Országgyűlési napló, 1975. II kötet • 1978. március 23. - 1980. március 6.

Ülésnapok - 1975-24

1855 Az Országgyűlés 24. ülése, 1978. július 7-én, pénteken 1656 (Elnök: APRÓ ANTAL. -- 10.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint folytatjuk a Mi­nisztertanács elnökének beszámolója fölötti vi­tát. Dr. Romany Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter elvtársat illeti a szó. DR. ROMÁ NY PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Felszólalásommal csatlakoz­ni kívánok a kormány beszámolójához, az ed­digi vitához. Részletesebben szólva, az agrár­viszonyok alakulásáról, a mezőgazdaság és élel­miszeripar fejlesztésének fő irányairól, s végül mostani munkánkról, gondjaink, soros teen­dőink némelyikéről a mezőgazdasági termelés­ben. Az agrárviszonyok alakulása néhány szám­mal is jelezhető, hiszen a meghatározó a me­zőgazdaság szocialista nagyüzemi rendszere. Az elmúlt évben — a Magyar Népköztársaságban érvényes előírások szerint — gazdasági mérle­get készített működéséről 1540 mezőgazdasági szövetkezet, szakszövetkezet és halászati szö­vetkezet, valamint 146 mezőgazdasági állami vállalat. Ezenkívül még 500, mezőgazdasági ágazatba sorolt társulás, közös vállalat számolt be munkájáról alapítóinak. Ezek a szocialista gazdasági szervezetek fogják át az egész me­zőgazdasági termelést. Kedvező hatásuk jól lát­ható hazánk minden községében és városában. A nagyüzemi termelésen kívül a közművelődés­nek is részesei, de szervezik és koordinálják — | együttműködve más érdekeltekkel — a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését, áruértékesí­tését is. Az említett szocialista gazdasági szerveze­tek figyelme, értő segítsége lényegesen hozzájá­rult ahhoz, hogy a múlt évben a mezőgazdasá­gi tevékenység alapján 1 589 220 állampolgár adózott az országban. A több mint másfél mil­lió ember között természetesen nemcsak mező­gazdasági főfoglalkozásúak voltak, hanem meg­található volt országunk valamennyi foglalko­zási ágának képviselője. Az ebben a körben elő­állított termelési érték is jóval nagyobb volt az 1975. évinél. Nagyüzemeink rendszeresen bővítik ter­melésüket, javul gazdálkodásuk. Az idei eddig mérhető vágóállat- és állatitertmék eladásuk például 11 százalékkal haladta meg a múlt évi azonos időszak eredményét, amely hasonló arányban volt nagyobb az 1976. évinél. Ez per­sze akkor jelentene igazán nagy előnyt, ha az említett 11 százalékos növekedés változatlan vagy csekély mértékben növekvő mennyiségű és értékű takarmányfelhasználással követke­zett volna be. A mezőgazdaság legfőbb termelőeszközé­nek, a földnek 98 százaléka tartozik a szocia­lista szektorba. Ebből a háztáji és az alkalma­zásban élők kisegítő gazdasága 10 százalékot képvisel. Jó ütemben növekszik nagyüzemeink­ben az állóeszköz-állomány, amely az elmúlt évben 175 milliárd forint bruttó értéket kép­viselt. A mezőgazdaság összes állóeszköz-állo­mányának kereken 75 százaléka az állami és a szövetkezeti nagyüzemek tulajdonában talál­ható. A nagyüzemi termelés folyamatos bővítésé­hez azonban további új befektetések szüksége­sek, így képes közreműködni a takarmány-, a tenyészállat- és más szolgáltatások révén a kis­termelés szervezésében is. A nagyüzemek, valamint a háztáji és kise­gítő gazdaságok termelési szerkezetében átren­deződés ment végbe, s ennek nyomán sajátos munkamegosztás jött közöttük létre. Kedves Elvtársak! Sok hasonló adattal, tendenciával lehetne még jellemezni a mező­gazdasági termelés, a magyar falu, a szövet­kezeti parasztság életének változásait. A me­zőgazdaság szocialista átszervezésének befeje­zése óta ez a folyamat rendszeresen előreha­ladt, kedvező irányú volt az elmúlt években is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának márciusi határozata joggal állapí­totta meg: „a párt agrár- és szövetkezeti poli­tikája eredményesen szolgálta a szocialista ter­melési viszonyok fejlődését, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság, egész dolgozó né­pünk érdekeit". Ezt szolgálja politikánk, mun­kánk most és a jövőben is, mert a szocialista termelési viszonyok fejlesztése, mezőgazdasági adottságaink jó hasznosítása egybeesik a ma­gyar nép érdekeivel, megfelel nagy, közös cél­jainknak. A Központi Bizottság imént idézett hatá­rozata említi azt is, hogy a szocialista agrárvi­szonyok megszilárdulása és az árutermelés bő­vülése kedvezően hatott a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatára. Ez a kapcsolat ál­landóan gazdagodó, erősödő kapcsolat, de még nagy lehetőséget tartogat az élelmiszerterme­lés, egész népgazdaságunk számára, lehetősé­get az olcsóbb termelésre, a termelékenység fo­kozására, a tervszerűbb gazdálkodásra. A mezőgazdasági termelés és feldolgozás, általában az együttműködés alapformája a szer­ződéses rendszer. E hagyományos, de bevált formát új tartalmi elemekkel is bővítettük az elmúlt években. A szerződések megtartásának, a vállalások tiszteletének rangját azonban emel­nünk kell. A nemrég elfogadott vállalati törvény, az egész társulási jog újraszabályozása, a termék­forgalmazás rendjének tökéletesítése minden bizonnyal elősegíti az agrártermelésben nagyon fontos gazdaságközi kapcsolatok erősödését is. Elősegíti úgy, ahogyan azt a termelőszövetke­zetek III. kongresszusa 1976 decemberében is sürgette. A beszámolási időszakban tovább terebé­lyesedett a termelési rendszerek hálózata. Az ipari jellegű termelési módszerek terjesztésé­ből részt kértek egyes ipari vállalatok, cukor­gyárak, húsipari vállalatok, gyógyszer- és vegy­ipari gyárak, vagy például a len- és kenderipar is. Az iparszerű termelési rendszerek elterje­dése a termelés és felhasználás, sőt, az egész gazdálkodás új forrásait, tartalékait tárta fel. A termelési rendszer szocialista mezőgazdasá­gunk legjelentősebb együttműködési hálózatává vált, amelyet az új követelményekhez igazítva tovább kell erősíteni és óvni, hitelét megőrizni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom