Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1659 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 1-én, pénteken Í66Ü bá kell tenni az áruelőkészítést és csomagolást. Ennek megfelelően kell változtatnunk a gazdál­kodási egységek szervezettségét, informáltságát, érdekeltségét és technikai felszereltségét. Ez utóbbit, a technikai felszereltséget, és benne iparunk szerepét különösen szeretném hangsú­lyozni. A hazai ellátás, a belföldi kereslet az el­mondottakhoz hasonló igényeket támaszt. Az élelmiszertermelés több cikkből rendszeresen vagy időnként a keresletnél nagyobb. A fo­gyasztás kiterjesztése, növelése, az áru „terítése" mind a termelésben, mind a forgalmazásban új feladatokat jelent. Bővíteni kell a közvetlen árukapcsolatokat, gyorsítanunk a gyártmányfej­lesztést, a szállításokat, több árut kell fogyasz­tói csomagolásban árusítani. Mindennek elvég­zésére fokozatosan alkalmassá kell tenni vál­lalatainkat és szövetkezeteinket, úgy, ahogyan azt az 1976. évi élelmiszerekről szóló törvény is előírja. Az élelmiszeripari kapacitások — így a me­zőgazdaságon belüli ipari feldolgozó középüze­mek — további fejlesztését a lakossági igények sürgetik. Városaink, különösen nagyvárosaink élelmiszerkereslete mindinkább meghatározó, amit nagy figyelemmel kell követnünk. Amíg Budapest részesedése például az országos liszt­eladásból csak 11 százalékos, a rizsértékesítés­ből 14, a száraz tésztából pedig 18 százalékos, addig a sajteladásoknak 32 százaléka, a zöld­ségfélék értékesítésének 33, a konzerv- és mi­relitáru-forgalmazásnak pedig 25, illetve 45 százaléka jutott a fővárosra 1977-ben. Az előké­szített közvetlen fogyasztásra alkalmas élelmi­szerek kereskedelmi forgalma Miskolcon, Győ­rött és más városainkban is a lakossági arány­nál nagyobb, ami utal a kereslet növekvő vol­tára és egyben különbségeire is. Mind a hazai, mind a külkereskedelmi igé­nyek további kielégítéséhez, de az ipar, főleg a könnyűipar mezőgazdasági nyersanyaggal va­ló ellátásának növeléséhez, terveinkben megje­lölt céljaink eléréséhez nélkülözhetetlen: — a mezőgazdasági termelés, feldolgozás, tárolás, az értékesítés feltételeinek arányos komplex fejlesztése, az élelmiszeripar viszony­lagos elmaradásának mielőbbi megszüntetése, — a termelés és a kapcsolódó ipari alapok erőteljes és folyamatos fejlesztése, a nemzetkö­zi együttműködés lehetőségeivel való összehan­golása, — a termelés üzemi és területi szakosodá­sa, a gazdaságközi együttműködés előnyeinek fokozott kihasználása, a szocialista gazdasági integráció fejlesztése és mindehhez — az irányítás és tervezés vállalati és ága­zati színvonalának emelése. Az említett célokat és feladatokat a Köz­ponti Bizottság márciusi határozata tartalmaz­za. A mezőgazdasági üzemek, vállalatok, élel­miszeripari gyáraink, valamennyi kollektívánk mindinkább érti ezeket a célokat, elérésükért lelkiismeretesen a közösség és saját javára dol­gozik. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdaság időszerű munkájának helyzete az ország közvé­leménye előtt ismert. A sajtó és a tájékoztatás más forrásai gyakori és hiteles hírekkel szolgál­nak erről. Lázár elvtárs tegnap minősítette is üzemeink idei felkészülését. Most a legidősze­rűbb munkáról szeretnék végül szólni. Július, Európának ezen a táján, a kalászo­sok aratásának az ideje, s mióta elterjedtek a kombájnok, egyben a cséplés ideje is. Az idén a múlt évinél később, több gonddal és nagy várakozással láttunk ehhez a munkához. A gond azért több, mert az aratási feltételek rosz­szabbak, a gabona jelentős része ledőlt, a talaj felázott. Ez segítheti majd a tarlóvetést, de ne­hezíti a gépi munkát. A várakozás pedig azért nagy, mert az idei terv 40 mázsa búza egy hek­tárról, azaz 23 mázsa kataszteri holdanként or­szágos átlagban. Hangsúlyozom az országos átlagot, hogy jobban érzékelhető legyen egy 25 évvel ezelőtti adat, amely ugyancsak az Országgyűlés nyári ülésszakán hangzott el. Idézem: „1953. évben nem egy kísérleti intézményünk több száz hol­das táblákon 16—18 mázsa búzatermést aratott le." Eddig az idézet. Bács-Kiskun képviselőjének, Mészöly Gyu­la Kossuth-díjas növénynemesítőnek hajdani szavaihoz hozzáteszem: és akkor az országos átlag 9,5 mázsa volt holdanként, vagyis 16,5 mázsa egy hektárra számítva. Hogy a tudo­mány, a technika, szocialista gazdaságaink fej­lődése mit hozott, jól mutatja a búzaátlag ala­kulása is. Az 1970—75. évek átlaga 31,3 mázsa volt. A hivatalos becslések most arról szóltak, hogy az idei terv, a 40 mázsa körüli termés a földeken, a búzatáblákon ott van. Más kérdés, hogy a viharkárok után, a betakarítás során mennyit lehet majd ténylegesen learatni, el­csépelni, magtárba helyezni, uszályba rakni, va­gonokba szállítani. Gépeink vannak, a gazdaságok, a közremű­ködő vállalatok felkészültek. A legújabb kom­bájnok napi 15—20 vagon búza aratására, csép­lésére is alkalmasak. Mindez, úgy gondolom, mégsem egyszerűen a gép, hanem az ember fontosságát növeli a mostani munkákban is. A kombájnnak és a többi gépnek, legyenek bár a 'egtökéletesebbek, parancsnokaik az emberek, kormánykerekeiknél a kombájnosok vigyáznak. Egyszóval: az idén sem a kombájn, hanem a kombájnos arat. A kombajnos felkészültsége, gondossága, szorgalma és helytállása, valamint a sok tízezer közreműködő munkája tartja moz­gásban az aratás gépezetét. Róluk gondoskod­ni, ellátásukkal foglalkozni egyáltalán nem va­lami ódivatú dolog. A küzdelem sikere — mint annyiszor — most is az első vonalban dől el. Azt kell elér­ni a szervező és irányító munkában, a felté­telek folyamatos megteremtésében, hogy ez a siker mindenütt teljes legyen. Folytatódjék a kertészeti termelés fellendülése, az állattenyész­tés és valamennyi ágazat gazdaságos növekedé­se. Kell persze a körülmények szerencsés ala­kulása is, de a szerencse is oda pártol előbb­utóbb, ahol jó munka van, ott kisebb a kiesés, ahol csökkentésére, megelőzésére minden lehet­ségest megtettek. Kedves Elvtársak! Az idén aratott, majd ősszel elvetésre kerülő gabona már az 1979—80­as gazdasági év búzáját és kalászos takarmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom