Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

813 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 814 lémakört és a lehetőségeknek megfelelő kedvező megoldást találni, amely a műanyagfeldolgozás helyzetét az adott esetben is előreviszi a népgazdaság érdekeivel összhangban. A beszámolóban és a szóbeli kiegészítésben ismertetettekkel egyetértek és magam, valamint a Vas megyei képviselőcsoport nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Jazbinsek Vilmos képviselőtársunk felszólalása következik. JAZBINSEK VILMOS: Tisztelt Országgyűlés! Részt vettem a Nehézipari Minisztérium előterjesztésének vitájában az ipari bizottságon belül. A Baranya megyei képviselőcsoport az elmúlt napokban foglalkozott a földgázfelhasználás fokozásával című fejezetben előírtakkal, különösen a Dél-Dunántúl gázellátás problémájával. Külön foglalkoztunk két ízben Dél-Dunántúl regionális gázellátásával, a Bács-Kiskun megyei képviselőcsoporttal együtt néhány évvel ezelőtt Baján, majd Harkányban, ahol az illetékes minisztériumi szervektől kaptunk tájékoztatást a várható lehetőségekről. Türelemmel vettük tudomásul az egyre módosuló, elhúzódó megvalósulási határidőket. Ma se

m kérünk ígéreteket, de nagyon szeretnénk, "a az illetékes szervek időben, megalapozott döntéseket hoznának Dél-Dunántúl gázellátásának kérdésében. Ezt kérjük elsősorban azért, mert a közvélemény nyomása igen nagy és véleményünk szerint jogos. Szabad legyen néhány indokot felhoznom. Ma már három megye illetékes vezetőinek — Bács-Kiskun, Tolna megye, természetesen Baranya megyét beleértve —, egyértelmű vélemén

ye, hogy az alföldi földgázt hatékonyan fel tudnánk használni. A miniszteri beszámolóhoz mellékelt földgázvezeték-térkép is bizonyítja, V°gy e terület fehér foltként szerepel az V. ötéves tervben. E térségben a már folyamatban levő iparszerkezet megváltoztatása, de a VI. ötéves terv előkészítő terve is energiaforrás szempontjából igényli a földgázt. A VI. ötéves terv jól megalapozott előkészítése érdekében indokolt lenne az V. ötéves terv utolsó éveiben a munkákat megkezdeni. A Dél-Dunántúli Gázgyártó Vállalat 1980— 1982-ig a szükséges nagyarányú rekonstrukció után is csupán szinttartást képes biztosítani. Pécsett 3 ezer fűtési fogyasztó mellett több, mint 3 ezer igénylőt tartanak nyilván, ehhez pluszként jelentkeznek az új lakótelepek igénylői. Egy új gázgyár építése az igények kielégítésér

e múlhatatlanul szükséges 1982-re, körülbelül 400 millió forintos beruházással, amely költség közel kétharmada a távvezeték megépítésének. A Beremendi Cementgyár olajtüzeléssel működik, átalakítása a földgázra népgazdasági szinten is előnyös lenne. Ha esetleg bővülne a gyár, ez közel 200 millió köbméter'év fogyasztási igényt jelentene, amely igen gazdaságos, ésszerű felhasználást biztosíthatna. Ismereteink szerint a szomszédos három megye egyetértése, együttműködési készsége, felkészültsége megvan a földgáz fogadására, a tervszerű felhasználásra. Tisztelettel kérjük az illetékeseket: a Tervhivatalt, a Nehézipari Minisztériumot, ÊVM-et, amennyiben a központi fejlesztési programokból adódó gazdasági hatékonysági előnyök jelentkeznek a népgazdaságban, még az V. ötéves tervben szíveskedjenek felülvizsgálni e térség fejlesztési ütemét és idejét, s azt a tervezettnél előbbre hozni. Tisztelt Országgyűlés! Ügy érzem, valamennyien büszkék vagyunk a petrolkémiai téren elért kimagasló eredményekre. örülünk a szemünk előtt végbemenő forradalmi változásoknak, fejlődésnek. Az ipari bizottsággal a helyszínen megnézhettük a gépjárműgyártás egy részét az IKARUS-ban, láttuk Székesfehérváron az elektronikus számítógépgyártást. Úgy éreztük valamennyien, hogy jó úton haladunk, helyes irányban fejlesztünk. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Az 1969. évi, a Nehézipari Minisztérium által irányított központi fejlesztési programokba beletartozott az energia-struktúra 'megváltoztatásának, a szénbányászat racionalizálásának kérdése is. Én ebben az időben nem értettem egyet a szénbányászat visszafejlesztési ütemével, és a módszerrel, ahogy az egész magyar szénbányászatot temettük ebben az időben. Ismerem miniszter elvtárs álláspontját, és hallottam beszélni a szénbányászattal kapcsolatban. Ismerem a bányászattal kapcsolatos kormányhatározatot is. Sokat, talán túl sokat is beszéltünk az utóbbi időben a szénbányászatról, a szilárd energiahordozóról, azért mégis úgy érzem, hogy néhány szót szükséges lett volna az írásbeli beszámolóban is a közel, százezer bányász sorsáról mondani. Ha nem többet, legalább a tervtörvényt módosító változásokról, például Bükkábrány eltolódásáról, az eocénprogram előtérbe helyezéséről. Egy-két szót megérdemelne az acélfejlesztéshez tartozó kokszprogram állása is. A népgazdaság számára a koksz fontos, nélkülözhetetlen alapanyag. Sokféle fejlesztési igényről, időről tudunk. Egységes állásfoglalás nincs még. Ezt bizonyítja a Mecseki Szénbányák ötödik ötéves terve is, a dunaújvárosi harmadik kokszblokk felépítésének helyzete, szénszükséglet megítélése. Én úgy tudom, hogy a koksz jó valuta, és hazánkban gazdaságosan elő tudjuk állítani. Komló bányavárosnak vagyok képviselője, a választópolgárok szinte valamennyien valahogyan kötődnek a bányászathoz, a koksz-szénhez, biztatást vártak. Itt, e helyen is meg kell köszönnöm valamennyi szénbányász nevében az MSZMP Központi Bizottsága vezetőinek, a kormány illetékeseinek, mindazoknak, akik sokat tettek a szénbányászat helyes értelmezése terén, sokat változott a közvélemény hangulata. Rószt vettem az elmúlt hónapokban a Nehézipari Minisztériumban dr. Kapolyi László miniszterhelyettes elvtárs által rendezett bányászati értekezleten, ahol felszólalt dr. Gagyi Pálfi András, az Ásvány- és Ércbányászati Vállalat igazgatója, és elmondta a vállalat, és az ásványbányászok problémáit. Megemlítette az ásványbányászok alacsony bérét, hátrányos megkülönböztetéseit, a vállalat fejlesztési lehetőségét. Dr. Fülöp József elvtárs által, az ipari bizottságnak 33»