Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

839 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 840 Világszerte megfigyelhető, hogy az energetika és a társadalom kölcsönhatása intenzifikálódik, az energia a fejlődés egyik feltétele lett. Ennek előteremtése nem kis gond társadalmunk számára. Éppen ezért kell ennek alapjait minél előbb, minél szilárdabban megvalósítani. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett, ezért a vitát bezárom. Dr. Simon Pál nehézipari miniszter elvtársat illeti a szó. DR. SIMON PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Megköszönöm a beszámolóval való elmélyült foglalkozást, a hozzászólásokat, a hozzászólásokban megfogalmazott észrevételeket és kritikai megjegyzéseket, a javaslatokat, és gondolatokat a jövő feladatainak megfogalmazására. A közelmúltban több fórumon volt alkalmam a programok során kérdésekre válaszolni és véleményemet kifejteni. A tervbizottság ülése, a Minisztertanács ülése, az Országgyűlés ipari bizottságának és terv- és költségvetési bizottságának együttes ülése, mind-mind olyan találkozó volt, amikor vélemények, gondolatok megfogalmazódtak, vélemények cserélődtek. így volt ez a mai országgyűlési ülésen is, ahol a hozzászólásokban foglaltak kiegészítették, színesebbé, gazdagabbá tették a beszámolót egy sor helyi konkrét, az életből látott, hallott, ismert probléma bemutatásával. Mindezért együttesen még egyszer köszönetet mondok. Csábít a témák sokasága arra, hogy néhány kérdésben most ismét véleményt nyilvánítsak. Mégsem vállalkozom arra, hogy sorra menjek a hozzászólások mindegyikén és véleményt mondjak, mert úgy érzem, hogy arra teremtenék alkalmat és lehetőséget, hogy ismét egy újabb válasz, ismét egy újabb kérdés szülessék, mert nem minden ügy, nem minden konkrét téma olyan, amelyet egyszerűen egy kérdéssel és egy válaszadással el lehet intézni. A felszólalók egyike említést tett arról, hogy nagyon sok ember munkája fekszik ezekben a központi fejlesztési programokban és nagyon sok véleménycsere fekszik bennük. Mégis van néhány olyan kérdés, amelyet nem a felszólalások szerint, hanem témacsokorba kötve érintenék. A földgázprogrammal kapcsolatban azt a kérdést érinteném, amelyet Jazbinsek elvtárs úgy fogalmazott meg, hogy vannak fehér foltok a gázvezeték térképén. Vannak, és még jó ideig lesznek. Van olyan térkép már a tervezők, szerkesztők birtokában, ahol be volt rajzolva a Szeged—Pécs közötti gázvezeték. De van olyan térkép is, ahol be van rajzolva a Magyarországot körbefogó gázvezeték. Hogy mikor és hol szabad nekünk gázvezetéket építenünk, azt nagyon alapos műszaki és gazdasági elemző munka után szabad eldönteni. Én nem is tudok mást mondani, mint hogy az V. ötéves tervben elfogadott műszaki tartalmat kell végrehajtanunk, de a felvetett gondolatokat, javaslatokat természetesen külön súllyal fogjuk a VI. ötéves terv vezetéképítési feladatai között megvizsgálni. Ollári elvtárs érintette a gázminőség kérdését, Pap János elvtárs az új ammóniagyár kérdését. Ezek olyan témák, amelyeket illetékes állami szervek már vizsgálnak és az. intézkedések folyamatban vannak. Döntés nincs sem az egyik, sem a másik kérdésben, de bizonyos, hogy a feladatokat az illetékes állami szervek elé kellő formában, döntéselőkészítésre oda fogjuk vinni akkor, amikor minden vizsgálódást befejezünk, ami szükséges a döntéshez. Ami a Juratovics elvtárs által említett, azt az igényt illeti, hogy hatósági előírásokat felül kellene vizsgálni, erre intézkedés nem kell, van ilyers határozat és a munka is folyik annak megállapítására, hogy melyek azok a jelenleg érvényben levő előírások, amelyek nem szolgálják előrehaladásunkat, hanem sokszor a fejlődés gátjaivá váltak. Nem mindig változtattuk meg kellő időben az előírásokat, nem vettük figyelembe az új technológia adta lehetőségeket. Pedig itt, ezeken a területeken ilyen lehetőség van. Hiszen új üzemeink zöme a technika legújabb szakán épült, a kiszolgáló személyzet védettsége magas, a műszerezettség, az automatizáltság szintén magas, tehát olyan időszakban hozott előírások, amelyek akkor születtek, amikor még ezek a feltételek nem voltak meg, szintén felülvizsgálatra szorulnak és a műszaki fejlődéssel összhangba hozandók. Hasonlóan — rátérve az alumínium központi fejlesztési program kérdéseire — vizsgálat alatt van és az illetékes állami szervek elé terjesztettünk egy olyan javaslatot, amely az új, nagy kapacitású alumíniumkohó létesítésére vonatkozik. A vizsgálódás nem fejeződött be. Ha befejeződik és az illetékes szervek döntést hoznak, akkor fogalmazható meg konkrétan a műszaki feladat, hogy mikor és hol, milyen kapacitású alumíniumkohót lehet megépíteni és milyen források igénybevételével. Ehhez szorosan kapcsolódik az is, amit Tóth elvtárs mondott: a félgyártmány-feldolgozó kapacitás és* a kohóalumínium-gyártó kapacitás és az alumíniumforrás természetesen összhangban kell hogy legyenek egymással. Nagyon fontos kérdésnek tartom azt, amit Tóth elvtárs felvetett az alumíniumhulladék gyűjtését illetően. Talán nem is helyes műszakilag hulladéknak nevezni, vagy ha annak nevezzük, akkor egy olyan jelzővel kell ellátni, hogy ez egy steril hulladék. Hatalmas mennyiségű emberi munkát, energiát tartalmaz ez a hulladék. Az alumíniumhulladék begyűjtése és ismételt feldolgozása olyan téma, amellyel nálunk sokkal gazdagabb országok is komolyan foglalkoznak, és komolyan megszervezték. Ezen a téren van még bőven tennivalónk, hogy az egyszer már az emberi tevékenység következtében értékes termékké alakult kincset ne dobjuk ki a szemétbe, hanem ismételten használjuk fel. A petrolkémiai kérdések közül egy témát érintenék, a Vida elvtárs által említett — kénytelen vagyok szakmai kifejezést használni — katalitikus krakkoló üzem létesítését. Ennek kérdését az Energiapolitikai Tanács a közelmúltban vizsgálta meg annak érdekében, hogy intézkedéseket tegyünk a feldolgozandó olaj