Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-18

1217 Az Országgyűlés 18. ülése, 1977 . szeptember 29-én, csütörtökön 1218 A gazdaságirányítási rendszer továbbfej­lesztésével, a gazdálkodó szervek önállóságának növekedésével megnőtt a szerződéses kapcso­latok jelentősége a termelésben és az árufor­galomban egyaránt. Gazdasági életünkben elő­térbe került a központi irányítás hatékonysága és a vállalati önállóság egyidejű, jobb össze­hangolásának követelménye. Ugyanez mondha­tó el a társadalmunkban jelen levő különféle érdekek összhangba hozásáról, a magasabb ér­dekek elsődlegessége alapján. Lehetne még sorolni indokként azokat a nagy sikereket és szép eredményeket, amelyek a dolgozó milliók keze munkája által népünk, hazánk életében az elmúlt közel 'két évtized alatt végbementek. Nem szorul bővebb indok­lásra, hogy a jognak, így a Polgári Törvény­könyvnek is vissza kell tükröznie e változáso­kat. Sőt, nemcsak egyszerűen ki kell ezeket fe­jeznie, hanem olyan szabályozást is kell adnia, amely a folyamatosság és az előremutatás igé­nyével fogalmazza meg mindannyiunk maga­tartásának normáit, és ezzel egyben elősegíti a további fejlődést. Polgári Törvénykönyvünk terjedelmes jog­szabály. Közel 700 §-ból áll. Az előterjesztés egységes szövegben tartalmazza a régi, bevált rendelkezéseket és a javasolt módosításokat. Ezzel mintegy összeötvözi a régit és az újat, kifejezve a jog állandóságának és folytonossá­gának dialektikus egységét, a jogrendszer or­ganikus fejlődését. A módosítás elveivel, irányával, konkrét rendelkezéseivel egyetértettek a társadalmi és szakmai viták részvevői is. Több mint ezer ja­vaslatot juttattak el hozzánk. A javaslatok többsége természetesen nem ezernyi újabb in­dítvány volt, bár sokan még további részletező szabályokat kívántak. A különböző vitákon sok volt az azonos állásfoglalás és javaslat, ami jól mutatta, hogy állampolgáraink és a szakembe­rek országosan is egyöntetűen ítélték meg a tennivalókat. A tervezett új megoldások a vi­ták során sokoldalú vizsgálat alá estek. így az állampolgárok és a szakemberek aktivitása nagy segítséget adott a törvényjavaslat végső elkészítéséhez. Ezért e helyről is szeretném ki­fejezni köszönetünket. Egyben azt is kérem, hogy az előkészítés során megmutatkozott fele­lősségérzet és tevékeny részvétel folytatódjék majd a törvény gyakorlati megvalósításának folyamatában is. Tisztelt Országgyűlés ! Az 1959-ben megalkotott Polgári Törvény­könyvünk főként az állampolgárok vagyoni és személyi jogviszonyait szabályozta. Ez termé­szetes, hiszen megalkotásakor még nem voltak kiforrottak a gazdálkodó szervezetek belső és külső jogi kapcsolatai. A szocialista tulajdoni viszonyok sem voltak általánosan uralkodóak. A most javasolt szabályozás — egységesítésre törekedve —, már beépíti a törvénybe a gaz­dálkodó szervezetekre vonatkozó — eddig kü­lön szabályozott — lényeges és időt álló polgári jogi rendelkezéseket. Ennek az egységesítésnek természetesen megvannak a maga határai. Nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenben egyen­lőségi jelet tenni az ember — jogi kifejezéssel élve — mint természetes személy és egy válla­lat, intézmény, vagy szövetkezet, mint jogi sze­mély közé. Ez a megkülönböztetés kifejezésre jut ott, ahol arra szükség van. Ugyanakkor a polgári jognak számos olyan rendelkezése van, amely az állampolgárokra és a gazdálkodó szervezetekre egyaránt irányadó. A társadalmi tulajdonnak az állami és szövetkezeti gazdál­kodásban, a személyi tulajdonnak pedig az el­osztás, a szükségletek kielégítése terén betöl­tött, egybekapcsolódó szerepe lehetővé, sok vo­natkozásban pedig szükségessé is teszi az egy­séges szabályozást, a követelmények azonos meghatározását. A törvényjavaslat azt tartja szem előtt, hogy a polgári jog körébe tartozó minden jogintézmény alapvető szabályait lehe­tőleg a Polgári Törvénykönyv tartalmazza. Az az alapvető kódex legyen, amelyhez szervesen kapcsolódnak a polgári jogi tartalmú külön jogszabályok, amennyiben ilyen külön szabá­lyozásra egyáltalán szükség van. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslat előterjesztésekor szüksé­gesnek tartom, hogy rámutassak azokra az új rendelkezésekre, amelyek az állampolgárok személyéhez fűződő jogok további fejlesztését és polgári jogi védelmét szolgálják. Állampolgári jogokon az egyéneket, a személyeket megillető emberi jogok összességét értjük, amelyeket az alkotmány és az egész jogrendszer biztosít. En­nek megfelelően beszélhetünk gazdasági, szo­ciális és kulturális jogokról, az állampolgárok egyenjogúságáról és az állampolgári szabadság­jogokról. Törvényeink nemcsak kinyilatkoztat­ják e jogokat, hanem tényleges érvényesülé­sük biztosítékait is tartalmazzák. Az alkotmány erre vonatkozó rendelkezéseinek teljes kibontá­sa és részletes továbbfejlesztése szocialista jog­rendszerünk egészének, így a polgári jognak is fontos feladata. Ezért a szabályozási körében részletesen rendelkezik a személyhez fűződő jo­gokról, illetve azok hathatós védelméről. En­nek megfelelően ismétli meg a javaslat alap­törvényünk rendelkezését kimondva, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti kü­lönösen a magánszemélyeknek bármilyen hát­rányos megkülönböztetése nemük, fajuk, nem­zetiségük vagy felekezetük szerint, továbbá a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. A javaslat a személyhez fűződő jogok meg­t sértésének minősíti a kép- és hangfelvételek jogellenes nyilvánosságra hozatalát, biztosítja a jó hírnév oltalmazását, és törvénybe foglalja a sajtó helyreigazítás alapvető szabályait. A név védelmi körét kiterjeszti a tudományos, iro­dalmi vagy művészi tevékenységet folytatók ál­tal felvett névre. Megerősíti a levéltitok, a ma­gán- és üzleti titok, a magánlakás, valamint a jogi személy céljaira szolgáló helyiségek jogi védelmét. A számítógépek szélesebb körű alkalmazá­sával összefüggésben indokolt a személyhez fű­ződő jogok védelmének külön szabályozása is azért, hogy egyes adatok ne jussanak illetékte­lenek tudomására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom