Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-18

1219 Az Országgyűlés 18. ülése, 1977. szeptember 29-én, csütörtökön 1220 A törvényjavaslat megerősíti azt a fontos alkotmányos elvünket, hogy rendelkezéseit a Magyar Népköztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell értelmezni és alkalmazni. Tiltja a joggal való mindennemű visszaélést, ami alatt azt értjük, hogy a jogok gyakorlása nem irányulhat a jog társadalmi rendeltetésével össze nem egyeztethető célokra. Ebben a körben külön kiemeli a javaslat, hogy joggal való visszaélésnek kell tekinteni, ha az a népgazdaság megkárosítására, az állampolgárok zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy jogosulatlan előnyök megszerzésére vezetne. A törvényben biztosított jogok védelmét — fő szabályként — továbbra is a Magyar Népköztársaság bíróságaira bííza. Tisztelt Országgyűlés! Az állampolgárok, az állami és gazdasági szervek, szövetkezetek úgyszólván naponta kerülnek egymással jogilag is szabályzóit kapcsolatba. Ebben az összefüggésben szeretnék rámutatni néhány fontosabb új rendelkezésre. A javaslat megszigorítja az államigazgatási és egyes államhatalmi szervek felelősségét az állampolgárok ügyei intézésének körében. Ma, ha egy hatóság nevében eljáró ügyintéző törvénysértő intézkedésével vagy mulasztásával az érdekelt állampolgárnak anyagilag is kimutatható kárt okoz, a kártérítési felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha az eljáró felróható magatartását büntető vagy fegyelmi eljárás során előzetesen megállapítják. E szabályozás fenntartása ma már nem indokolt. A javaslat ezért elhagyja a büntető, illetve fegyelmi eljárást mint előfeltételt az esetleges kártérítés megállapításánál. Az új megoldást lehetővé teszi, hogy állami szerveink munkája ma már kiegyensúlyozott és egységes, a törvényességnek, az állampolgárok igényeinek is egyre inkább megfelel. Bízunk abban, hogy az új rendelkezés is hozzájárul az államigazgatási eljárás törvényességének, kulturáltságának további erősítéséhez. Polgári Törvénykönyvünk eddig nem rendelkezett a nem vagyoni kár megtérítéséről. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy nemcsak vagyoni hátrány esetén kell megengedni a kártérítést. Elegendő, ha arra utalok, hogy például a megrongált ruháért jár kártérítés, ellenben, ha a sérülés ,,csak" torzulást vagy a munkaképességet nem érintő testi fogyatékosságot okoz, akkor nem, holott ez a körülmény minden vagyoni kárnál jobban megnehezítheti az érintett személy további életét. A javaslat ezért az indokolt mértékig lehetőséget ad a nem vagyoni hátrány orvoslására is. ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. Az állampolgárok valós fogyasztói érdekének védelme állandó kötelességeink egyike, ez a kérdés a közvéleményünket állandóan foglalkoztatja. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a szolgáltatás nagy erőfeszítéseket tesz, 'hogy a lakosságot jó minőségű árukkal lássa el, illetőleg a szolgáltatás színvonala emelkedjék. Egyes gazdálkodó szervezeteknél, különösen a szolgáltató vállalatoknál a tömeges szerződéskötés elkerülhetetlenné teszi az általános szerződési feltételeket tartalmazó blanketták használatát. E helyes módszer mellett azonban előfordulnak olyan rendellenességek is, amelyek egyes gazdálkodó szervezetek részéről nem egyszer egyoldalú előnyök megszerzéséhez vezetnek. Az állampolgárok nehezen igazodnak el a sokszor bonyolultan megfogalmazott szerződési feltételek között, s így elfogadnak számukra hátrányos kikötéseket is. A javaslat az efféle helyzettel szemben nyújt megfelelő védelmet, amikor lehetővé teszi, hogy közérdekű kezdeményezésre a bíróság a sérelmes kikötés érvénytelenségét mindenkire kiterjedő hatállyal megállapítsa. Ilyenkor a gazdálkodó szervezet ezekkel a feltételekkel a jövőben nem szerződhet. A közérdekű kezdeményezésre való jogosultságot a gazdasági bírság indítványozóinak jogkörébe kívánjuk majd utalni (szakszervezetek, tanácsok, ügyészség stb.). A javaslat új szerződésfajtaként vezeti be a közszolgáltatási szerződést. E szerződés alapján kell például a víz-, gáz-, villanyszolgáltatást végezni. Ez a rendelkezés régi vita végére tesz pontot. Reméljük, a javaslat végleg eloszlatja azt a tévhitet, mintha a szolgáltató gazdálkodó szervezetek közhatalmi jogosítványokkal rendelkeznének, azaz hatóságok lennének. A törvényjavaslat félreérthetetlenül kimondja a szerződéskötők egyenrangúságát, így a közszolgáltatási szerződésben, a felek között nem lehet szó fölé- és alárendeltségről. A javaslat egységesen, egyszerűbben és bizonyos körben a jelenleginél szigorúbban állapítja meg a hibás áru szolgáltatásáért való törvényi felelősséget, az ebből származó jogokat és ezek érvényesítésének határidőit, valamint a jótállás szabályait. Világosan rögzíti a vásárló, a megrendelő jogait, választási lehetőségeit a kijavításra, kicserélésre, árleszállításra, elállásra vagy kártérítésre. Szeretném felhívni a figyelmet azokra az új rendelkezésekre is, amelyeknek célja az ügyintézés egyszerűsítése, a bürokratikus vonások csökkentése, a jogi szabályozás életszerűbbé tétele. A jelenlegi szabályozás azt írja elő, hogy a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének fontosabb jognyilatkozatához a gyámhatóság előzetes jóváhagyása szükséges. Ez lényegében helyes rendelkezés. A gyámhatóság mai, széles körű engedélyezési jogköre azonban gyakran formális és szükségtelen terhet jelent úgy az állampolgároknak, mint a gyámhatóságoknak. Jelenleg ugyanis minden tízezer forintot meghaladó értékű szerződéshez, így egy értékesebb közfogyasztási cikk vásárlásához is előzetes jóváhagyást kell kérni. Ezen változtat a javaslat, és — a gyakorlati tapasztalatokra is figyelemmel — ott tartja fenn az előzetes engedélyezési jogot, ahol arra valóban szükség van. A szomszédok, társbérlők egymás közti, sajnos szép számmal előforduló birtokháborítási vitáit elsősorban a tanácsok intézik, és csak végső esetben kerül az ügy a bírósághoz. Ez a megoldás bevált. Gyakorlati tapasztalatok azonban pontosabb szabályozást és a formalitások csökkentését indokolják. Ma a tanácsi szerv