Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1657 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1658 A mezőgazdasági termelés és feldolgozás szorosabb kapcsolatának, a gazdasági integrációnak új formájaként született az elmúlt évben négy agráripari egyesülés. Működésük alapkérdéseit a Minisztertanács szabályozta. A négy egyesülés kötelékében öt állami gazdaság, 46 mezőgazdasági szövetkezet, kilenc élelmiszeripari vállalat, illetve gyáregység és öt egyéb kereskedelmi, szövetkezeti vállalat, illetve más szervezet található. Szépen gyarapodik a közös akarattal elkülönített együttes vagyonuk és erősödik saját gazdaságuk is. Eredményeik megítéléséhez, az általánosítható következtetések levonásához azonban az elmúlt egy-két esztendő még nagyon rövidnek tekinthető. Hasonló a helyzet a különböző kombinátokkal kapcsolatban, ahol viszont nem jogilag önálló szervezetek gazdaságközi kapcsolatairól, hanem egy vállalaton belül szervezett agráripari folyamatok összefogásáról van szó. A gazdasági együttműködés, az integráció sokféle formáját, amelyek közül csak néhányra utaltam, adottságainkhoz igazodva a konkrét gazdasági célszerűség alapján indokolt fenntartani, illetve fejleszteni. Törekvéseink arra irányulnak, hogy valamennyi forma a szocialista mezőgazdaság haladását segítse, megfeleljen hazai adottságainknak s a társulások, együttműködések jól szolgálják agrárviszonyaink fejlődését, a lenini szövetkezeti elvek alkotó alkalmazását. Ez tekinthető a fő útnak a termelőerők és a termelési viszonyok összehangolásában. Éppen ezért ellene vagyunk mindenféle öncélú területi méretnövelésnek, olyan fúzióknak, összevonásoknak, amelyek fékezik a vállalatok, a szövetkezetek mozgékonyságát, dinamikus fejlődését. Nem célszerű a túlzott centralizáció, mert megnehezíti a gazdasági szervezet vezetését, az érdekeltség és a szövetkezeti önkormányzat érvényesülését, felduzzasztja az adminisztrációt és végeredményben rontja a gazdasági hatékonyságot, eredményeinket. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar fejlesztésében már évek óta csak az intenzív fejlesztés útját járhatjuk. Az intenzív fejlesztés lényege a hatékonyság fokozása, de vannak, akik — gyakran és tévesen az intenzív fejlesztést a nagyobb ráfordításokkal, a több befektetéssel azonosítják. Az intenzív fejlesztés a mi viszonyaink között azt a követelményt állítja elénk, hogy az egy termelőegységre — földre, haszonállatra — jutó termékmennyiséget relatíve, fajlagosan csökkenő munkafelhasználás és eszközráfordítás mellett valósítsuk meg. óriási tehát a jelentősége a ráfordításokkal kapcsolatos hatékonysági vizsgálatoknak és az erre alapozott döntéseknek. A kedvező ráfordítás, a hozamarányok ismerete a gazdálkodásban mindennapi gyakorlati kérdés, amelynek nem valami elméleti, hanem konkrét népgazdasági jelentősége van. Nem mindegy természetesen, hogy például egy kombájn óránkénti műszaki teljesítménye 40 vagy 80 mázsa, de ugyanígy az sem, hogy üzemelési költsége hogyan alakul az egyiknek és hogyan a másiknak. Ugyanez mondható el az újratermelési folyamat többi területére, így a takarmányozási költségek vagy az energiafelhasználás alakulására, ha megtakarításokat akarunk elérni. Számolni kell mezőgazdaságunk fejlesztésénél azzal is, hogy az adott helyen azonos cél elérésére eltérő termelési módszer, más belterjességi fok lehet a legkedvezőbb, a természeti, tenyésztési sajátosságoknak megfelelően és az oly fontos termőhely, az üzemek, telepek feltételeinek eltérő volta szerint is. Mindez indokolja a hagyományos és a korszerű termelési módszerek és eljárások együttélését, egyidejű jelenlétét is. Indokolja továbbá a különböző területek termelési színvonala közötti különbségeket is, amelynek elfogadható mértéke, jövedelmi következménye és azok megítélése természetesen már külön téma, amiről tegnap éppen Szabó István elvtárs szólt. Kissé hosszabban időztem, tisztelt Országgyűlés, az intenzív fejlesztés értelmezésénél, két ok miatt is. Az egyik: alapvető feladatnak kell tekintenünk szellemi és anyagi erőforrásaink ésszerű felhasználását, a hatékonyság növelését. A másik: jobban kell tudnunk érvényesíteni az intenzív fejlesztés összefüggéseit a gazdasági célok megjelölésénél, a mezőgazdasági és ipari fejlesztés fő irányainak, minőségi követelményeinek meghatározásánál. Tervezésünknek is olyan témája ez, amely erőforrásainkat, az érdekeltségi viszonyokat egyaránt érinti. A következő évek feladatainak, a termelési szerkezetnek a meghatározásánál fontos kiindulási pont, hogy a magyar mezőgazdaság termelési többletének mind nagyobb hányada kerül külföldi piacokra. Azoknál a termékeknél, amelyeknél már jelenleg is nagy, 50—60 százalékos az exportállomány, különösen fontos a gazdaságosság, a minőség, a szerződésekkel megalapozott kölcsönös érdekekkel egybeeső fejlesztés. A tartósítóiparban több ilyen termék van, a kertészeti ágazatban is, de ide sorolható a baromfiipar, amelynek termeléséből 60 százalék kerül külföldre, vagy például a dobozolt sonka, amelynek 80 százalékát exportáljuk. A nemzetközi agrárpiac mozgását, hullámzását, erővonalainak alakulását jól kell ismernünk. Keresnünk kell az exporton, de ez nem egyedül a külkereskedelmi vállalatokon múlik! A termelési szerkezet fejlesztésénél, új . célok megjelölésénél azzal számolhatunk reálisan, hogy mindinkább csak a korszerűen feldolgozott, kiváló minőségű élelmiszer, a vevő igényeinek mindenben megfelelő mezőgazdasági nyersanyag szállítható jó áron külföldi piacokra. A mezőgazdasági és élelmiszeripari exportban a számított ártól, mennyiségtől való kisebb eltérés is tétel, hiszen a nem rubelelszámolású exportunk mintegy 31 százalékát a múlt esztendőben is ezek az áruk adták. Gondjainkat érthetően növelte tehát, hogy a búza világpiaci ára az előző évhez képest csökkent, az importált fehérjetakarmány átlagára viszont jelentősen növekedett. Élelmiszerexportunk jövője is attól függ, hogy a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság, egyszóval a versenyképesség terén mekkora változást tudunk elérni. Meg kell szilárdítanunk üzemeinkben a technológiai követelményeket, a minőségellenőrzést, lényegesen job66*