Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

913 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 914 Jelentős a terméskiesés a búza után legna­gyobb területen, 110 ezer hektáron termelt nö­vényünkből, a kukoricából. Az 1975. évi 53,2 mázsás hektáronkénti átlagtermésnél 10—15 százalékkal alacsonyabb lesz az ez évi termés, ami teljes mértékben az aszálynak és az októ­ber 22—26-i fagyoknak tulajdonítható. Az aszálykárok ellenére is a lakosság és az ipar zöldségellátása javult megyénkben. A kon­zervipar évek óta problémát jelentő paradicsom alapanyag-ellátása megoldódott ebben az esz­tendőben, de még ezen a téren nincs minden rendben, vannak megoldandó feladataink. Ezek megvalósításában segít a közelmúltban megje­lent, az ágazatot érintő intézkedéssorozat. Mivel az 1976. évi mezőgazdasági tervtel­jesítések nem az V. ötéves tervelőirányzatok szerint valósulnak meg, az elmaradást a mező­gazdaságnak, így megyénknek is pótolnia kell. Ebben a harmadik termelőszövetkezeti kong­resszus is állást foglalt. E nagy feladat végre­hajtásának megalapozása megyénkben jelenlegi megítélésem szerint általában megtörtént. Me­gyénk mezőgazdasági üzemei a kenyérgabona vetését a felemelt területen elvégezték, az el­végzett talajmunkák, a tápanyagbiztosítás, a vetőmagminőség terén tett intézkedések hatá­sára szépen fejlett zöldellő búzatáblákat látha­tunk a megye határában mindenütt. Az őszi mélyszántás és talajelőkészítés is befejezéshez közeledik, az állatállomány átteleltetésének a feltételei biztosítva vannak. Gondot jelent viszont az V. ötéves terv fejlesztési céljainak időarányos lemaradása, amit megyénkben nehéz lesz pótolnunk. Foko­zottan jelentkezik a probléma megyénk északi részén a kedvezőtlen körülmények között gaz­dálkodó szövetkezetek esetében. A kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó szövetkezetek száma — igaz, hogy a jogszabálymódosítás kö­vetkeztében — 13-ról egyre csökkent, a ked­vezőtlen gazdasági körülmények azonban mind a 13-nál továbbra is megmaradtak. Az alacsony eszközellátottságú, külön beruházásban része­síthető tsz-ek száma pedig 25 lett. Az ez évi tapasztalatok alapján ezek a termelőszövetke­zetek többségükben nem tudják igénybevenni a külön beruházási támogatást, mert egy részük szanálva volt, építésiokirat-tilalom alatt állott, több termelőszövetkezetnek pedig nincs annyi saját ereje, hogy a beruházást megkezdhesse. Problémaként vetődik fel az is, hogy a bel­ső utasításban a külön beruházási támogatás felhasználásának lehetősége igen korlátozott. Javaslom az illetékes tárcának a külön be­ruházási támogatást fejlesztési hozzájárulásként biztosítani a termelőszövetkezetek részére oly formában, hogy azt mint saját forrást lehes­sen igénybevenni, ugyanakkor a felhasználás körét szélesíteni, mert az így befektetett fej­lesztési pénzeszköz mind népgazdaságikig, mind üzemi szempontból igen hasznos lehetne. Tisztelt Országgyűlés! Tapasztalataink sze­rint a kedvezőtlen természeti adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezetekben az objektív nehézségeken túl a gazdálkodás szempontjából elsődleges szubjektív feltételek is hiányoznak. A nagyobb és nehezebb körülmények között végzett munkához jól képzett szakemberekre van szükség. Az e szövetkezetekben elérhető kevesebb jövedelem, a sikerélmény hiánya nem teszi vonzóvá a szakemberek számára a letele­pedést. Az eddigi intézkedések, mint pl. az ösz­töndíjrendszer, a letelepedési segély, nem old­ják fel a feszültséget. A szakemberek letelepe­dését és megtartását segítené a megfelelő szín­vonalú szolgálati lakás biztosítása. Ezeket az igényeket ezek a szövetkezetek önerőből kielé­gíteni nem képesek. Vannak kis községek, ahol a közlekedési nehézségek, a gyermekek iskoláztatási lehető­ségeinek hiánya, a családtagok megfelelő elhe­lyezkedésének problémái miatt sem telepednek le a szakemberek. A gyenge adottságú termelő­szövetkezetek szakembergondjainak megoldásá­nak egyik lehetőségét abban látom, hogy 20— 30 kilométeres vonzáskörzettel rendelkező na­gyobb községekben és városokban állami beru­házásként „szakember'-lakások épüljenek, en­nek feltételét javaslom, hogy a költségvetés a jövőben támogassa. Az így koncentráltan letele­pedett szakembereknek az időben történő mun­kahelyre való kijuttatása az üzem feladata le­gyen. Tisztelt Országgyűlés! Végül megyénk vízgazdálkodási és melio­rációs feladataival, helyzetével kívánok foglal­kozni. A kérdés fontosságát indokolja az, hogy a tervszerűen megvalósított komplex vízrendezés és melioráció adhat csak biztosítékot arra, hogy megyénk mezőgazdasága megfelelhessen a jövő tervek előirányzatainak. A meliorációs program végrehajtását indokolja az, hogy megyénk jó talajadottságú, sík vidékű terület, ahol a melio­rációs és vízrendezési beruházások és arra for­dított ártámogatások megtérülése a magas be­ruházási hatékonyság következtében a leggyor­sabb, a népgazdaság eredményessége pedig a legmagasabb. A megye legfontosabb vízrendezési és me­liorációs feladatait meghatározó 15 éves fejlesz­tési koncepciós tanulmányterv, amely a víz­ügyi, műszaki, agronómiai és közgazdasági szempontból megalapozza a meliorációs beavat­kozások térségi és időbeni végrehajtását. Ebből 1975-ig 70 ezer hektár komplex üze­mi vízrendezés valósult meg megyénkben. Az ezzel kapcsolatos talajjavítási és mélylazítási feladatoknak viszont csak 30 százalékát tudták megvalósítani a beruházó üzemek egyrészt a saját erőhiány, valamint a megyének rendelke­zésre bocsátott állami támogatási keret hiánya miatt. A megyének a program keretében 1985-ig további 100 ezer hektár komplex vízrendezési, mélylazítási és kémiai talajjavítási beruházást kell megvalósítania ahhoz, hogy 1985-re a me­gye élelmiszer-gazdasági fejlesztési tervében a betervezett termésszintek megalapozottak le­gyenek. A program időarányos végrehajtása érde­kében 1980-ig 580 millió forint értékű meliorá­ciós feladatot kell megvalósítani, amivel csak­nem 50 ezer hektáron komplex meliorálást le­het végrehajtani, a kapcsolódó vízrendezéssel, talajjavítással és mélylazítással. 37 ORSZÁGGYŰLÉSI EBTESlTÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom