Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-21

1441 Az Országgyűlés 21. ülése, 1978. március 23-án, csütörtökön 1442 Tudjuk, hogy a törvényjavaslatban megfo­galmazott ellátási felelősségből adódó feladatok nem könnyűek. Azt is tudjuk: ha a fogyasztók vásárlási szándékára azt válaszolja a kereske­delmi dolgozó, hogy „Sajnálom, de ez nincs!", akármilyen udvariasan is mondja ezt, a fo­gyasztó igénye ezáltal nem lesz kielégítve. A törvényjavaslatnak törvényerőre emelé­sével ezek a gondok — tudjuk — nem szűnnek meg automatikusan. A törvény végrehajtását csak folyamatában lehet biztosítani! Szükséges, hogy a termelő és a kereskedelmi ágazatok egy­másra mutogatása helyett összefogás és egysé­ges cselekvés nyilvánuljon meg a törvény vég­rehajtása során. Abból kiindulva, hogy minden­hol fogyasztók dolgoznak, így mindenkit köz­vetlenül érint ennek a törvénynek a végrehaj­tása. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági vitában több olyan javaslat és észrevétel is elhangzott, amelyek nem kerültek beépítésre a törvényja­vaslat módosítása során. Javasoljuk azonban ezeknek figyelembevételét a végrehajtási rende­let kidolgozásánál és a törvény végrehajtása so­rán. Szükségesnek tartjuk, hogy a törvény, a végrehajtási rendelet és a belkereskedelemre érvényes többi jogszabály egységes szerkezet­ben jelenjen meg. Ez ad lehetőséget arra, hogy a kereskedelemben dolgozókat megfelelő módon felkészítsék — azok megismerésén keresztül — a törvény végrehajtására. Bizottságaink kérik a Hazafias Népfrontot: ahogyan segítette és szervezte a törvényterve­zet vitáját, ugyanúgy segítse elő a társadalom felkészítését a törvény megismerésére és an­nak végrehajtására. Hisszük, hogy a szükséges feltételek folyamatos biztosításával, a társada­lom összefogásával megvalósítható a törvényja­vaslat célja és akkor elégedett emberek lesznek a pult mindkét oldalán! Tisztelt Országgyűlés! Abban a meggyőző­désben, hogy a törvény maradandó lesz, java­solja az Országgyűlés kereskedelmi, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága a be­nyújtott törvényjavaslat megvitatását, a módo­sító javaslatok figyelembevételével annak elfo­gadását. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.14—12.33. — Elnök: PÉTER JÁNOS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem az Országgyűlésnek, hogy a bel­kereskedelemről szóló törvényjavaslathoz 15 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Most No­vics János képviselőtársunk felszólalása követ­kezik. NOVICS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Ügy gondolom, he­lyénvaló szólni a Magyar Népköztársaság Or­szággyűlésének tervszerű törvényalkotó munká­járól. E gyakorlat a Magyar Népköztársaság belső rendjének szilárdságát, nemzetközi tekin­télyének növekedését, politikai stabilitását bi­zonyítja és a lakosság jó közérzetére utal. Az előttünk fekvő törvényjavaslat elfoga­dásával a lakosság minden rétegét és tagját érintő törvény születik. A törvényjavaslat előkészítése ennek meg­felelően nagyon körültekintő volt, széles körű társadalmi vitával, a Hazafias Népfront szer­vezésében, és az ott felmerült hasznos, érdem­beli javaslatokat a törvényjavaslat és az indo­kolás összeállítói figyelembe vették. Módomban volt áttekinteni a vitára bocsátott előzetes anya­got, valamint az országos és a megyei vita ösz­szefoglaló adatait, és ezek is a lakosság nagy­arányú érdeklődését tükrözik. Látnivaló, hogy a törvényt előkészítők a társadalmi vitában el­hangzott javaslatokat lelkiismeretesen figyelem­be vették. Ilyen alapos előkészítő munka és a megalapozott miniszteri expozé után nem köny­nyű érdembeli javaslatokat megfogalmazni. A magam részéről úgy látom — és azt hiszem, mások is egyetértenek velem —, hogy a belkereskedelmi tevékenység jó irányban vál­tozik, nagy fejlődés tapasztalható ebben a köz­érdekű szektorban. Az elárusítóhelyek számá­nak növelése, a korszerű kiszolgálási formák el­terjesztése, a szakemberképzés, a technikai fej­lődés, az áruellátás és választékbővítés a nép­gazdaságnak ugyan sok pénzébe került, de en­nek megvan az eredménye. Itt megjegyezném, hogy esetenként a ren­delkezésre álló anyagi eszközök szétosztásában talán nagyobb tervszerűségnek lenne helye, bár meglehet, hogy ez csak a megyéből látszik így, és másképpen látják ugyanezt a Belkereskedel­mi Minisztériumból. Másrészről csak helyeselni tudom az áruválaszték bővítésére irányuló tö­rekvéseket, akár import útján is, mert ezzel a fogyasztók igényeit egyre sokrétűbben tud­ják kielégíteni, és egyben a hazai ipart is kü­lönb fogyasztási cikkek gyártására, ésszerűbb gyártmánystruktúra kialakítására ösztönözhet­jük. Az előrehaladásban, a kétségtelen fejlődés­ben, ami a lakosság szolid ellátására irányul, az élet olykor rendkívüli erőfeszítéseket is kö­vetel. Amint ismeretes, a turizmus és az ide­genforgalom például rendkívül gyorsan, gyor­sabban, mint gondoltuk, növekedett, és az így megnövekedett feladatokat a kereskedelem és a vendéglátóipar nem tudta megfelelő színvona­lon kielégíteni. Ez közismert, és nem ártana többször megszívlelni azt a régi mondást: annyi vendéget hívj, amennyinek vacsorát tudsz adni. A miniszter elvtárs szólt a gyermekétkez­tetésről is, és szavaival teljesen egyetértek. Va­lóban többet kellene törődni ezzel, és nagyobb figyelmet kellene fordítani a gyermek- és diák­étkeztetésre, mivel nagyon sok helyen nem ki­elégítő annak a színvonala és a kulturáltság fo­ka sem. Nagyon dicséretes, hogy a fővárosban, de vidéken is minden igényt kielégítő áruházak, szaküzletek, vendéglátó egységek, szállodák nyílnak, ami nagy öröm. és amit a külföldi lá­togatóknak is szívesen mutogatunk, a mennyi­ségi igények kielégítésével azonban itt is van­nak problémák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom