Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

837 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 838 Az egyébként is kis létszámú kivitelező brigádokat tervek hiányában nem egyszer más munkaterületre kell átirányítani. A konklúzió adott. Egyszerűsítés és ösztönzés azért, hogy a külső tervek aránya a jelenleg kevesebb mint 50 százalékról kimozduljon. Kedves Képviselőtársak! A hálózatépítés másik, a tervezésnél is nehezebben belátható területe a kivitelezés. Ha tervezőt nehéz volt találni, kivitelezőt még nehezebb. És ennek nemcsak az az oka, hogy az előbb felsorolt megoldatlan problémák még hatványozottabban itt csapódnak ki. A magas műszaki követelmények, az átlagot meghaladó veszélyességi fok, és nem utolsósorban a kis nyereséghányad nem vonzza az úgynevezett „célvállalatokat" (főleg az ÉVMhez tartozókat), melyek alapító okmányaoan pedig egyértelműen benne van ez a tevékenység 1

s. Az É-Gáznak, Győr földgázra való átállításában csupán egyetlen termelőszövetkezet segít igen kis volumenben. Kiváltója ennek a hiánynak, talán ez a fontosabb, de ez rejtve, közvetetten jelentkezik, a nem folytonos ipari háttér. En a sok közül két igen fontos témát említenék. Az egyik a gépesítés. Szeretném hangsúlyozni, csak ott, ahol erre lehetőség és mód van. A hálózatépítés gépei nagy általánosságban földmunkagépekre, és a technológiai szerelés gépeire bonthatók. A földmunka géppark nagyon tarka képet mutat. Nincs tipizálás, az alkatrészellátás kilátástalan. Jobb esetben fél, háromnegyed éveket állnak a vadonatúj markoló-, ásógépek. Hosszú távú tervezés, kevesebb típusú, de univerzálisabb gépek kellenének. A technológiai gépek problémája azonnali beavatkozással sem szüntethető meg. A jelenlegi szerelések házilagosan gyártott gépekkel folynak, mert nincs valuta, a jól bevált, de drága berendezések importjára. Nem csoda, ha ez a bizonyos értelemben Manufakturálisnak nevezhető munka nem vonzza a vállalkozókat. Például a nagyobb átmérőjű vezetékek nyomás alatti megfúrásához, ami tulajdonképpen mindennapi művelet, az országban tudomásom szerint egyetlen gép van a Fővárosi Gázművek birtokában. A földgázprogram gépesítésének felülvizsgálatát, így a hatékonyság, de még inkább a biztonságos munkavégzés indokolják. Ezek megoldása a vállalkozói kedv fellendülését is nagymértékben elősegíthetik. Az ipari háttér másik kiemelkedő problémája a műanyag csöves technológia megalapozása és elterjesztése. Fő cél végső soron a drága acélcső kiváltása. Azoké az acélcsöveké, melyekéi bebizonyosodott, hogy élettartamuk mindössze 25—30 év. A műanyag csövek gyártása me

g is kezdődött, de az illesztési követelmények, a katasztrófát is okozható dilatációs problémák, melyeket a műanyag csövek közé épített fémszerelvények, műtárgyak okozhatnak, az idomgyártás megindítását kívánják. Indokolja ezt az is, hogy könnyen előállhat az a paradox helyzet, amikor az elhúzódó, alig befejezett acélcsöves rekonstrukció után közvetlenül lehet kezdeni a műanyag csövek fektetését. ... Tudom, nemcsak anyagi probléma ez, de a .]ovő érdekében elengedhetetlenül szükséges a Jelentkező műszaki problémák megoldása is. Kedves Elvtársak! Szólni kell a hálózatépítés személyi feltételeiről is. Véleményem az, ha az előbb említett műszaki feltételek javulnának, sokkal kedvezőbb személyi feltételeket teremtenének. A nagy hálózatépítő munkákat egyre inkább önerőből kell megvalósítani, és ez sem létszámban, sem szakképzettségben nem biztosított. Tisztelt Országgyűlés! A harmadik és befejező technológiai szakasz a felhasználás. Hasonlóan a hálózatépítő gépekhez, a zökkenőmentes üzemelés legnagyobb akadálya a sokféle típus és az ezeket ismerő kellő létszámú szerviz-szakember. Csereszabatos, tipizált készülékek kellenének, jól szervezett javító szolgálattal. De a felhasználás legfontosabb feladata mégis az, hogy a meglevő gázmennyiséget a lakossági kommunális ellátás mellett elsősorban technológiai célokra, az ipari üzemekben használják fel maradéktalanul. Képviselőtársaim már szólottak erről, de szeretném megemlíteni, hogy azok a termelőszövetkezetek, melyek a vezetékek közelében fekszenek, és melyek mind ez ideig kizárólagosan folyékony szónhidrogént használtak, kapjanak lehetőséget energia racionalizálási hitelekkel olaj kiváltására. Az üzemek, a termelőszövetkezetek elsősorban a nyári alacsony fogyasztás és a téli csúcsok közötti különbség tompításával, például szárítás, egyenletes gáztermelést, folyamatosabb üzemmenetet biztosíthatnának a szolgáltató egységeknek. Nem egyszer előfordul, hogy a nyári mélyponton még a biztonságos üzemmenethez elengedhetetlenül szükséges mennyiséget sem használják fel a fogyasztók. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy részt vehettem azon az állandó bizottsági ülésen, amelyen a nehézipari miniszter elvtárs beszámolóját megvitatták. Az akkori és a mai vitában is elhangzott olyan hozzászólás, amely az előterjesztett anyagból hiányolta a még fokozottabb ökonómiai mérlegelést, a programok beillesztését, kapcsolását a világgazdasági helyzethez. Kérem kedves képviselőtársaimat, engedjék meg, hogy igen nagy tisztelettel, de én a miniszter elvtárs koncepciójával értsek egyet. Az 1969-ben eldöntött programok megvalósulásának ideje az akkori előjelzések szerint 7—10 év. Utána még 30—40 évig hivatottak a népgazdaság igényeit kielégíteni. A felelősség a jó működésért vitán felül igen nagy. De most, amikor a programok a megvalósítás felénél, vagy éppen a finisénél tartanak, mindennél fontosabb véleményem szerint, hogy az utolsó gázszelep is a helyére kerüljön, vagy az, hogy a textilipar minél előbb kiváló minőségű szálat kapjon a petrolkémiától, hogy az alumíniumprogramban létesített bauxitbányák minél előbb üzemeljenek. A ma, a jelen feladata tehát összekapcsolni a múltat és a jövőt. így van ez a hozzászólásom tárgyául választott földgázprogram esetében is. Helyzetünket nagy mértékben könnyíti, hogy támaszkodhatunk a Szovjetunió óriási energetikai potenciáljára. De ez nem mentesít bennünket attól, hogy meglevő hazai lehetőségeinket maximálisan kihasználjuk.