Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1137 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1138 szerű termelési rendszereket széles körben alkalmazó nagyüzemi mezőgazdaságunk is új és fokozott követelményeket támaszt a vízgazdálkodással szemben. Kialakult az egységes mezőgazdasági vízgazdálkodás. Ennek keretében ma már 40 ezer hektárt meghaladó területre juttathatunk öntözővizet. A sík- és a dombvidékeken egyaránt törekszünk a természetes csapadéknak a talajban és a tárolókban való visszatartására. A fejlesztés eredményeként javultak lehetőségeink a belvizek által okozott károk elhárításában is. Az eredmények elérésében számottevő részük van a vízgazdálkodási társulatoknak is. Érdekeltségi területük az ország több mint 80 százalékára kiterjed ma. Évente milliárdos értékű munkát végeznek, elsősorban a vízrendezési viszonyok helyi megjavításában. Itt említem meg, hogy a társulati mozgalom közel két évtizedes múltjával bebizonyította életképességét, eredményes munkát végezve a helyi vízgazdálkodási feladatok megoldásában. A társulatok a vízgazdálkodás egységes rendszerében nélkülözhetetlen résszé nőtték ki magukat. Egyesítik az állami célkitűzéseket és a helyi érdekeket a közfeladatok ellátásában, s lehetővé teszik a társadalmi erők széles körű összefogását, a közvetlen érdekeltek anyagi teherviselését. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon a társadalmi, gazdasági fejlődés fontos feltétele, hogy biztonságban legyünk az árvizekkel szemben. Árvízvédelmünk fejlesztése világviszonylatban is kiemelkedő teljesítmény: a kiépített 4400 kilométernyi töltésrendszer az ország területének egynegyedét, rajta a lakosság felének az értékeit közvetlenül védi. A mentett területen levő népgazdasági vagyon értéke 500 milliárd forintra becsülhető. Az összes töltésnek fele már kellő biztonságot nyújt, másik felének kiépítése most van folyamatban. Ez azt is jelenti, hogy az ágazat — az egészen rendkívüli katasztrófa kivételével — önerőből tud védekezni az árvizek ellen, amint azt a múlt őszitéli árvízi események már jelezték: nem vonva ki emberek tízezreit az alkotó munkából, pénzt és anyagiakat eredeti rendeltetésükből. Az ármentesítés, árvízvédekezés további fejlesztésével az a célunk, hogy váratlan természeti csapás ne zavarja meg társadalmunk életét és a termelőmunkát, az árvízi elöntés fenyegetése ne nyugtalanítsa a lakosságunkat. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A társadalmigazdasági haladás sajátos ellentmondása, hogy a vízigények és a szolgáltatott vízmennyiség növekedésének árnyoldalaként növekszik a szenynyezett vizek mennyisége, ez pedig káros emberi és természeti környezetünkre. Az ipar és a települések évente fél balatonnyi szennyvizet bocsátanak ma már ki. Az energiatermelés nagy mennyiségű hűtővize a hőszennyeződés miatt káros. A mezőgazdaság a műtrágyák és a növényvédő szerek tömeges használatával rontja a vizek tisztaságát. A szakosított állattartó telepek szennyvízterhelése is egyre több gondot okoz. Nehezíti a helyzetet országunk viszonylag kis területe, nagy népsűrűsége és az, hogy vízkészletünk túlnyomó része külföldről érkezik. A növekvő szennyvízterhelés ellenére sikerült kormányzatunknak átfogó *műszaki, jogi és közgazdasági szabályozórendszer kialakításával mérsékelni vizeink elszennyeződésének ütemét. A növekvő vízigények és a szűkös, szennyeződő vízkészletek egyensúlyának szabályozása egyre fontosabb területévé válik a vízügyi munkának. Az egyensúly folytonos fenntartását elsősorban a nagytérségi létesítmények képesek biztosítani. A Tisza-völgyi vízpótló rendszer részeként elkészült korábban a tiszalöki, utóbb a kiskörei vízlépcső és kapcsolódó vízszolgáltató rendszerének nagy része. A Dunántúl egyes térségeiben fellépő vízhiányok megszüntetésére több tározó és regionális rendszer épült. A borsodi iparvidék vízellátásának biztosítására tovább fejlődött az észak-magyarországi regionális vízszolgáltató rendszer. A Balaton vízháztartásának szabályozására elkészült a Sió torkolati mű. Jelenleg — mesterséges beavatkozás révén — 600 millió köbméternyi tározótérrel rendelkezünk. Budapest — az ország lakói egyötödének otthona, hazánk fővárosa — kiemelkedő társadalmi és népgazdasági jelentősége miatt megkülönböztetett figyelemben részesült a vízügyeket irányító szervek részéről is. Az itt folyó munka kétirányú: egyrészt a fejlődő város új és új igényeit feszültségmentesen, folyamatosan kielégíteni, másrészt a hatalmas rekonstrukciós feladatok ütemes megoldása. Ez a munka nehezen, de jó irányban halad: egyre kiegyensúlyozottabb, biztonságosabb fővárosunk vízellátása, csapadék- és szennyvízelvezetése, valamint árvízvédelmi művei is. összefoglalásul megállapítható, hogy a vízgazdálkodás negyedik ötéves tervének teljesítése megfelelő átmenetet adott az ötödik ötéves terv megalapozásához, az igények jobb kielégítéséhez. A vízgazdálkodás népgazdaságunk részeként, kellő arányban és egészséges ütemben fejlődik. Ez azt is bizonyítja, hogy a vízügyi dolgozók derékhada megértette pártunk politikáját és céltudatos, szorgalmas munkával csatlakoztak annak végrehajtásához. Természetesen jócskán maradt még pótolni, javítani és gyorsítani való ágazatunk területén is. A következőkben röviden erről akarok szólni. Tisztelt Országgyűlés! Pártunk XI. kongresszusának határozata és az ötödik ötéves tervtörvény alapján dolgoztuk ki a vízgazdálkodás ötödik ötéves tervét úgy, hogy az pártunk programnyilatkozatában meghatározott távlati céljaink elérését is megalapozza. Figyelembe véve a fejlesztési eszközök mennyiségét és a munkánk iránti igényeket, két súlyponti feladatot emeltünk ki: — egyrészt a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátását, egyidejűleg a csatornahálózat bővítését, mint a településfejlesztési feladatok és a lakásépítési program végrehajtásának egyik előfeltételét, — másrészt a növekvő vízigények és a csökkenő vízkészlet közötti egyensúly megteremtését. A lakosság ellátása egészséges vízzel az életszínvonal egyik jellemzője. A vezetékes víz47*