Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-16
1123 Az Országgyűlés 16. ülése, újításhoz, nagyon sok esetben még az állagmegóvásra sem ad lehetőséget. Ezért úgy gondolom, hogy a felújítási hányadkulcs felemelése a régi épúletekre vonatkozóan a közeljövő egyik fontos feladata. Különösen súlyos gondként jelentkezik a felújítási alap elégtelensége az oktatási intézményeknél. Ezen belül is az általános iskoláknál, amelyek nagyobb része évtizedekkel ezelőtt vagy még a múlt században épült. Az elavult, korszerűtlen iskolákat fenn kell tartanunk, mivel szüKség van a tantermekre. Megyénkben jelenleg 1643 általános iskolai tanterem van, amelyből még mindig 136 a szükségtanterem. A tantermeink kihasználtsága 146,2 százalékos, de városokban, nagyközségekben eléri vagy meghaladja a 200 százalékot, és csak a kisközségekben 100 százalékos. Figyelemmel a meglevő iskolák állagára a népesedéspolitikai határozat végrehajtásának eredményeire, a tanulók számának növekedésére, valamint a tanyai iskolák folyamatos megszűnésére, indokolt volna az általános iskolák korszerűsítésének és építésének nagyobb ütemű fejlesztése. Tudom, a pénzeszközeink korlátozottak. Más területeken is jelentkeznek sürgető problémák. Mégis úgy ítélem meg, hogy ennek a területnek gyorsabb fejlesztése elengedhetetlen még abban az esetben is, ha az épülő iskolák korszerűségének csökkentésével járna. Ma ugyanis van olyan iskolánk is, amelyben úszómedence és mindennel felszerelt tornaterem van, de van olyan iskolánk is, ahol még a megfelelő mellékhelyiség sem áll a gyerekek rendelkezésére. Természetesen nem a korszerűség ellen szólok, hanem az iskolák között meglevő és veszélyes különbséget szeretném hangsúlyozni. Az előbb említettem azt, hogy van, amikor a felújítási előirányzat sok. Itt a fel nem használt összegekre gondolok, arra, amikor a betervezett és szükséges felújítások nem valósultak meg tervezői, illetve építőipari kapacitás hiánya miatt. Ahhoz, hogy a jelenleg meglevő és a jövőben növekvő felújítások előirányzott felhasználását biztosítani tudjuk, az építőipari kapacitás növelése szükséges. Közismert, hogy ez újabb létszám bevonásával a munkaerőgondok miatt nem lehetséges. Ezért a meglevő munkaerő és eszközök hatékonyabb kihasználása mellett csak műszaki fejlesztéssel tudjuk növelni a kapacitást. A megyei tanács ez irányban már tett lépéseket, de az anyagi lehetőségei korlátozottak. A nagyközségi tanácsok irányítása mellett eddig a megyénkben 10 költségvetési üzem alakult. Működésüket, kapacitásuk fokozását a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a helyi tanácsok is a lehetőségeknek megfelelően elősegítik, így például a megyei tanács forgóalapjuttatásban részesítette az elmúlt évben is az üzemeket. Vagy a községi tanácsok az üzemek nyereségét fejlesztési célokra az üzemeknél visszahagyták. A folyamatos törődés eredményeként az üzemek túlnőtték eredeti funkciójukat. Ma már nemcsak kisebb tatarozásokat, felújításokat végeznek, hanem képesek a nagyobb feladatok 1977. június 29-én, szerdán 1124 megvalósítására is. Községemben, Derecskén a költségvetési üzem építette meg a 100 férőhelyes óvodát, a könyvtárat és építi jelenleg a 8 tantermes iskolát, valamint a 12 lakásos tanácsi célcsoportos beruházást. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a költségvetési üzemek minden vonatkozásban alkalmasak az ilyen nagyobb beruházási és felújítási tevékenységre. Szinte egyértelműen a kivitelezői hiány kényszeríti a tanácsokat ilyen megoldásra. Úgy vélem, hogy a költségvetési üzemek alkalmassá tétele a tanácsi építési feladatok megvalósítására, fejlesztési és forgóalap-növeléssel többszörösen megtérülne. A költségvetési üzemek mellett a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőbrigádjai, az ipari szövetkezetek, ÁFÉSZ-ek építőipari részlege nyújt még segítséget a tanácsoknak a felújítási munkák végzésében. Tapasztalható azonban, hogy a költségvetési intézményeknél végzendő munka nem vonzó a számukra. A kapacitásokat igyekeznek más irányban lekötni. Ennek egyik oka a maximált ár mellett a termelési adófizetési kötelezettség. A felújításoknál jelentkező kapacitáshiány enyhítése érdekében javaslom a szabályozó eszközök hatásának vizsgálatát olyan vonatkozásban, hogy a tsz-ek, ipari szövetkezetek tekintetében az anyagi érdekeltség elegendő-e a felújítási munkákra. Még egy gondot kívánok megemlíteni, mégpedig a bekötő vagy az összekötő utak helyzetét. Az országban járva láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy a főútvonalak többé-kevésbé megfelelnek a közlekedési viszonyoknak, de az egyes községeket egymással vagy a főútvonallal összekötő mellékutak egyes helyeken bizony nagyon rossz állapotban vannak. Foglalkozik ezzel a kérdéssel a törvényjavaslat miniszteri indokolása is olyan formában, hogy az úthálózat jelentős részének műszaki állapota a forgalom növekedéséhez képest továbbra sem teljesen kielégítő. Választókörzetemben a lakosság és a termelőszövetkezetek vezetői csaknem minden községben szóvá tették a mellékútvonalak rossz állapotát. Ezek az utak régi, keskeny makadám utak voltak, nem a mai szállítási technika figyelembevételével készültek. Felületkezeléssel portalanításuk megtörtént, de a szélesítésük nem. A kitérési lehetőséget biztosító útpadkák, minden javítgatás ellenére, egy-egy esőzés után tönkremennek, a közlekedés biztonságát veszélyeztetik. A meglevő keskeny útburkolat szilárdsága sem tudott lépést tartani a mezőgazdaság technikai fejlődésével. Kölcsönösen eszik, rongálják egymást, így a népgazdaság vesztesége megkettőződik. Ezeknek az utaknak a toldozása, foldozása nem megoldás. Rövid ideig tart, felújításuk vált szükségessé. Ilyen például a választókörzetemben a Derecske—Konyár, Derecske—Hajdúszovát—Pocsaj—Létavértesi útvonal. Ezt a kérdést sürgetőbbé teszi az, hogy a MÁV a teherforgalmat egyes szakaszokon megszüntette, így a megtermelt mezőgazdasági termékek továbbítása, vagy a termeléshez szükséges ipari anyagok szállítása és minden más