságnak, és igen sok gondot a budapesti beruházóknak. Ezért örömmel hallottam Lázár elvtárs beszámolójából, hogy a kormány szükségesnek tartja olyan intézkedések megtételét, melyek a kapacitások növelésére, a kapacitásigények mérséklésére, az erők jobb koncentrálására, és a gyorsabb kivitelezésre ösztönöznek. A VI. ötéves tervidőszakra való jó felkészülés, a meglevő gondjaink megszüntetése érdekében szükségesnek tartjuk, hogy a fővárosban készüljön építőipari kapacitásmérleg, és a jelenleginél