Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-2
91 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 92 megkülönböztetett ügyeimet kellene fordítani az anyaggazdálkodásra. Megfelelően működő, felelősséggel dolgozó szervezet megakadályozhatná az egyes vállalatok túlbiztosításait, a termelés, a pénzügyi gazdálkodás szélsőségeit. Elengedhetetlen a vevők és szállítók együttműködésének javítása, az ütemesebb és a választék szempontjából megfelelőbb ellátás. Egyes termelőknek, mint vevőknek és eladóknak is jobban figyelembe kell venniök egymás kölcsönös érdekeit. Véleményem szerint nem a készletek csökkentését kellene az elosztó vállalatok alapvető feladatává tenni, hanem a mindenkori igények maradéktalan kielégítését. Ha ezt meg tudnánk valósítani, a központi készletek emelkednének ugyan, de a felhasználók teljes biztonsággal minimálisra csökkenthetnék készleteiket. Népgazdasági szinten pedig — amint erre még kísérleti példa volt is — kevesebb eszközre lenne szükség. Jelenlegi helyzetünkben központi kérdésnek kell tekintenünk az importanyagokkal való takarékosságot, azok hazaival való felváltását. Tapasztalataink szerint a devizával való gazdálkodás sem mindig a tényleges szükségletet, hanem az úgynevezett bázisszemléleten alapuló adminisztratív megoldásokat helyezi előtérbe. Előfordul, hogy egyes külkereskedelmi vállalatok még a legfontosabb, a meglevő gépek javítására szolgáló alkatrészeket sem tudják behozni, míg másutt az illetékes külkereskedelmi vállalat a rendelkezésre álló devizakeret felhasználása érdekében „szükségtelen" importot is lebonyolít. Egyértelműen tisztázandó, melyek azok az anyagok, amelyekhez meg kell teremteni a hazai vagy a szocialista országokban található beszerzési lehetőségeket. Ezeket központilag is támogatni kellene elgondolásaik végrehajtásában, hogy belföldön legyen gazdája e fontos, ma még tőkés importcikkeknek. Központilag kell eldönteni, melyek azok az anyagok, amelyekre részben vagy egészben fenn kell tartani az importot. Ezek megvalósításával a gazdálkodó egységek nagyobb biztonsággal tervezhetnék termelésüket. Mindezen túlmenően a folyamatos anyagellátás minimálisan 10 százalékkal növelhetné a termelékenységet. Ügy érzem, hogy a munkaerő-gazdálkodás, ezen belül a munkaerő-^hullámzás, illetve ennek megszüntetésére irányuló intézkedések a jelenlegi időszakban is ellentmondásosak. Feltételezzük, hogy egy vagy két vállalat ?lhatározza, feltárja a belső tartalékokat, tehát ^gy jóval feszítettebb gazdálkodást vezet be. Ha más vállalatok ezt nem csinálják, abban a pillanatban alapot adunk a munkaerő-vándorlásra. Szükséges lenne a meglevő rendeletek betartatása és ennek szigorú megkövetelése minden területen egyformán. A Központi Bizottság határozatai között szerepel a gazdaságtalan termékszerkezetű, nem hatékonyan termelő gazdasági egységek korlátozása, visszaszorítása, vagy megszüntetése. Megítélésem szerint e téren nincs jelentős előrelépés. Miért? Az illetékes szervek húzódoznak a határozott döntéstől, nem merik kimondani, hogy ezt vagy azt a gazdasági egységet a gazdaságtalan termelés vagy egyéb okból megszüntetik. Egyértelmű: minél több ilyen gyengén muzsikáló vállalat van, annál hamisabb az összképp, a népgazdasági átlag, aminek alapján éppen megalkotjuk ítéleteinket. Az elemzések azt mutatják, hogy tartós anyag- és energiatakarékosságot csak korszerű termelési körülmények között lehet megvalósítani. A cél érdekében korszerűsíteni kell a gazdasági szervezeket, az irányítást és a vezetést. A takarékosság nem lehet kampányfeladat, hanem a korszerű termelés, illetve vezetés egyik fontos velejárója. A takarékosság tehát nem lehet egyszerű adminisztratív előírások, pontokba foglalt intézkedések, tervekben rögzített kampánya, hanem minden területre kiterjedő szemléletváltozássá, az emberek öntudatához kapcsolódó gyakorlattá kell válnia. Véleményem szerint nemcsak az anyagiakkal, hanem a papírra fektetett, a túlságosan bürokratikus ízű utasításokkal, az önigazolást jelentő jelentésekkel, szabályzatok kibocsátásával is takarékoskodni kellene. Ezek nemcsak jelentős szellemi erőt kötnek le, hanem a végrehajtás során kifejezetten pazarlásokra ösztönöznek. Példaként szeretném megemlíteni, nagy megtakarítást jelentene, ha központilag felülvizsgálnák a beruházással kapcsolatos hatósági előírások útvesztőit és megszüntetnék vagy egyszerűsítenék azokat. Külön szeretném megemlíteni, hogy egyes területéken, például a tűzrendészeti előírások több mint 2000 oldalt tesznek ki. Ezeknek az előírásoknak jó része a bonyolultságon kívül már elavult és korszerűtlen. Ezek nemcsak fékezik az engedélyezési eljárást, hanem sokszor drágítják és lassítják is a beruházást. Időt, költséget takarítanánk meg az egyre szaporodó hatósági előírások egyszerűsítésével. Nem tudom, felmérték-e az illetékesek annak az elképzelésnek a kihatásait, miszerint 1976. január 1-től a bútorokat osztályozzák, mint az almát, vagy más zöldségfélét. Alapvető érdekünk a minőség javítása, de nem úgy, hogy ezzel túlbürokratizáljuk munkánkat, növeljük a visszaélések lehetőségeit. A bútoripari példánál maradva, a bútor tartós fogyasztási cikk, amelynek funkcióbeli és esztétikai követelményeket kell kielégítenie. Mint minden más fogyasztási cikknek, nem a szabvány és az osztályba sorolás a forgalmazási kritériuma, mint bárhol másutt a világon, hanem az eladhatóság, az esztétika formai, funkcióbeli kielégítése. Pártunk XI. kongresszusa jelentőségének megfelelően hangsúlyozta az azonos jellegű települések között még meglevő lényeges különbségek csökkentésének fontosságát. A különbségek jórésze történelmileg hosszabb időn keresztül alakult ki. Az utóbbi 10 esztendőben bekövetkezett nivellálódás, bár igen számottevő, de ez irányú tevékenységünk még mindig nincs összhangban szocialista rendszerünk célkitűzésével, objektív törvényeivel. A lemaradások pótlásának komplexebbnek kellene lennie, hiszen ez főleg kommunális területen nagy megtakarítást jelentene. Ma még nem ritka az infrastrukturális döntések megalapozatlansága, igen erős a szubjektív akarat érvényesülése. Ez a gyakorlat jelentősen akadályozza a népgazdasági érdeket figyelembe vevő reális számításokra alapozott:
