Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-17
1165 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1166 is szolgálja. A beépített műtárgyak javítják a község belvízrendszerét is. A IV. ötéves tervben üzembe helyezett legnagyobb vízgazdálkodási létesítmény, a kiskörei vízlépcső számunkra is kedvező változást hozott. Növelte a Tiszából nálunk kivehető vízmennyiséget. Ez tette lehetővé a rakamazi állami főmű megépítését, ami a rakamazi Győzelem Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1246 hektáros öntözéses modellgazdaságát, továbbá a ti mari Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 108 hektáros öntözőtelepét látja el öntözővízzel. Ezért kerülhetett sor az elmúlt héten a 2000 hektáros kiterjedésű esőztető öntözőfürt átadására Vencsellőn. A tiszai vízkivételi lehetőség növekedése mellett különösen fontos számunkra, hogy a 60as évek elején elkezdett és azóta tervszerűen folyó tározóépítési program eredményeként ma már 25 millió köbmétert meghaladó tározótérfogat van megyénkben. Különösen kedvezőnek tartjuk a vízszegény Nyírségben épített komp, lex tározókat. Itt korábban a gyümölcsösök permetlé készítése is időnként gondot okozott. Ezek a víztározók a téli—tavaszi elfolyó vizek nyári hasznosítását és az intenzív halgazdálkodást teszik lehetővé. Az említett állami költségvetésből megvalósult művek mind, a megye társadalmi-gazdasági fejlődését szolgálják. Ezért választóim és a magam nevében is szeretnék köszönetet mondani a kormánynak, az Országos Tervhivatalnak és az Országos Vízügyi Hivatalnak. A vízgazdálkodás fejlesztésére a megyében az elmúlt tervciklusban fordított 2,3 milliárd forintból 1,1 milliárd forint, vagyis nem egészen 49 százalék volt a helyi erő. Az V. ötéves tervi előirányzatunk 3 milliárd forintos fejlesztésének már 60 százalékát teszi ki a helyi erő. Ez annak bizonysága, hogy a megye lakossága, gazdálkodó szervei jól értik a vízgazdálkodás fejlesztésének fontosságát, és az egyre növekvő igények kielégítése érdekében hajlandók egyre nagyobb anyagi megterhelést vállalni. E vonatkozásban említenék egy dolgot. A lakossági vízellátás, az intézményhálózat bővítése, a további ipartelepülés is igényli megyénk közművesített vízellátását, mivel a „múlttól örökölt elmaradottság" nálunk különösen nagy. A IV. ötéves tervben jelentős előrelépés történt. Csupán társulati formában 173 millió forint értékű beruházás valósult meg, és csaknem 90 ezer ember jutott közműves ivóvízhez. A jelen tervciklusban csökkenteni kívánjuk az országos átlagtól való lemaradásunkat, és újabb 47 település 105 ezer lakosához juttatjuk el a jó minőségű ivóvizet. így érhetjük el» hogy 1980-ra ellátottságunk 47—48 százalékos lesz az országos 72 százalékossal szemben. A fejlesztéshez szükséges alapok előteremtéséhez jelentős a vízügyi alap, de nagyobb részét a megyei tanácsi fejlesztési alapok és az érdekeltségi hozzájárulás teszi ki. Az 1,3 milliárd forintos vízművesítési program megvalósítása nem kis gond, de kellő odafigyeléssel, az érdekelt szervek koordinált együttműködésével, a kitűzött cél elérhető. Erre ösztönöz bennünket az a segítő szándék is, ame48 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ lyet a lakosság részéről tapasztaltunk a vízműtársulatok megalakításakor. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg végül, hogy a szatmár—beregi belvízrendszernek az elmúlt ciklusban megkezdett és jelenleg is folyamatban levő fejlesztéséről szóljak. Az állami főművek fejlesztése a Szovjetunió Kárpáton túli területeinek vízrendezési és meliorációs munkáival összhangban történik. A közös vízgyűjtő miatt ugyanis az egyik országban végrehajtott fejlesztés nem érheti el célját^ ha a másik ország saját létesítményeinél hasonló módon történő kiépítését nem végzi el. Az összehangolt munka eredményeként a tervciklus közepére olyan helyzet teremtődik, amely az eddiginél magasabb szintű üzemi vízgazdálkodást eredményezhet. A rossz adottságú szatmár—beregi talaj megfelelő vízrendezés és meliorációs úton jó abrak- és szálastakarmány-bázis lehet. Ez elősegítené a, szarvasmarha és juhprogrammal kapcsolatos elképzeléseink valóra váltását, ugyanakkor a terület hagyományos gazdasági profilja további fejlődésének jelentős lendületet adna. A Szabolcs-Szatmár megyei melioráció támogatására az V. ötéves tervben előirányzott 231 millió forint jórészt csak arra elég, hogy az almarekonstrukcióhoz szükséges táblásításokat, üzemi vízrendezéseket elvégezzük. A megye nagyüzemei, a beregi gazdaságok is, ha kevés is a saját fejlesztési alapjuk, de szívesen fordítanak a főművi fejlesztéshez kapcsolódó üzemi vízrendezésekre. Az almarekonstrukcióhoz szükséges támogatásokat véleményem szerint kiemelten kellene kezelni. A melioráció támogatásával pedig mind Szatmárban, mind Beregben, mind a megye többi részén az iparszerű növénytermesztés feltételeit kellene megteremteni. Az Országos Vízügyi Hivatal elnökének írásqp' beszámolójában, az V. ötéves tervben vízrendezési szempontból kiemelt négy megye után célszerűnek tartanám a szatmárberegi terület komplex vízrendezésének támogatását is az említett indokok alapján. Az írásos előterjesztéssel, a szóbeli kiegészítéssel egyetértek és elfogadom. (Taps.) Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Szűcs János képviselőtársunkat illeti a szó. SZŰCS JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! A vízgazdálkodáshoz kapcsolódóan a Szolnok megyei tapasztalatok alapján három, általunk fontosnak ítélt kérdésről kívánok szólni. Az egyik a második tiszai vízlépcső vizének hasznosítása, a másik a belvizek, mindenekelőtt a fakadó ' vizek kártételei, a harmadik az ivóvízkutak gázosságával összefüggő probléma. Szolnok megye az ország csapadékban legszegényebb vidékei közé tartozik. Ez az egyik gátlója az egyébként jelentős volumenű mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű fejlődésének. A tenyészidőben lehullott csapadék 50 év átlagában alig haladja meg a 300 millimétert.
