Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

S 7 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 88 hús-termelést szolgáló KA—HUS-rendszert. Je­lenleg a sonka- és konzervgyártásra alkalmas alapanyagot, a mintegy 180—250 kilométerre le­vő Pápára, illetve Kapuvárra szállítják a gazda­ságok. Ez üzemi és népgazdasági kár is, hiszen feleslegesen és gazdaságtalanul köt le szállító kapacitást, és nem kismértékű a szállítás során bekövetkező minőségromlás sem. Másrészt az üzem telepítéséhez szükséges előfeltételek megteremtése érdekében a megye — saját erőforrásait felhasználva — intézkedé­seket tett a víz, szennyvíz, villany- és gázenergia biztosítására. Úgy érzem, hogy ezen élelmiszer­ipari létesítmény megvalósulásának elhúzódása nemcsak a megyében jelent nagy feszültséget, hanem károsan hat az exporthányad növelésére is. Ismereteim szerint a dobozolt sonka és kon­zerv külföldön megfelelően értékesíthető. Gazdasági eredményeink növelésének egyik fontos lehetősége a meglevő tartalékok feltárása. Somogy és a környező megyék az ország egyik legintenzívebb állattenyésztő területei. Az állat­tenyésztés takarmányozási színvonalának javítá­sa és az állattenyésztés jövedelmezőbbé tétele érdekében évek óta a takarmányozásra alkalmas melléktermékek feldolgozásának megteremté­sén fáradozunk. Az állattenyésztés intenzív irá­nyú fejlődésével a fehérjeigény mindinkább nö­vekszik, még a kis gazdaságokban is. A növek­vő fehérjemennyiség döntő többségét import­ból biztosítjuk. Ugyanakkor az országban kép­ződő fehérjében gazdag melléktermékek hasz­nosítása nem megoldott, sőt esetenként jelentős költségráfordítással kerülnek elszállításra és megsemmisítésre. Kedvezőtlen gazdasági kihatá­suk mellett — törekvéseinkkel ellentétben — szennyezik a környezetet is. Megyénkben hosszabb idő óta intenzív ku­tatómunka folyik a mezőgazdasági és élelmiszer­ipari üzemeikben fellelhető melléktermékek hasznosítására. Évekkel ezelőtt megállapodás történt a keletkező állati eredetű melléktermé­kek feldolgozására alkalmas üzemek létrehozá­sára. Ezen beruházásokat a hús- és tejipar, va­lamint a Phylaxia vállalatok kooperációban akarják megvalósítani. Ismereteim szerint a rea­lizálást különböző kérdések — ár, hitel — tisz­tázatlansága, valamint a különböző főhatóságok közötti érdekeltségi viszonyok rendezetlensége akadályozza. Úgy gondolom, hogy ezen melléktermékek hasznosítására pénzügyi egyensúlyi helyzetünk javítása érdekében jobban oda kell figyelni, ha­tározottabb intézkedéseket és ösztönzőket kel­lene életbe léptetni. A gazdasági bizottság 1973. évi határozata óta, de azt megelőzően is Somogy megyében a MÉM-mel és a Phylaxia Vállalat­tal együttműködve rendszeres előkészítő munka folyik az importkiváltók és a takarmányok bei­tartalmát javító Lizin és egyéb aminosav hazai előállítását szolgáló üzem létrehozására. A megye részéről ezen üzem telepítésének előfeltételeit is megteremtettük. Tudomásom szerint az országos szervek részéről a konkrét állásfoglalást késlelteti az ágazati minisztériu­mok közötti vita, és egymás közötti megegyezés hiánya. Ezen beruházások megvalósítása nagy­ságrendüknél fogva alapvetően befolyásolja a megye ötéves tervét. A véleges döntések hiányá­ban helyzetünk nemcsak az ötödik ötéves tervet illetően kérdőjeles, hanem hosszabb távú prog­ramunk megvalósítása is problematikus. A hatékonyság és a takarékos gazdálkodás megköveteli, hogy a már megtermelt termé­keink lehetőség szerint teljes mértékben hasz­nosuljanak. Ezt a törekvésünket nagymértékben gátolja a megfelelő tárolókapacitás hiánya. Nép­gazdaságunknak egyre nagyobb mennyiségű me­zőgazdasági termékre van szüksége. Nagy anyagi ráfordítások történtek a termelés növelése, a mi­nőség javítása érdekében. Az időhöz kötött be­takarítási feladatok mellett megyénkben gon­dok jelentkeznek a termények tárolása és mi­nőségük megóvása területén. Az országos gondokkal azonos, sőt még an­nál is rosszabb a helyzet a gabonaipar területén. Mezőgazdasági üzemeink — a megyei szervek által elkészített szárító üzemek és tárolókapaci­tás összehangolt tervezete alapján — jelentős lépést tettek a szárító- és tárolóterek létesítésé­re. E törekvések sokszor az üzemek részéről erőn felüli vállalkozásokhoz is vezettek. A Ga­bona Tröszt megyei vállalata a szűkös fejlesz­tési lehetősége miatt csak kisebb mértékben lé­pett előre. Jelenleg az éves tárolandó termék mennyiségének mindössze 30 százalékát tudja megfelelő, korszerű technológiai berendezéssel ellátott tárolótérben elhelyezni. Elgondolkozta­tó, hogy egy részről óriási élő- és holtmunka ráfordítása történik a termelés fokozása érde­kében, ugyanakkor a megtermelt termékeink egy része tönkremegy, illetve csökkent minőség­ben hasznosul. Ez az állapot a terméseredmé­nyek növekedésével tovább romlik. Tárolási gondokkal küzd megyénkben a cukor- és kon­zervipar is. Tisztelt Országgyűlés! Az erdő- és fagaz­dálkodás, valamint a fafeldolgozás az átlagos­nál nagyobb szerepet tölt be megyénkben. Fa­vagyonunk tekintélyes mennyiséget tesz ki. So­mogyból származik az országosan kitermelt fa 12 százaléka. Feldolgozottsági szintje azonban alacsony. A fa jelentős része feldolgozatlanul hagyja el a megyét, a hulladék kárba vész. Amennyiben az elsődleges fafeldolgozás fejlesz­tésére vonatkozó tervek megvalósulnak, még mindig jelentős fa és hulladék marad (évi 430 000 köbméter). Ennek ipari feldolgozására volna lehetőség, amelynek révén olyan jelentős ipari és takarmányalapanyagokhoz jutnánk, mint például a furfurol, a műszén, a takar­mányélesztő. A meglevő és eddig még nem hasz­nosított nyersanyag feldolgozása hozzájárulna iparunk fejlesztéséhez, gazdasági eredményeink növeléséhez, előrehaladásunkhoz. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondott me­gyei gondokra elsősorban azért szeretném a fi­gyelmet ráirányítani, mert az általam említet­tek olyan megállapodásokra, elvi döntésekre épülnek, amelyeket a megye az országos szer­vekkel egyeztetve készített elő. Ezek megvaló­sulása megítélésünk szerint a megyei szükség­szerűségen túl nagymértékben hozzájárulna népgazdaságunk egyensúlyának javulásához. Hiszen egybeesnek azokkal a törekvésekkel, amelyek az adottságok ésszerűbb hasznosításá­ra, tartalékaink feltárására irányulnak. Ismerve

Next

/
Oldalképek
Tartalom