Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

999 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 1000 lárdulása, tekintélyének növekedése. Ma már a világ egyre több országában tapasztalható az érdeklődés a szocialista országok belső helyzete, államrendje, törvényhozó testületének működé­se iránt. Tisztelt Országgyűlés! Nemzetközi kapcso­latainknak és tevékenységünknek a másik for­mája az Interparlamentáris Unió munkájában való részvételünk. Az Interparlamentáris Unió a világ egyik legrégibb és folyamatosan műkö­dő nemzetközi szervezete. 1889-ben alakult és hét alapító tagja között volt Magyarország is, amely 1896-ban és 1936-ban látta vendégül az unió konferenciáját. Az unió a két világháború okozta megszakítástól eltekintve, folyamatosan folytatta tevékenységét, s Magyarország is tag­ságát mindvégig fenntartotta, jóllehet a máso­dik világháború után, 1954-ig az unió munká­jában tevékenyen nem vett részt. Az unió a parlamenteket összefogó egye­düli, az egész világra kiterjedő nem hivatalos szerv. Nemzeti csoportokból áll. Az unió irányí­tó szerve a tanács, amely évenként két ülés­szakra ül össze valamelyik tagországban, és ál­landó, valamint időszaki bizottságokat hoz létre. A tanács dolgozza ki az évenként egyszer ösz­szeülő konferencia napirendjét. A konferencia különösen az utóbbi esztendőkben a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseivel foglalkozik. Az uniónak két hivatalos munkanyelve van, az an­gol és a francia. Az Interparlamentáris Unió élete, tevékeny­sége jól tükrözi a megváltozott nemzetközi hely­zetet és erőviszonyokat. 1957-ig hazánkon kívül a szocialista országok közül az unió tagja lett Bulgária, Lengyelország, Jugoszlávia, Albánia, Csehszlovákia, Románia és a Szovjetunió cso­portja is. Egyre növekedett a fejlődő országok tagcsoportjainak száma, majd a szocialista or­szágok kezdeménvezésére — hosszú és kitartó küzdelem után — 1972-ben az NDK, 1973-ban pedig a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság csoportjai is felvételt nyertek az unióba, maid 1975-ben a Palesztin Nemzeti Tanács meg­figyelői státust kapott. így ma az Uniónak több mint 60 tagcsoportja van. Az Interparla­mentáris Unió olyan nemzetközi politikai szer­vezet, amelv a többi között abban is különbö­zik az ENSZ-től és a hozzá tartozó nemzetközi szervezetektől, hogy tagjai nem kormányok, ha­nem törvényhozási testületek és a többpártrend­szerű országok esetében az egves partok a man­dátumok megoszlásának arányában küldenek kénviselőket az unió rendezvényeire. TevéVenv<;éc?ében a képviseleti intézménvek szűkebb értelmében vett nroblémáin túlmenően min^i« 1 érvénvesül a politikai Jelleg és munká­ia ér^ékenven tükrözi a mindenkori nemzet­közi helvzetet. Az unió sok évtizedes munká­jában a nagv változást a szocialista országok megjelenése ielentette. és ettől az időponttól kezdve tanácskozásai napirendién előtérbe ke­rültek a világ legfontosabb aktuális problémái. Ezért ezekben a kérdésekbon gvakorivá vált az élénk, nem ritkán éles politikai vita. Hogv a témák és az állásfoglalások közíil példaként csak néhánvnt említsek, utalni kívá­nok az Interparlamentáris Unió londoni 62. konferenciájának egyes határozataira, amelyek a többi között foglalkoztak a nukleáris fegyve­rek elterjedésének megakadályozásával, a vegyi fegyverek eltiltásával, a nemzetközi biztonság fenntartására irányuló szerződésekhez való csat­lakozással. Az 1976. évi madridi 63. konferen­cián az unió határozatban ítélte el Rhodesia és Dél-Afrika erőszakos cselekedeteit. A chilei kér­dés hosszabb ideje állandóan az unió napirend­jén szerepel. Több alkalommal megkíséreltük, hogy ténymegállapító bizottságot küldjünk Chi­lébe, az illegálisan fogva tartott és eltűnt par­lamenti tagok helyzetének kivizsgálására, de a junta a beutazást eddig három ízben utasította vissza. E néhány példa alapján is látható, hogy az Interparlamentáris Unió testületei egyre több aktuális kérdésben fogadnak el haladó határo­zatokat, mert a nemzetközi erőviszonyok úgy változtak meg, hogy a szocialista országok ál­láspontja sokszor kerül elfogadásra és határo­zati javaslatainkat a fejlődő országok mind gyakrabban támogatják. Az Interparlamentáris Unió magyar cso­portja természetesen elsősorban a szocialista or­szágok interparlamentáris csoportjaival alakí­totta ki rendszeres együttműködését. De ezen túlmenően a kölcsönösség alapján eddig 10 bi­laterális tagozat jött létre nem szocialista orszá­gokkal. A tagozatok lehetőséget biztosítanak a nem­zetközi csoportok közötti konzultációkra, közös látogatásokra. A magyar csoport aktívan vesz részt az Unió valamennyi konferenciáján és ta­nácsülésén, beleértve az IPU nagy nemzetközi kérdéseket érintő rendkívüli konzultációit, mint volt például 1973-ban Helsinkiben és 1975-ben Belgrádban az európai együttműködéssel és biztonsággal foglalkozó konferencia. Csoportunk aktivitása megbecsülést szer­zett az unióban, amit bizonyít az a tény, hogy a bizottságokban, a szerkesztő bizottságokban hosszú évek óta van magvar tisztségviselő. Je­lenleg is a legfontosabb bizottságnak, a politi­kai bizottságnak magyar alelnöke van Darvasi István képviselőtársam személyében. Tisztelt Országgyűlés! Röviden, a teljesség igénye nélkül igyekez­tem áttekintést adni a magyar Országgyűlés nemzetközi kapcsolatairól, de remélem, ez is bizonvítia. hogv munkánkban mi is arra törek­szünk, hogy hozzájáruliunk az egységes magyar külpolitika céljainak sikeres megvalósításához. A külügvminiszteri beszámolót elfogadom és a tiszteU Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Tam.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nincs, a vitát lezárom. Púja Frigyes külügyminiszter elvtársat illeti a szó. PUJA FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Felszólaló képviselőtársaim egyetértésüket fejezték ki a beszámolóval, hasznosan kiegészí­tették a nemzetközi helvzet egy-egy vonását, kibontották részletesen és szemléltetően, jól megvilágították. Nagy Miklós elvtárs elmondta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom