Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

szeptember 25-én, csütörtökön 94 93 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975 lakóhelyi feszültségek, ellentmondások felszámolását. Befejezésül szólnék a Zala megyében elért eredményekről. A megye üzemeiben a Központi Bizottság határozatának helyi érvényesítésére sokoldalú munka bontakozott ki. Megkezdődött a gyakorlati végrehajtás. A megye gazdasága nehezebb gazdálkodási körülmények mellett is a korábbi évekhez hasonló fejlődést ért el. Előrelépés történt a termelési szerkezet korszerűsítésében. Egyes területeken növekedett az átlagos műszakszám, a beruházások jó ütemben haladnak. A vállalatok nyeresége átlagosan 13 százalék volt. Az eredmények mellett fellelhetők mindazok a hiányosságok, fogyatékosságok, amelyek az ország gazdaságában megtalálhatók, összegezve az elmondottakat, a XI. kongresszus határozataiban egyértelmű a fogalmazás a vezetők felelősségét illetően. Felhívás arra, hogy merjünk bátran hozzányúlni ehhez a kérdéshez, amennyiben annak szüksége felmerül. Az élet minden területén jobb, fegyelmezettebb munkát kell végezni. Ennek párosulni kell megfelelő központi utasításokkal, úgy hogy tovább erősítsük az önállóság területén kialakult jó módszereket. Határozott, következetes vezetést kell megvalósítani a legmagasabb fórumoktól a legalsóbb szintekig. Csakis ezen keresztül lehet a nyugodt szemlélődőket is jobb munkára serkenteni. Biztosíthatom az Országgyűlést, hogy Zala megyében mindent el fogunk követni a kormány munkaprogramjának gyakorlati végrehajtása érdekében. Engedjék meg, hogy a Zala megyei képviselőcsoport nevében a kormány munkaprogramját elfogadásra javasoljam képviselőtársaimnak is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most 20 perc szünet következik. (Szünet: 16.31—16.53. — Elnök: RAFFAI SAROLTA.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter elvtárs kíván szólni. BONDOR JÖZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Szocialista társadalmunk építésének folymán alig volt a népgazdaságnak egyetlen olyan kiemelkedő jelentőségű fejlesztési programja, amelynek előkészítésében és megvalósításában az építő szakma dolgozóira ne hárult volna döntő szerep. Amint a múltban, úgy a jövőben is mindent megteszünk, hogy az egyre bonyolultabbá váló társadalmi igényeket úgy elégítsük ki, hogy munkánk megfeleljen azoknak a követelményeknek, amelyeket a fejlett szocializmus építése során velünk szemben támasztanak. El kell érnünk, hogy kötelezettségeinket gazdaságosabban, kevesebb társadalmi ráfordítással, szervezettebben, gyorsabban valósítsuk meg. Számos bonyolult feladatunk közül két kérdéskomplexumot említek, amelyet Lázár elvtárs beszámolójában érintett: a lakásépítést és az ipari nagyberuházások megvalósítását, mert ezen a téren elért eredményeink szemléletesen tükrözik társadalmunk fejlődésében bekövetkezett alapvető változásokat, egyben problémáinkat is. A lakásépítéssel kapcsolatban jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy pártunk 1960. évben meghirdetett 15 éves lakásfejlesztési terve alapján napjainkban az egymilliomodik lakást adják át használójának, és ezzel a lakásépítés jelentős távlati terve nemcsak teljesült, hanem néhány tízezerrel több lakást építünk. Jelentős esemény ez hazánk életében. Ezért engedjék meg, hogy e helyről köszönetet fejezzek ki a magyar dolgozók tíz és tízezreinek, az építőipar, az ipar, az építőanyagipar munkásainak, városrendezőknek, műszaki tervezőknek, kivitelezőknek, valamint a sok százezer egyéni építőnek, akik tudásukkal, erejükkel, akaratukkal, szorgalmukkal járultak hozzá e hatalmas, országot formáló program teljesítéséhez. (Taps.) Az egymilliót meghaladó lakás felépítése mérhetetlen mennyiségű munkát képvisel. Megvalósításához sok millió tonnányi építőanyag, berendezés, szerelvény legyártására, helyszínre szállítására és gondos összeszerelésére volt szükség. Ma már nemcsak a lakóépületek megépítéséről kell gondoskodnunk, hanem új lakótelepeinket egyidejűleg el kell látnunk közművekkel, utakkal, kommunális és kereskedelmi szolgáltatással, iskolákkal, óvodákkal, bölcsődékkel, tehát az állampolgárok mindennapi életéhez szükséges feltételekkel. Az e program keretében végzett munka értéke 15 év alatt meghaladja a 400 milliárd forintot. Ez is tükrözi, hogy társadalmunkban az emberről való gondoskodás politikánk középpontjában áll. Ezt az eredményt csak az egész társadalom, a szocialista állam vállalatok és szövetkezetek, a lakosság összefogásával, áldozatvállalásával, gazdasági erőforrásaink nagyfokú igénybevételével érhettük el. Az egymillió lakás megépítése révén új honfoglalás történt: az ország lakosságának egy harmada elhagyta régi lakóhelyét és új, korszerű lakásba költözhetett. Egyidejűleg alapvetően javult azoknak a családoknak a lakáshelyzete, amelyek a fennálló lakáshiány miatt kénytelenek voltak más családokkal vagy családtagokkal megosztani otthonukat. Az egymillió lakásból 56 százalék épült a városokban, közülük 18 százalék a fővárosban, öt év alatt a fővárost egy Miskolc nagyságrendű várost meghaladó lakásállománnyal bővítettük. Több mint egyharmada a lakásoknak állami beruházásként épült, és a lakásépítés csaknem 90 százalékát az állam szociálpolitikai és hiteltámogatásban részesítette. A lakások átlagos laksűrűsége ma lényegesen kedvezőbb, mint valaha, mert a 100 lakásra jutó személyek száma az országosan 361-ről 302-re csökkent, ugyanakkor nőtt az új lakások átlagos szobaszáma és felszereltsége. Országunkban mintegy három és fél millió lakás van. A lakásépítési program megvalósításával ennek 30 százaléka 15 évnél nem idősebb, tehát újonnan épített lakás. Űj építés és hozzáépítés révén két és fél millióval nőtt a la-