Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1163 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1164 héttel később tudják elvégezni, a termésátlagok körülbelül felét teszik csak ki a szomszédos állami gazdaságok termésátlagainak, holott ugyanolyan minőségű talajon gazdálkodnak. Ilyen példaként említhetném a Tisza-sziget térségében végrehajtott szövetkezeti komplex meliorációt is. A számítások szerint a meliorációs munkálatok végrehajtása 1,9 milliárd forintba kerülne az összes érintett gazdaságokban. Az évről évre ismétlődő belvíz kártételek az érintett szövetkezetek nagy részét anyagilag nehéz helyzetbe hozták és így a szükséges saját erőt nem vagy csak egyéb fejlesztéseik teljes elhanyagolásával, elhagyásával tudnák biztosítani. A meliorációs költségeket a szakemberek véleménye szerint körülbelül félmilliárd forinttal lehetne csökkenteni, ha a legmélyebben fekvő lefolyástalan területeket kivonnánk a mezőgazdasági művelésből és víztározók kialakítására hasznosítanánk. Vannak olyan területeink, amelyek az első világháború utáni rendezések következtében elveszítve a belvízlevezetési irányokat és a csatornafolyási lehetőségeket, háromszori vízemeléssel mentesíthetők csak a belvizek alól. Ez a területkivonás ugyan érzékeny veszteséget jelentene az érintett gazdaságoknak, de népgazdaságilag hasznos volna. Gyorsíthatnánk más területekről a belvíz levezetését. A tározók vizét öntözésre, halhús-termelésre, üdülésre lehetne hasznosítani. E tározók segítségével árvízvédelmi gondjaink megoldását is előbbre lehetne vinni. A hosszú időszakra visszatekintést nyújtó számsorok ugyanis azt mutatják, hogy a Tisza árvízszintje mind magasabb és magasabb. 1879-ben a nagy árvíznél, amikor Szeged elpusztult, 806 centiméter magasságú volt Szegednél, 1932-ben már több mint egy méterrel magasabb, 923 centiméter, 1970-ben már 960 centiméter. A számítások szerint belátható rövid időn belül már 10 méteres árvízszint kivédésére kell felkészülni. Ez adódik abból a természetes körülményből — ha ezt természetesnek lehet mondani —, hogy folyóink vízgyűjtő területein a folyamrendezés, az erdőkitermelés, a vízlevezetők tisztítása, illetve szilárd burkolattal való ellátása következtében jelentősen gyorsul a vizek lefolyása, így nálunk a folyók alsó szakaszán mind magasabb és magasabb vízállással kell számolni. Ennek következtében a gátakat is magasabbra és erősebbre kell építenünk, illetve az esetenkénti védekezés költségei növekednek ugrásszerűen. Ha van elegendő tározónk, akkor az árvizek jelentkezésekor a folyókat meg lehet csapolni, a tározókban visszatartott vizet a már említett módon gazdaságosan lehet hasznosítani. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mert két, időnként nagy víztömeget szállító folyónk. a Hármas-Körös és a Maros a tervezett csongrádi vízlépcső alatt ömlik a Tiszába. Vízgazdálkodásunk mási'k területe, ahol a fejlődés nem áll arányban a lehetőségekkel, a geotermikus energia hasznosítása. Az írásos jelentés megállapítja: ,,Magyarország geotermikus helyzete földtani adottságai miatt kedvező." Szakcikkekben lehet olvasni, hogy hazánk ilyen szempontból Európa második leggazdagabb országa. E gazdagság hasznosításához — beruházási javakban — sajnos, nem vagyunk eléggé gazdagok. Az energiahordozók drágulása következtében azonban érdemes volna talán ezzel kapcsolatos megítélésünket felülvizsgálni. Addig is azonban sok „apró" problémát meg lehetne oldani e területen is. Néhányat szabad legyen csupán felsorolásként említeni: a működő termál kutak vizének több lépcsős hasznosítása — (ma általában egy lépcsőben vannak hasznosítva), az olaj- és földgázkutatásnál meddőnek bizonyult kutakat termálvíz-nyerésre felhasználni. (Csongrád megyében 61 ilyen van), a rétegenergia fenntartására felszínre hozott termálvíz hőenergiáját visszanyomás előtt hasznosítani (hőenergiájával jelentős mennyiségű zöldséget lehetne termelni), a zöldségprogramot szolgáló termálkutak létesítéséhez fúrási kapacitást biztosítani. Meggondolandó, hogy az erre a célra fenntartott berendezést nem volna-e célszerű az országban üzemeltetni. Az ezáltal létesített termálkutak segítségével termelt zöldség sokszorosan több valutabevételt eredményezne az országnak, mint amennyit a kútfúrással külföldön az adott vállalat kitermel. Az általam felsorolt témák ugyan nemcsak az Országos Vízügyi Hivatal tevékenységének körét érintik, mégis a beszámolóhoz kapcsolódóan volt szükséges elmondani. Mivel a problémák megoldása nemcsak helyi, hanem népgazdasági érdeket is szolgál, úgy gondolom, megérdemli az illetékes kormányzati szervek figyelmét. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolójával egyebekben egyetértek, azt elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Palóczy Lajosné képviselőtársunk. PALÓCZY LAJOSNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének beszámolója jól tükrözi, milyen nagy szerepet tölt be a víz és a vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági életünkben. Reálisan fogalmazza meg a jelenlegi és a távlati igényeket, a lehetőségeket és a terveket. Megítélésem szerint a IV. ötéves tervben SzabolcsSzatmár megyében történt fejlesztések összhangban vannak a beszámolóban foglaltakkal és a lehetőségekkel. Megyénk folyóvízben gazdag. A Tisza, a Szamos, a Kraszna, a Túr folyók vizének hasznosítása, minőségének védelme fontos és egyre nagyobb feladatunk. Amint emlékezetes, az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz a legnagyobb pusztítást 'nálunk okozta. A gyors és korszerű újjáépítéssel egy időben megkezdődött az árvédelmi töltések megerősítése is. Eddig elkészült a Szamos—Tisza közötti zárógát, a Tiszabecs környéki töltéserősítés, a vásárosnaményi északi i töltés. Folyamatban van a Szamos töltéseinek megerősítése és valamennyi fejlesztés megvalósítása komplex módon. Így például a zárógát töltésein a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal egyeztetve több kis községet érintő, illetve összekötő út is épült, és egy 10 millió köbméteres víztároló kialakítását