Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-16

1121 Az Országgyűlés 16. ülése, 1977. június 29-én, szerdán 1122 volt az árbevétel arányos nyereség. De vannak kirívó példák is. A Szombathelyi Állami Tangazdaság száz hektár mezőgazdasági területre jutó tejtermelésben országosan második helyezést ért el, ugyanakkor az ágazat veszteséges. Ugyanakkor a körzetemben levő vasszécsényi termelőszövetkezet 3037 literes átlag mellett csak 4,9 százalékos jövedelmezőségi rátát ért el. A felsőcsatári tsz száz hektár mezőgazdasági területre jutó tejtermelésben megyei első lett. Ez is mutatja, hogy az állattenyésztést magas szinten művelik, de a felvásárlási ár olyan alacsony volt, hogy a tejtermelés semmi nyereséget nem hozott. Sorolhatnám a mutatók tömegét még, de a számok is egyértelműen utalnak az alacsony jövedelmezőségre. Oka nagyon durván megközelítve is kettő. Az egyik: nagyon sok feladata van a mezőgazdasági üzemeknek a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítását illetően. Például javítani kell a tenyésztői munka színvonalát, a takarmánytermelés és takarmányozás színvonalát, a költséggazdálkodást, és még sorolhatnám. A második: úgy érzem, ezt termelőszövetkezeti vezetőkkel folytatott tanácskozások is megerősítették bennem, hogy kormányzati feladatok is vannak. Hangsúlyozom ezt azért is, mivel alapvető társadalompolitikai cél, a XI. kongresszus is utalt rá, hogy a mezőgazdaság fejlesztése meggondolt munka eredményeként szolgálja a területi kiegyenlítődést is. Lényegében ezt fogalmazta meg a TOT III. kongresszusi állásfoglalása is, utalva arra, hogy ,,ilyenformán a vállalati teljesítmények és a termőhelyi adottságok különbségei mellett, a termelési szerkezet ágazati összetétele is jelenőts differenciáló tényezővé vált. Ezt — bár közben történtek bizonyos intézkedések, amelyek a szarvasmarhatenyésztés gazdaságosságát javították, megyénkben változatlanul érezzük, csakhogy a szarvasmarha-sűrűség bizonyos mértékig differenciálólag hat. Nem kielégítően megoldott a szarvasmarhatartás, a tehénállomány elhelyezése, a gépesítés. Igaz ez a belső technológiákra, de a szántóföldi takarmánytermelésre is, valamint épület- és technológiai oldalról egyaránt. A lehetséges megoldások kínálata kicsi, egyidejűleg nem a legmegfelelőbbek, és nagyon drágák a férőhelyek. Az eddigi árak, gondos munka esetén is, alig biztosítottak jövedelmet, az arányában elérhető jövedelem lényegesen alacsonyabb, mint a növénytermelés különböző ágazataiban. Ez azt is jelenti, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése más ágazatoknak mintegy rovására történhet meg. Ügy vélem, hogy azok az üzemek, amelyek a Központi Bizottság, az Országgyűlés, a kormányzati szervek felhívásának eleget téve maximális erőfeszítéseket tettek a szarvasmarhaágazat fejlesztésére, ma sem lehetnek mostohagyerekek. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését célzó, a kormányzat által megjelölt jövedelmezőség nem valósult meg. ezért indokoltnak látom, hogy a jelenlegi szabályozó rendszer alapjait változatlanul hagyva a mezőgazdasági kormányzat a rendelkezésre álló anyagi eszközök felosztása során fordítson figyelmet a magas állatsűrűségű és magas szarvasmarha-sűrűségű területek megkülönböztetett támogatására, valamint indokolt, hogy a legolcsóbb modernizálást, férőhely bővítést, a rekonstrukciót az új telepekkel azonos állami támogatásban részesítsék. Egyidejűleg fontosnak tartom, hogy a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés gépesítésének ipari, vagy importhátterét megteremtsék. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett jelentéssel és szóbeli referátummal egyetértek. Ügy vélem, hogy az 1976. évi tapasztalatok maximális hasznosítása jól szolgálja országunk gazdaságának ügyét és egyben köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Táborszki Gyuláné képviselőtársunk felszólalása következik. TÁBORSZKI GYULÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Tudom jól, hogy egy olyan kiemelkedő napirendi ponthoz hozzászólni, mint az ország zárszámadása, igen nagy bátorság szükséges, hiszen szakemberek, bizottságok, nálam sokkal hozzáértőbbek vitatták meg a jelentést, mondtak véleményt, vontak le következtetéseket. Azt is tudom, hogy a már végrehajtott költségvetésen módosítani, változtatni nem lehet, hiszen a jelen az 1977-es év költségvetésének a megvalósítását igényli. Mégis úgy gondolom, hogy éppen az ez évi népgazdasági terv tervezettnek megfelelő végrehajtása követeli meg az elmúlt év tapasztalatainak, tanulságainak a levonását, a problémák megbeszélését, és azt is, hogy ahol javítanivalónk akad, arra időben felfigyeljünk. • Az 1976. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megvitatásakor a képviselőcsoportunk összegezte a Hajdú-Bihar megyei tapasztalatokat. Ennek alapján, és a választókörzetemben érzékeltek hatására 2 kérdést szeretnék érinteni, amely valószínűleg nemcsak helyi probléma, hanem országos gond is. A törvényjavaslat miniszteri indoklása is megállapítja, hogy felújítási és egyéb kiadásokra 1976-ban 11,1 százalékkal kevesebbet használtunk fel, mint az 1975-ös esztendőben. Ha megyénket vizsgáljuk ebben a vonatkozásban, arról adhatok számot, hogy 1976-ban a rendelkezésünkre álló fedezetnek csak 61,6 százalékát tudtuk a célnak megfelelően hasznosítani. Tapasztaltuk azt is, hogy az éves költségvetési előirányzat mintegy 15 százalékát kitevő, és az ingatlanok fenntartását szolgáló összeg felhasználása a tanácsok számára nagyon sok gondot okoz. Gondot azért, mert a rendelkezésre álló pénz bizonyos esetekben kevés és más esetekben sok. Kevés azért, mert a megye területén levő egészségügyi, szociális, oktatási és közművelődési intézmények épületeinek jelentős része nagyon régi, elavult. Felújításuk, esetleg korszerűsítésük jóval nagyobb összeget igényelne, mint amit biztosítani tudunk. Itt csatlakoznék a Tolna megyei képviselő elvtársnőhöz. Ezeknél az épületeknél a felújítási hányadkulcs nem teremt reális alapot a fel-