Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-13

873 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 874 tosítására van szükség. Én elsősorban Budapest­re gondolok. Különösen nagy gondot és feszült­séget jelent vidékhez képest is Budapesten a középkáderhiány megoldása, az új egészségügyi beruházások és a meglevő intézmények rekonst­rukciójának meggyorsítása és az egészségügyi felvilágosítás hatékonyabbá tétele is. Nagy dolog, hogy Budapest rendelkezik va­lamennyi egészségügyi intézményének rekonst­rukciós tervével, az Országos Műszaki és Fej­lesztési Bizottság, valamint az Egészségügyi Mi­nisztérium munkájának eredményeként. A terv megvalósításához nem elsősorban pénz, hanem építőipari kapacitás szükséges. Az új beruházá­sok elhúzódása a tervidőszak végére és a folya­matban levő rekonstrukciók ütemének csökke­nése tovább növeli a sokszáz, betegágy kiesése miatt a különben is fennálló feszültségeket Bu­dapesten. Az új beruházások tervezésénél és kivitele­zésénél felelősségteljesen gondoljunk arra is, hogy nemcsak a mának, de a jövőnek is épí­tünk. Ezért a gyorsított kivitelezés mellett a cél­szerűségre és a korszerűségre is jobban kell tö­rekedni. Budapest gondjainak megoldásához ké­rem az igen tisztelt Országgyűlés egyetértő tá­mogatását. Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság múlt év november 5-i határozata óta az egészségügyi ágazatban is ha­sonlóan, mint más egyéb területen, kutatják a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb fel­használásának lehetőségeit. E vonatkozásban minden területen vannak tartalékok és tennivalók. Az a tapasztalatunk, hogy a gondok jelzése egyre jobban párosul a megoldási javaslatokkal. Vonatkozik ez külö­nösen két fontos területre: az egyik az immár krónikussá váló munkaerőgond, a másik az egészségügy ellátása műszerekkel. Az egészség­ügyi dolgozók körében megfogalmazott javas­latok közül szeretném kiemelni azokat, ame­lyekkel magam is egyetértek és javaslom a tisz­telt Országgyűlésnek azok figyelembe vételét. A munkaerőgondok megoldása sürgeti, hogy az egészségügyben dolgozó középkáderek számára anyagilag és erkölcsileg ösztönzőbbé váljék a pálya. Javasoljuk, hogy az egészségügyi középká­derek részesüljenek olyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben, mint termelő üzemeinkben a szakmunkások. A három műszak és az ügyelet anyagi ösztönzését a termelő üzemekhez hason­lóan szükséges biztosítani. Üj munkaerőforrásként javaslom: kor­mányzatunk vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy mindazok, akik orvosegyetemre jelentkez­nek, illetve felvételt nyernek, az egyetem meg­kezdése előtt egy évig kötelező jelleggel dolgoz­zanak valamelyik egészségügyi intézményben. Ez nemcsak a középkádergondokat enyhítené némileg, hanem jelentősen befolyásolja a leendő orvosok szemléletét és magatartását is. Az V. ötéves terv során az egészségügyi tárca, az intézmények számára, kerek összeg­ben mintegy 2 milliárd forintot fordít műszer­beszerzés céljára. Ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi műszerállomány mennyiségének kö­rülbelül 40 százaléka 10 évnél idősebb, az új műszerek erkölcsi kopása viszont 6—8 évre te­hető, úgy meg kell állapítani, hogy az V. ötéves tervidőszak végére az egészségügyi intézmények műszerállománya csökkenő tendenciát mutat. Ezért javaslom, hogy a műszerellátás megfelelő színvonalának emelése érdekében sokkal na­gyobb gondot fordítsunk a műszerpark célsze­rűbb elosztására, koordinálására, hatékonyabb felhasználására. Tudomásom szerint e feladat megoldására hivatott az újonnan alakult egész­ségügyi tudományos tanács e célra létrehozott különbizottsága is. Ide tartozó fontos probléma a műszerek szakszerű üzemeltetése is. Ehhez szükséges, hogy az orvosok számára egyrészt az orvosegyetemen, másrészt az orvostovábbképző intézetben biztosítsuk a minimális technikai képzést, a műszerek szakszerű és gazdaságos ki­használása érdekében. Fontos továbbá, hogy az egészségügyi intézményeink megfelelő műszaki káderekkel legyenek ellátva. Ezért szükséges az egészségügyi mérnök- és technikusképzés is országunkban. Igen tisztelt Országgyűlés! A teljesség igénye nélkül szándékoztam a költségvetés vitájában az egészségügyi ágazat néhány olyan égető problémáját felvázolni, amelynek megoldásához kérem képviselőtár­saim jóindulatú egyetértését és támogatását. Az egészségügyi intézményeink munkáját egységesen megítélni nem lehet, sem az etikai helyzet, sem az anyagi ellátás szempontjából, az egységes koncepció hiánya, az irányítás szét­szórtsága miatt. *"" A szociális és egészségügyi bizottságunk programja, napirendi vitái meggyőztek az egy­séges koncepció létrejöttének lehetőségeiről. Er­re jó bizonyíték az egészségügyi kormányzat in­tegrációs törekvése is. További fejlődésünk el­engedhetetlen biztosítéka azonban mégis az, hogy az egészségügyi ágazat szervezése, mű­ködtetése, fejlesztése, perspektíváinak elkészült koncepciója minden szinten nyerjen végrehaj­tást. Választókerületem egészségügyi dolgozói­nak nevében ígérem, hogy pártunk határozatai­nak szellemében mindent elkövetünk, hogy a gyógyító, megelőző munka színvonalának eme­lésével a költségvetésben biztosított anyagi erő­források hatékonyabb felhasználásával még eredményesebben hozzájáruljunk az 1977. évi népgazdasági terv eredményes megvalósulásá­hoz, azért, hogy társadalmunk még egészsége­sebb legyen, a megtermelt nemzeti jövedelem­ből társadalmunkkal együtt többet kapjon az egészségügy is. Az 1977. évi költségvetésről szó­ló jelentést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Vincze József képviselőtársunkat illeti a szó. VINCZE JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak ! Az 1977. évi költségvetési törvénytervezet, a kiadott tájékoztató jól érzékelteti eredményein­ket, feltárja gondjainkat, megszabja tenniva-

Next

/
Oldalképek
Tartalom