Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-13
871 Az Országgyűlés 13. ülése, 1976. december 16-án, csütörtökön 872 egészségügy egészének ellátása érdekében is tevékenykednek. Tisztelt Országgyűlés! Társadalmi-gazdasági fejlődésünket jól tükrözi az egészségügyben az utóbbi években végbement változás is. Az egészségügyi kormányzat a gyógyító, megelőző munka színvonalának emelése érdekében egy sor országos jelentőségű intézkedést tett. Csupán példaként említem a táppénz és gyógyszerellátás reformját, az integrációs rendeletet. Ugyanakkor a kormányzati erőfeszítésekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a jó döntés is igényli a meggyőző munkát, az intézkedésekkel egy időben jobban kell gondoskodni azok helyes értelmezéséről, a végrehajtás feltételeinek megteremtéséről és ellenőrzéséről is. A jövőben egyre jobban kell számolni azzal is, hogy az egészségügyi ágazatban, akárcsak az élet más területén, ha megoldunk gondokat, a fejlődés következtében magasabb szinten újabb igények, ellentmondások, feladatok jelentkeznek. Példaként említek kerületünk intézményeinek életéből néhányat. Az Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézet ez évben ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Az ünnepség deklarálta azt a tényt, hogy Magyarországon a tbc megszűnt népbetegség lenni. Ez önmagában is jelenti az egészségügyi dolgozók történelmi hozzájárulását társadalmunk felemelkedéséhez. E nagy munka befejezésével egy időben a volt tbc-s intézeteink hozzáfogtak profiljuk megváltoztatásához, korunk új krónikus betegségeinek, a rák, a bronohitis, az érrendszeri megbetegedések leküzdéséhez, vállalva a régi. megszokott beidegződésekkel szemben az újat, a vele járó összes gondokkal. Célszerű, e fenti példa alapján országosan is meggyorsítani a krónikus ideg- és belgyógyászati betegek elhelyezésére vonatkozó intézkedéseket is. Másik példa a Fodor TBC Intézet egész profiliának megváltoztatása. Az intézet Országos Rehabilitációs Intézetté alakult át, amely gyógyítja a csökkent munkaképességű állampolgárokat, segíti munkába állásukat. Ki kell hangsúlyozni azonban, hogy ez csak orvosi rehabilitáció. Sajnos, a csökkent munkaképességűek foglalkoztatási rehabilitációja országos viszonylatban megoldatlan. Ez a feladat még előttünk áll. A szociális és egészségügyi bizottság által megbízott rehabilitációs albizottság, melynek tagjai között a Munkaügyi és Egészségügyi Minisztériumon kívül más ipari tárcák, a SZOT és az Országos Népi Ellenőrzési Bizottság képviselői is részt vesznek, e nagy gond megoldásában szintén vállal feladatot. Az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézetünk vezetői, kollektívája a társadalmi igények, az olimpiai tapasztalatok figyelembe vételével munkálkodik a sportegészségügy korszerűsítésén. Kérik és várják azonban azt is, hogy egészségügyi kormányzatunk az eddiginél többet adjon az anyagi, tárgyi és személyi feltételek biztosítása érdekében. Országos Onkológiai Intézetünk komoly erőfeszítéseket tesz korunk félelmetes betegsége, a rák leküzdéséért. A daganatellenes küzdelem ma már minden vonatkozásban, elvtársaim, társadalmi probléma. A társadalomnak ismernie keÜ a probléma nagyságát, a gyógyításhoz rendelkezésre álló magyarországi lehetőségeket, a fejlesztés irányelveit és ütemét. Ennek érdekében elengedhetetlen a szűrővizsgálatok kiterjesztése, a korszerű felvilágosítás, amely az iskolai neveléssel veszi kezdetét, s végigkíséri az egyént az idős korig. Egyetértek onkológusaink véleményével. A ráktól nem félni kell. hanem tenni kell ellene. Az elmondottak is bizonyítják, hogy számottevő előrehaladás van az egészségügy területén is. Éppen ezért éreztem szükségét annak, hogy a költségvetés vitája során is essék szó az egészségügyi dolgozók tevékenységéről. Ez szükséges annál is inkább, mert elég gyakori, hogy a közvélemény egyes személyek, vagy intézetek negatív példája nyomán mond általánosító értékítéletet. Kívánatos, hogy hírközlő és propagandaszerveink reálisan érzékeltessék közvéleményünkkel az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseit, eredményes munkájukat, és csak ezeknek figyelembevételével mondjanak értékítéletet a negatív jelenségekről. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti jövedelem elosztásakor a költségvetés körül folyó vitákban gyakran elhangzik, még képviselőtársaim körében is, főleg orvosokról van szó, hogy az egészségügyet miért nem tekintjük társadalmi jelentőségének, népgazdasági súlyának megfelelően termelői iparágnak. Egyetértek szociális és egészségügyi bizottságunk megállapításával, mely szerint az 1977. évi költségvetésről szóló előterjesztés a reális lehetőségek figyelembevételével biztosítja a legszükségesebb anyagi forrásokat az egészségügy működtetéséhez és fejlesztéséhez. A költségvetés tanulmányozásakor különösen rádöbben az ember az egészségügyi törvény társadalmi-politikai jelentőségére és gyakorlati realizálásának gondjaira is. A törvény olyan jogokat, igényeket fogalmaz meg, olyan lehetőségeket biztosít állampolgárainknak, amelyekre csak a szocializmust építő társadalom képes. Nemcsak a gyógyítást, de a megelőzést is magában foglalja a születéstől, sőt egy kicsit élőbbről is, az öregkorig. Ugyanakkor az is igaz, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában az igényeket minden vonatkozásban, az ismert anyagi és más okok miatt, kielégíteni nem lehet. A kormányzati erőfeszítéseket, az egészségügyi ellátás eredményeit nem kisebbíti, ha a költségvetés vitája során őszintén megfogalmazzuk, mint ahogy eddig már mások is tették, azokat a gondokat, sőt bizonyos területeken feszültségeket is. melyek jelenleg tapasztalhatók az egészségügyi ellátás terén. A gondok megoldásához az egészségügyi költségvetés ésszerű, okos felhasználására, helyenként az anyagi források bizonyos átcsopor-