Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-20

44. §. Fogházban kell végrehajtani a vét­ség miatt kiszabott szabadságvesztést, ki­véve, ha az elítélt visszaeső. 45. §. (1) A bíróság rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztést melyik fokozatban hajtsák végre. (2) A büntetés kiszabásánál irányadó kö­rülményekre (83. §) — különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indíté­kára — tekintettel a törvényben előírtnál eggyel szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási fokozat határozható meg. 46. §. (1) A büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt a bün­tetésvégrehajtás rendjét ismételten és súlyo­san megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre. (2) Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az (1) bekezdés alap­ján hozott határozatát hatályon kívül he­lyezheti. Feltételes szabadságra bocsátás 47. §. (1) A bíróság a határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítéltet feltételes szabadságra bocsátja, ha — különösen a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifo­gástalan magatartasara és arra a készségére tekintettel, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni — alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. (2) Feltételes szabadságra bocsátásnak csak akkor van helye, ha az elítélt — fegyházban végrehajtandó büntetésé­nek legalább négyötöd részét, — börtönben végrehajtandó büntetésének legalább háromnegyed részét, — fogházban végrehajtandó büntetésének legalább kétharmad részét kitöltötte. (3) Nem bocsátható feltételes szabadságra a) a többszörös visszaeső, b) akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el, c) aki a szabadságvesztésből legalább há­rom hónapot nem töltött ki, d) akit kiutasításra ítéltek. (4) Az életfogytig tartó szabadságvesztés­ből az elítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből leg­alább húsz évet kitöltött, és alaposan felte­hető, hogy a büntetés célja további szabad­ságelvonás nélkül is elérhető. Ha az élet­fogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt újabb bűncselekményt követ el, az emiatt kiszabott szabadságvesztés nem hajtható végre, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja azonban leg­feljebb öt évvel elhalasztható. 48. §. (1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részé­vel, de legalább egy év; életfogytig tartó szabadságvesztés esetén pedig tíz év. (2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést — a feltételes szabadság letelte után — a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. (3) A feltételes szabadság tartamára, de legkevesebb egy évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. (4) A bíróság a feltételes szabadságot meg­szünteti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végre­hajtandó szabadságvesztésre ítélik. Ha az el­ítéltet egyéb büntetésre ítélik vagy ha a ma­gatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti. (5) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be. A javító-nevelő munka 49. §. (1) A javító-nevelő munkára ítélt köteles a kijelölt munkahelyen meghatáro­zott munkát végezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható. (2) Az elítélt munkabéréből öt százaléktól harminc százalékig terjedő részt az állam javára le kell vonni. (3) Az elítéltet — amennyiben ez a bünte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom