Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-14

975 Az Országgyűlés 14. ülése, 1976. december 17-én, pénteken 976 hódított meg, kiszélesedett a tartós békéért, a szilárd biztonságért küzdők tábora. Több évtizedes fegyveres harc után győzött a vietnami nép és létrejött az egyeséges Vietnami Szocialista Köztársaság. A laoszi nép életében is fordulat következett be; országában megkezdődött a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Az angolai nép a szocialista országok, valamint a világ haladó erőinek segítségével keresztülhúzta az imperialisták és a Dél-afrikai Köztársaság vezetőinek — mások által is támogatott — reakciós elképzeléseit. Megalakult az Angolai Népi Köztársaság, amely a szocializmus útján kíván haladni. Mindezek és más fontos események azt jelzik, hogy az utóbbi években számottevően erősödött a békés egymás mellett élés, a nemzetközi enyhülés alapja. Ezen a téren a helyzet sokkal jobb, mint néhány esztendővel ezelőtt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tőkés országok uralkodó köreiben is terjed a realitások felismerése, levonhatjuk a következtetést: a békés egymás mellett élés, az enyhülés folyamata — ha átmeneti megtorpanás elő is fordulhat —, tartósan nem állítható meg többé. Tisztelt Országgyűlés ! Régi igazság, hogy az enyhülés gyümölcsei nem hullanak önmaguktól az ölünkbe. A szocialista országoknak, a haladó, békeszerető erőknek szüntelen küzdelmet, aktív tevékenységet kellett és kell folytatniuk az elért eredmények megtartásáért, minden újabb előrelépésért. Különösen érvényes ez a mai helyzetre. A nyugati tőkés országokban — az utóbbi másfél évben — befolyásos erők mozdultak meg azért, hogy megállítsák az enyhülés folyamatát. A tőkés rendszer szervi bajaiért, a gazdasági válságért, a politikai és a kormányzati krízisekért — a régi recept szerint — a szocializmus és a haladás erőit — az enyhülést próbálják felelőssé tenni. Az a céljuk, hogy a nemzetközi viszonyok élezésével, a bizalmatlanság fokozásával megakadályozzák a szocializmus eszméinek térhódítását, fékezzék a társadalmi haladást, s eltereljék népük figyelmét rendszerük nehézségeiről. Az enyhülés elleni akciók változatosak. Megnyilvánulnak bizonyos politikai lépésekben, a szocialista és a kapitalista országok közötti tárgyalások fékezésében, a fegyverkezési verseny újbóli felszításában, az amerikai szélsőségesek elfogadhatatlan követeléseiben, a nyugatnémet reakció aktivizálódásában. Se szeri, se száma azoknak a szovjet- és szocialistaellenes lépéseknek, rágalmazó kampányoknak, amelyeket nz enyhülés ellenfelei az utóbbi években a- Szovjetunió és más szocialista országok ellen kibontakoztattak. Az enyhülés ellenségeinek, a reakciós erőknek sikerült defenzívába szorítaniuk és engedményekre késztetniük egy-két tőkés ország befolyásos kormánytényezőit is. Ez kárt okoz az enyhülésnek, és további negatív akciókra bátorítja a békés egymás mellett élés, az enyhülés ellenzőit. Sok múlik azon, miképp alakul a jövőben két jelentős tőkés ország, az Egyesült Államok és a Német Szöveteégi Köztársaság politikája. Változatlanul az a véleményünk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatainak fejlesztése, a még nyitott nemzetközi problémák rendezésében való együttműködése a világhelyzet további javulásának alapvető tényezője. A béke és a biztonság hasznára lenne, ha az Egyesült Államok új elnöke és az új adminisztráció a realitásokból kiindulva folytatná a békés egymás mellett élés politikáját, amely az európai szocialista országok és az Egyesült Államok viszonyát az elmúlt években általában jellemezte. Reméljük, hogy a bonni kormánykoalíció — a reakciós, konzervatív nyomás fokozódása ellenére — tovább halad a szocialista országokkal való termékeny együttműködés útján. Tisztelt Országgyűlés! Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta eltelt 16 hónap igazolja a záróokmány elveinek és rendelkezéseinek életképességét. Az államok kapcsolatairól Helsinkiben elfogadott elvek, a záróokmány végrehajtását célzó erőfeszítések a nemzetközi viszonyok fontos összetevőjévé váltak. Helsinki szelleme él és hat. Kormányunk a szocialista közösség országainak kormányaival együtt kezdettől fogva síkraszállt a Helsinkiben vállalt erkölcsi és politikai kötelezettségek, a záróokmányban foglaltak egészének kölcsönös végrehajtásáért. Ezt egyértelműen bizonyítják gyakorlati lépéseink, megtett intézkedéseink, az országok kétoldalú együttműködésének elmélyítését célzó javaslataink, nemzetközi tárgyalásaink. Ismeretes, hogy a záróokmányból következő és a kétoldalú kapcsolatok területén realizálható teendőket írásba foglaltuk és átnyújtottuk az érintett országok kormányainak. Jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy ez a kezdeményezés kedvező visszhangot váltott ki nyugati partnereinknél. Reméljük, hogy a jó visszhangot pozitív gyakorlati lépések követik. A Magyar Népköztársaság kormánya egyetért a záróokmány végrehajtását célzó, sokoldalú kezdeményezésekkel, így azzal is, hogy az európai kontinensen bontakoztassunk ki hatékony együttműködést az energiagazdálkodás, a közlekedés és a környezetvédelem terén. Cselekvően támogatjuk ezt a gondolatot, mert életünk lényeges kérdéseit érinti és valamennyi európai állam tényleges érdekeit szolgálja. Üdvözöljük a Szovjetunió kormányának döntését, hogy — az érdekelt országok egyetértése esetén — kész Moszkvában megrendezni az össz-európai energetikai értekezletet. Bízunk abban, hogy ez a jó példa követőkre talál. A béke és a biztonság szempontjából nagy jelentősége van az európai államok széles körű gazdasági együttműködésének. E téren nagyobb szereoet kellene játszaniuk a Kölcsönös Gazdasási Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség rendezett kapcsolatainak. Mint isme:, a KGST kilenc hónappal ezelőtt a kapcsolatok intézményesítését előirányzó, átfogó szerződéstervezetet adott át a Közös Piacnak. Néhány héttel ezelőtt a KGST megkapta a Közös Piac vezető szerveinek válaszát, amely nem elégíti ki a várakozást. A Közös Piac vezető szervei csak a gazdasági együttműködés rész-