Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-17

1135 Az Országgyűlés 17. ülése, 1977. június 30-án, csütörtökön 1136 (Elnök: APRÓ ANTAL — 10.01) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Rátérünk következő napirendi pontunk tárgyalására. Az alkotmány 39. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Minisztertanács tagjai, valamint az államtitkárok kötelesek tevékenységükről az Országgyűlésnek beszámolni. E kötelezettségének eleget téve dr. Gergely István államtitkár elvtárs, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke beszámol a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. Dr. Gergely István államtitkár elvtársat illeti a szó. DR. GERGELY ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés' Kedves Képviselő Elvtársak! A vízgazdálkodás dolgozóit örömmel és felelősséggel tölti el az a tudat, hogy állami életünk legmagasabb testülete, az Országgyűlés, ma hazánk vízgazdálkodásának értékelésével foglalkozik. Törvényhozó testületünk legutóbb 1969-ben tárgyalta a vízgazdálkodás helyzetét és fejlesztésének feladatait. A képviselő elvtársak akkori javaslatai közül azóta már jó néhány valóra vált. Politikai és állami testületek, köztük az Országgyűlés illetékes bizottságai és a megyei képviselőcsoportok napirendjén azonban a legutóbbi években is többször szerepelt hazai vízgazdálkodásunk. A hozott határozatok és állásfoglalások hatékonyan segítették fejlődésünket. Hasznos gyakorlattá tettük, hogy évi és középtávú terveinket, eredményeinket és meglevő gondjainkat évente megtárgyaljuk a főváros és a megyék párt- és állami vezetőivel, a központi és a területi szervekkel. Munkánk iránt élénk a társadalmi érdeklődés is. Ez abban tükröződik, 'hogy sok jó javaslatot és hasznos bírálatot kapunk közvetlenül az állampolgároktól. Szilárd meggyőződésünk, hogy a jövőben is a megérlelt és közösen kitűzött ágazati célok számíthatnak igazán széles körű támogatásra és közös cselekvésre. Tisztelt Országgyűlés! Munkánk értékét tevékenységünk társadalmi hasznossága méri. Elöljáróban tehát erről ejtek néhány szót: vagyis hogyan illeszkedik be ágazatunk a népgazdaság, a fejlett szocializmus felé haladó társadalom tevékenységének rendjébe. Köztudomású, hogy a társadalmi jólét, a gazdasági élet és a természeti környezet sokoldalú kapcsolatának jóformán minden vonatkozása összefügg a vízviszonyokkal. A termelés, a társadalmi és a gazdasági fejlődés alakításának is egyaránt fontos tényezője a víz. Korunk egyik jellegzetessége ezért világszerte, hogy fokozódik a víz iránti igény, mind élesebbé válik az egészséges és elegendő vízért, ugyanakkor pedig egyidejűleg a vizek kártétele elleni szüntelen küzdelem. Hazánkban már nemcsak a szakemberek szűk köre, az erre közvetlenül hivatott szervek, hanem a társadalom évről évre bővülő körei is sajátjuknak, érdeküknek tekintik a vízgazdálkodás feladatainak maradék nélküli elvégzését. Az állampolgárok milliói, amikor nem tűrik, hogy otthonukban haszontalanul folyjék el a víz, máris tevékeny részesei a takarékos vízgazdálkodásnak. Társadalmi méretű gazdálkodási folyamat részesei azok az üzemi munkások vagy termelőszövetkezeti tagok .is, akik hozzáértésükkel, lelkiismeretes munkájukkal ésszerűen csökkentik a felhasználást, és kímélik a víz tisztaságát. Köszönet és elismerés illeti a társadalmi munkások ezreit is, akik szervezetten vagy öntevékenyen óvják vizeink minőségét. A több, jobb vízért és a vizek pusztítása ellen folytatott munka nemcsak gazdasági, hanem alapvetően társadalom- és életszínvonalpolitikai feladat is. Pártunk gazdaságpolitikájának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenkinek jusson a vízből — akik okkal igénylik —, és társadalmunk legyen védett a vizek kártételeitől. Ez nem csupán vízügyi vagy műszaki feladat. Politikai tevékenység, amely az otthonok, a munkahelyek, a szociális és közegészségügyi viszonyok vagy a környezet fejlesztése útján javítja társadalmunk és benne az egyes emberek és közösségek egészséges közérzetét. Államunk és társadalmurik minden lehető segítséget megad ezeknek a céloknak az eléréséhez. A vízügyi szolgálat szervezettsége és felkészültsége is egyre jobban megfelel a növekvő politikai, társadalmi és gazdasági követelményeknek. Szocialista társadalmunkért a vízgazdálkodás területén dolgozni hasznos, lelkesítő, de ugyanakkor felelősségteljes feladat. Ennek tudatában, átérezve az ezzel járó felelősség súlyát, terjesztem elő beszámolómat a vízgazdálkodás helyzetéről és feladatairól. Kedves Elvtársak! A magyar vízgazdálkodás — földrajzi adottságaink miatt — hosszú múltra tekint vissza. Felszabadulásunkkor ez az ágazat is adósságokkal terhelt volt. Példa erre, hogy 1945-ben hazánk lakosságának mindössze egyötöde részesült vezetékes vízellátásban. Városaink jelentős részében nem voltak vízi közművek, a falvakban pedig szinte ismeretlen volt a vízellátás. Ma már valamennyi városunkban van vízmű, és 1100 községben is központi vízművek szolgáltatják az ivóvizet. Nagy erőfeszítések eredménye, hogy jelenleg az ország lakosságának már kétharmada részesül közművel vízellátásban és hogy ez az arány falusi viszonylatban is megközelíti a 40 százalékot. A csatornahálózat fejlődése szintén számottevő, noha elmaradt az ivóvízhálózattól. Csatornázott területen él ma lakosságunk egyharmada. A népgazdaság legnagyobb vízhasználója az ipar, az összes vízfelhasználásnak több mint 60 százalékát igényli jelenleg. Az ipari üzemek vízigényüket jórészt saját víztermelő létesítményeikből elégítik ki. A mi feladatunk a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket úgy beosztani, a vízigényeket és a víznyerési lehetőségeket térben és időben úgy összehangolni, hogy a vizet a íejlődő ipari üzemek zavartalanul vehessék igénybe termelésükhöz. Politikánknak nagy vívmánya a szocialista mezőgazdaság megteremtése. A belterjes, ipar-