Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1663 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1664 sukért folytatott harcukban segíteni kívánjuk. Gazdasági segítségnyújtási lehetőségeink ugyan szerények, de a kölcsönös előnyökön alapuló tisztességes gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés, az ilyen alapon folytatott kereskedelem is segítséget jelent fejlődésükhöz. Ügy vélem, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolataink fejlődése — főleg hosszabb távon — számunkra is szükséges és hasznos. Jóllehet, az elmúlt esztendőkben külkereskedelmünkben a fejlődő országok részesedése növekedett, ennek ellenére nem merítettük ki a már ma is meglevő lehetőségeket. Ezért javasolom, hogy a kormány vizsgálja meg ezen kapcsolatok gyorsabb ütemű fejlesztésének lehetőségét, törekedve a kölcsönösen előnyös rövid és hosszabb távú együttműködési területek közös feltárására, valamint a szükséges szervezeti és személyi feltételek továbbfejlesztésére. ' Tisztelt Országgyűlés! Jelentős eredményeket értünk el a fejlett tőkés országokkal folytatott kapcsolataink területén is. A magas szintű látogatások, a folyamatos érintkezés — mint ahogy erről a külügyminiszter elvtárs az Országgyűlés március 24-én tartott ülésén részletesen beszámolt — különösen sikeresnek bizonyult a szomszédos Ausztriával, Olaszországgal, az NSZK-val és Franciaországgal meglevő kapcsolataink továbbfejlesztésében, és elvi engedmények nélkül rendeztük viszonyunkat az Amerikai Egyesült Államokkal is. Tisztelt Országgyűlés! A beszámolási időszak egybeesik az európai biztonság és együttműködés záróokmányának aláírása óta eltelt időszakkal. A záróokmányban valamennyi aláíró ország legfelsőbb vezetője vállalt erkölcsi és politikai kötelezettséget az abban foglaltak megvalósításáért. Ma mégis úgy tűnik, hogy a végrehajtás lelassult, növekszik az együttműködés ellenzőinek aktivitása és hangereje. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nemcsak nálunk, de Nyugaton is változatlanul sok híve van az együttműködésnek. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az elmúlt közel három évben a helsinki záróokmány ajánlásaiból sok minden megvalósult, és ez a tevékenység megváltoztathatatlan eredményeket is hozott. Nem változott az a felismerés sem, hogy az enyhülésnek, a békés egymás mellett élésnek ma sincs reális alternatívája. Ha visszaemlékszünk az enyhülés folyamatának kibontakozására az elmúlt évtizedben, megállapíthatjuk, hogy ez a folyamat nem volt töretlen, nem volt visszaesésektől mentes. Hullámhegyeket hullámvölgyek követtek, és reméljük, hogy a jelenlegi hullámvölgyet szintén hullámhegy fogja követni. Nem abban bízunk, hogy ez valami mechanikus folyamatként jön létre, sokkal jobban bízunk a realitások kényszerítő erejében, illetve ezeknek a felismerésében, amely reményünk szerint elsősorban a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásában fog kifejezésre jutni, s mindabban, ami nagymértékben függ ettől: az enyhülési folyamat továbbfolytatása, a hadászati fegyverkezési rendszerek, a fegyverzet csökkentése céljából folytatott tárgyalások sikeres befejezése, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásoknak a gyorsabb ütemű és pozitívabb továbbfolytatásában, általában mindazokban az egész világ számára fontos, az egész nemzetközi helyzetre nagy hatást gyakorló kérdésekben, amelyek alapján talán nem túlzás azt mondani, hogy most hullámvölgyben vagyunk. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy Belgrád, a belgrádi értekezlet nem volt Helsinki temetője, semmiképpen sem minősíthető kudarcnak, jóllehet, ha néhány ország konstruktívabb magatartást tanúsított volna, nem törekedett volna különböző, oda nem tartozó témák megtárgyalására, a siker nagyobb lett volna. Ugyancsak akadályát képezi az enyhülési folyamat gyorsabb továbbfejlődésének az, hogy az Egyesült Államok és még néhány nyugati ország vezetője vagy vezető politikusai a világ más térségeiben kialakult konfliktusok saját érdekeinek megfelelő megoldásától akarják függővé tenni az enyhülés folytatását, a fegyverkezési verseny csökkentését, illetőleg megszüntetését. Helsinkiben egyetlen ország, így egyetlen szocialista ország sem vállalt kötelezettséget arra, hogy a békés egymás mellett élés politikája korlátozza a nemzeti felszabadító mozgalmak harcát és az ehhez nyújtott, már korábban is adott szocialista segítséget. Azok, akik az emberi jogok érvényesítésének szószólói, elsősorban itt bizonyíthatnák szándékaik őszinteségét és nyújthatnának segítséget ahhoz, hogy minden nép érvényesíthesse nemzeti függetlenségének jogát és azt, hogy az általa kívánatosnak tartott társadalmi rendszerben éljen. A függetlenségükért, társadalmi haladásukért küzdő népeknek nyújtott szocialista segítség semmi esetre sem adhat okot vagy szolgáltathat ürügyet arra, hogy f egy veres. agreszszióval lépjenek fel a haladó rendszerek ellen, mint ahogy ez az utóbbi hónapokban gyakran megtörtént és történik ma is a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság haladó rendszere ellen. Meggyőződésünk, hogy nincs a világnak olyan problémája, amelyet ne lehetne békés úton, tárgyalóasztal mellett megoldani. Mi, magyarok ehhez úgy járulhatunk hozzá, ha még szorosabbra fűzzük szövetségünket a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival, támogatjuk és aktívan segítjük pozitív, közös törekvéseinket. Tisztelt Országgyűlés ! Kormányunk nemzetközi tevékenysége jól és eredményesen szolgálta és szolgálja ezen célkitűzéseket és mindaz, amit a Minisztertanács elnöke elmondott, bizonyítja, hogy a jövőben is ezt kívánja folytatni. Ezért a beszámolót elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szépvölgyi Zoltán képviselőtársunk felszólalása következik. SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Képviselőtársaim! Lázár elvtárs, a kormány beszámolójában közel három év munkájáról, az ötödik ötéves tervünk első felére kitűzött feladatok teljesítéséről adott számot. Talán nem túlzás azt állítani, hogy társadalmi, gazdasági fejlődésünk