Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-2
89 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 90 országunk gazdasági nehézségeit, tudjuk azt, hogy több tervezett beruházás megvalósítása késik, illetve elhúzódik. A megalapozott megyei tervek előkészítése miatt viszont feltétlenül szükséges tudni, hogy mely beruházások azok, amelyek megvalósulnak és melyek azok, amelyek elmaradnak. Ezért tiszteléttel kérem a kormányt, hogy a megyénkben tervezett fejlesztésekről mielőbb szíveskedjék dönteni, hogy fejlesztési célkitűzéseink tervszerűen megvalósulhassanak. Megyénk dolgozói, munkások, parasztok, értelmiségiek azon munkálkodunk, hogy a kormányprogramban lefektetett feladatokat népünk javára végrehajtsuk. A beterjesztett kormányprogramot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tollár József képviselőtársunk felszólalása következik. TOLLÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság 1974. december 5-i határozata, a végrehajtással kapcsolatos július 2-i értékelés, továbbá Lázár György miniszterelnök elvtárs elhangzott beszéde egyre világosabbá tette, hogy a gazdálkodás nehezebbé vált körülményei milyen követelményeket támasztanak a főhatóságokkal és a gazdálkodó egységekkel szemben. A kormány a Központi Bizottság útmutatásait figyelembe véve, kidolgozta a gazdasági egyensúly megteremtését szolgáló programját. Az 1975. évi tervszerű fejlődést szolgáló intézkedéseket az illetékes szervek általában végrehajtották. Eredményeként jelentős előrehaladás, számos jó irányú változás vette kezdetét. A kedvező vonások ellenére az egyensúlyi helyzet területén nem értük el a tervezett szintet. Az is világos, hogy egyes intézkedések hatásai csak a második félévben lesznek értékelhetők és mérhetők. A vállalatok többsége megértette a központi intézkedések nagy horderejét és tettekkel támogatja a kormányt a kitűzött célok elérésében. Lázár elvtárs érintette beszámolójában, hogy gondot fordítanak azoknak az intézkedéseknek a kidolgozására, amelyek lehetővé teszik a központi akarat jobb érvényesülését, de nem lehet cél a túlszabályozás sem. Továbbra is építeni kell a vállalatok kezdeményezésére, önálló és felelős döntéseire. A programbeszéd .azon részéhez kívánok szólni, amely a központi akarat és a vállalati önállóság közötti jobb összhang megteremtésére irányul. E két tényező a különböző szintű vezetői munka alapja, s a népgazdasági tevékenység legfontosabb feltétele. A vállalati önállóság közelebb áll az egyének és a csoportok alkotó tevékenységének szabad mozgásához, a szellemi erők hatékonyabb felhasználásához. Alapvető érdekünk, hogy ezeket az erőket a gyárak, üzemek és gazdaságok munkáskollektívái és szellemi dolgozói az össznépi társadalmi érdek szem előtt tartásával hasznosítsák. Jelenlegi helyzetünkben kimondottan fontos: ismerjük és jól tudatosítsuk a dolgozókkal a központi akarat elvárásait, növeljük a hatékonyságot, tartalékaink fokozottabb feltárását. Ennek érdekében kritikus szemmel kell vizsgálnunk mindazt, ami közvetlenül a környezetünkben, felügyeleti szerveinknél, valamennyiünknél vagy a legfelsőbb vezetésben történik. Hiányoljuk azokat a kiegészítő útmutatásokat, rendelkezéseket, amelyek a hibák orvoslására hivatottak, s az 1968-ban elindított irányítási rendszer hibáit még az V. ötéves terv előtt korrigálnák. Nem vált valóra az az elképzelés, miszerint az 1975-Ös évet már az 1976-ban életbe lépő új szabályozók próbájának kell alárendelni. Jelenleg csak az általános szempontokat ismerjük. Ügy érezzük, további korrekcióra szorulnak, kiegészítéseket igényelnek a fejlődés érdekében meghozandó középtávú döntések megalapozottsága érdekében. Az eddig érvényben levő gazdasági szabályozók bizonyos esetekben nem támogatták kellő mértékben a dinamikusan fejlődő vállalatokat, a hosszú távú gazdálkodást folytató vállalatok kollektívái nem érezték a nagyobb anyagi elismerést, sőt a beruházás vagy rekonstrukció befejezését követő két-három évben anyagilag előnytelenebb helyzetbe kerültek, mint a nem fejlesztő vállalatok kollektívái. Valljuk be, jobban segítették azokat, akik nyugodt szemlélői voltak mások erőfeszítéseinek és kockázatvállalásainak. Az új szabályozó értelmében a nyereség körülbelül egyharmad része elvonásra kerül. Ez eddig rendben is van, és helyes. A hiba ott kezdődik, hogy a nyereségtömegen felüli áremelkedést lehet a termelői árban érvényesíteni. Ennek az intézkedésnek hátránya, hogy a vállalatok azonos termékei eltérő áron lesznek majd vásárolhatók az üzletekben. Tehát ismét a nagyobb nyereségtömeget elért vállalatok kerülnek hátrányosabb helyzetbe. Minden olyan helyzetben, amikor alapvető népgazdasági érdekek védelméről van szó, amikor gazdasági területek munkájának összehangolását kell biztosítani, szükségesek az egyértelműbb, következetesebb központi utasítások. Nézzük például az anyagellátás problémáját. Sok vállalatnál év közben súlyos zavarok fordulnak elő, de év végére rendszerint helyrebillen az egyensúly, s megszűnik a korábbi hiány. Az van tehát, hogy összességében nem lehet anyaghiányról beszélni. Az alapvető hiba az elosztás egyenetlenségében jelentkezik. Éppen ezért nem látom általában megoldottnak a gazdálkodás hatékonyságára alapvető kihatással járó anyaggazdálkodás szabályozását. A közbenső adminisztratív szabályozók — úgy érzem — nem hoztak eredményt, mert visszavezettek a már korábban elítélt hiánygazdálkodáshoz. Az elosztó szervezet munkája, hatékonyságának növelése érdekében — úgy érzem — nem tettünk eleget sem a hazai előállítású, sem az importanyagok vonatkozásában. Az egyenetlen anyagellátásnak a termelés akadályozásán kívül számos negatív hatása van. Az egyenetlen anyagszállítások súlyos készletezési, s ezen keresztül forgóalap-ellátási zavarokat idéznek elő. növelik a túlóráztatás mértékét, ezenkívül az üzem- és munkaszervezési elgondolások megvalósításának akadályozóivá válnak. Politikai, morális hatásuk rendkívül kedvezőtlen. Ezért is