Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

911 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 912 ez a kérdés a magánosok, illetve a családok, a fiatal orvosok és ápolónők számára egyaránt. A kórházépítést tulajdonképpen ezzel kellene kezdeni. Vannak országok, amelyekben már megtanulták ezt, mert még a vendégmunkások alkalmazásával sem tudnak eleget tenni a mun­kaerő-szükségletnek. Enélkül tartós dolgozói kollektívák nem alakulnak ki, márpedig a sze­mélyi összetétel stabilitása a szervezett, jó mun­ka egyik feltétele. A javasolt megoldás folytatásaképpen a tartósan helyben maradók kórházon kívüli vég­leges lakásszükségletét egy-egy ötéves lakás­építési terv keretében a tanácsok maguk is meg tudnák oldani, és ezzel ismét felszabadítanák a kórházi lakásokat az újonnan belépők számára. A lakáskérdés megoldását megkívánja az egészségügy integrációs programjának annyira kívánatos sikere is, nem is szólva arról, hogy az etikai anomáliák ellen sokkal könnyebben lehetne így küzdeni, ha a pályakezdőket men­tesíteni tudnánk a lakásért korán megkezdett pénzhajszától. Az egészségügyi dolgozók lakása nem az úgynevezett infrastruktúrába tartozik, hanem integráns része az egészségügyi alapszerkezet­nek és összhangban van tulajdonképpen az if­júsági törvénnyel is. Tisztelt Országgyűlés! Ügy gondoltam, hogy az érintett kérdések felemlítésére a költségve­tés tárgyalása a legjobb alkalom. Kétségtelen, hogy legalábbis közvetve, az ország népének egészét érintő kérdésről, az egészségügyi ellátás fejlesztéséről és javításáról van szó. A növekvő munkaerőhiány, az intenzív fejlesztésre irányu­ló általános törekvés és a hatékonyság fokozá­sának nyilvánvaló szükségessége meg kell, hogy érlelje a közvéleményben azt a meggyőződést, hogy az egészségügyi ráfordításokat nem te­kinthetjük fényűzésnek, sem egyszerűen társa­dalmi rendszerünk szociális felelősségérzetének a költségvetésben is visszatükröződő megnyil­vánulásának, mert lényege szerint az egészség­ügyi ellátás a munkaerő termelésének, regene­rálásának és újratermelésének nem is áttételes, hanem közvetlen eszköze. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Balogh László képviselőtársunk. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő elvtársak! Nagy tisztesség és felelősség itt az Országgyűlés fórumán felszó­lalni, véleményt mondani és állást foglalni az évről évre megismétlődő költségvetési vitában. Tisztesség, mert ezt képviselői felelősséggel, a választók nevében és megbízásából tesszük. Nagy felelősség, mert az általunk elfogadott költségvetés közvetlenül érinti minden magyar állampolgár életkörülményeit. A mostani költségvetési vita számomra a 14-ik. így 14 egymástól különböző, kisebb-na­gyobb méretekben más és más gazdasági, tár­sadalmi problémát, helyzetet kifejező költ­ségvetés megtárgyalására gondolok vissza. Mindegyik költségvetésnek volt valami fő célja, ami éppen az akkor soron levő gazdasági és társadalmi problémák megoldására irányí­totta a fő figyelmet. Ugyanakkor kifejeződött bennük népgazdaságunk gyarapodásának sok­oldalú fejlődése. Nem nehéz megtalálni az 1977­es költségvetési tervezetben az olyan feladatok sokaságát, amelyek ma mindennapi életünk­nek természetes, mondhatnók hétköznapi vele­járói, s amelyeket néhány éve, illetőleg egy év­tizede még mint nehezen vagy egyáltalán nem teljesíthető kívánalmakat kellett tudomásul vennünk. Az 1977. évi költségvetési javaslatnak meg­van a sajátos, mai konkrét viszonyainkat kife­jező jellege, amely keményebb helytállásra, ha­tékonyabb munkára és gazdálkodásra, szigorúbb és ésszerűbb takarékosságra ösztönöz. Ezzel együtt továbbra is létbiztonságot garantál és az életkörülmények további javítását teszi lehető­vé, eddigi társadalmi és politikai céljaink eléré­sét segíti elő. Fontos eleme, hogy gondol a jö­vőre, tartalmazza az V. ötéves terv 1977-re vo­natkozó tervfeladatait, és ennek következtében tovább erősíti azt a bázist, amire a következő évek gazdaságpolitikai céljait építhetjük. Ezért fogadjuk el az 1977. évi költségvetés tervezetét teljes bizalommal és komoly felelősséggel. Tisztelt Országgyűlés! Áttanulmányozva az 1976. évi fejlődésről és az 1977. évi népgazda­sági tervről kiküldött tájékoztatót, engedjék meg, hogy felszólalásomban a mezőgazdasággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzam. Mint a népgazdasági tájékoztatóban is ol­vasható és a miniszter elvtárs expozéjában is hallottuk, a mezőgazdaság az 1976. évben, tehát az V. ötéves terv első évében nem tudta hozni az előirányzott tervét a szélsőséges időjárás miatt. Ez az egész 1976. évi népgazdasági terv teljesítésére és a népgazdaság fejlődésére kiha­tással van. Ez az időjárási kihatás az ország egyik élelmiszerbázisának, Békés megyének a mezőgazdasági tervteljesítését is érintette. 1975. október 1. és 1976. szeptember 1. kö­zött a megye átlagában 347 milliméter csapadék hullott, ami az 50 éves átlagnak 67 százaléka. Ilyen időjárás néhány évvel ezelőtt katasztro­fális helyzetet teremtett volna. Ez évben a nö­vénytermelés termelési értéke eléri megyénk­ben vagy némileg meghaladja az 1975. évit. Ez annak köszönhető, hogy gazdaságainkban je­lentősen javult az agrotechnikai színvonal, emelkedett a műtrágyafelhasználás és a közö­sen művelt terület 45 százalékán iparszerű ter­melés folyik. Kiemelkedő eredménnyel járt a kalászos gabonatermelés. Búzából 43 mázsa volt hektá­ronként a termés. Még nagyobb is lehetett vol­na ez az eredmény, ha az üzemek között nem lenne az indokoltnál nagyobb differenciáltság. Például 1976-ban a legalacsonyabb átlagtermés 25 mázsa, a legmagasabb átlagtermés 60 má­zsa volt nektáronként. Nőtt a termés egyik legfontosabb ipari nö­vényünknél, a napraforgónál is, hektáronként 13,5 mázsás termést értünk el. A viszonylag nagy területen, több mint 18 ezer hektáron ter­melt cukorrépa terméseredménye mintegy 5 százalékkal alacsonyabb lesz a tavalyinál, ör­vendetes viszont, hogy a cukorkihozatal a tava­lyinál jobb volt, így az előállított cukor lénye­gesen több.

Next

/
Oldalképek
Tartalom