Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-12

7 93 Az Országgyűlés 12. ülése, 1976. október 15-én, pénteken 704 Azt is el kell mondanom, hogy a vitában jó néhány nagyon fontos és a kulturális kormányzatnak különleges feladatokat adó gondolat is elhangzott, azon túl, hogy lelkes támogatás nyilvánult meg a törvény iránt. Nem tehetek mást ebben a helyzetben, mint hogy megígérjem a tisztelt Országgyűlésnek: a Kulturális Minisztérium a felelősség reá eső részét vállalni fogja, és a felelősség rá eső részében törekszik majd megoldani a közművelődésben rá háruló feladatokat. Egyebek között azzal is, hogy együttműködik azokkal, akik részt vállalnak ebben az ügyben. Néhány gondolatra azért engedjék meg, hogy külön is reflektáljak. Mindenekelőtt hadd említsem meg és hadd jelentsem ki itt, az Országgyűlés előtt is, hogy a Kulturális Minisztérium egyetért Úszta Gyula elvtárs, Heves megyei képviselő javaslatával, támogatjuk, hogy ez kiegészítésként kerüljön a törvénybe. Amikor ezt tesszük, akkor azt is hozzá kell tennünk, hogy a szocialista hazafiság erősítése, a nemzettudat fejlesztése számunkra annak a tudatával *

s együtt jár, hogy egy szocialista közösség tagja vagyunk, nem egyedül vagyunk, hanem itthon vagyunk, Közép-Európában, Kelet-Európában, mert végre egy olyan társadalmi közösség tagjaként teljesítjük küldetésünket, amelyre keserves történelmünkben korábban nem volt példa. S akkor ehhez hozzá tartozik annak a kijelentése is, hogy amikor közízlésről, a nemzeti értékek megbecsüléséről beszélünk, eszünkbe jutnak Marx szavai, aki azt mondta, hogy a szerencsés nemzetek kacagva búcsúznak történelmük tragikus Pillanataitól. Ügy látszik, mi még sérülékenyek vagyunk. Ügy látszik, nekünk sokkal keservesebb volt a történelmünk, nem engedhetjük m

eg magunknak, hogy kacagva búcsúzzunk történelmünk keserves tanulságaitól. De egyet feltétlenül megengednek, azt tudniillik, hogy akkor v

agyunk igazán hűek történelmünk haladó hagyományaihoz, ha történelmünk kritikai átértékelésével vállalunk valamit, vagy utasítunk ki valamit ebből a történelemből. Ez hozzátartozik —~ azt hiszem — a szocialista hazafiságról való gondolkodáshoz. El kell mondanom azt is, hogy — többször visszatérőben — szóba került a vitában a kulturális politika megvalósításának néhány nagyon fontos, nagyon lényeges kérdése. Szeretném erről azt elmondani, hogy ezt a kulturális politikát a Párt, a társadalmi szervezetek, az állami szervek vállalták, ennek megvalósítására szövetkeztek. Amikor ezt vállalták, akkor azt is jól tudjak, hogy ezt közösen csináljuk, azaz miként általában egész politikánk megvalósításában nincs valamiféle különleges munkamegosztás, azt hiszem, ebben sincs kivételes és különleges megosztás. Ezen én azt értem, hogy együtt csináljuk, a helyi szervek és a központi szervek. Amikor bíráló észrevételeket hallunk a műsorpolitika, a művészeti teljesítmények, a közművelődési teljesítmények ilyen-olyan kivitelezéséről, akkor ezen mi önkritikus megnyilvánulásokat is értünk. És ha valóban így gondolják a felszólalók, akkor a Kulturális Minisztérium is könnyebb szívvel vállalja a bírálatot és az önbírálat lehetőségét is. Világosabban szólva, amikor a kulturális irányítás helyi szervezeteivel való együttműködést szorgalmaztuk, egyetértésben a tanácstörvénnyel, minden idevágó politikai álláspontunkkal, akkor azt is vállaltuk és tudtuk, hogy helyben is felelősek azért, hogy mi történik a közművelődésben, a művészeti teljesítményekben, a kulturális életben. Ezért ahol ízlésromboló vagy politikai céljainkkal ellentétes megnyilvánulásokat tapasztalnak, akkor vessék ránk tekintetüket a kulturális irányítás helyi szervei, de önmagukba is nézzenek, megtettek-e mindent, hogy megfelelő kulturális célok érvényesüljenek tevékenységükben. Én így értem az együttműködést, így értettem a felszólalásokat is. Többször szóba kerültek a kulturális élet gazdasági ellátásának problémái. Óvatosan beszéltünk erről, mégis szóba kerültek. Azt mondom én is, van pazarlás, tékozlás, vannak kihasználatlan kapacitások, vannak félreértések is ebben a tekintetben. De az is pazarlás, hogyha óriási eszközökkel művelődési házakat, kulturális létesítményeket telepítünk valahová, és már csak az a pár tízezer forint hiányzik, hogy be is lehessen fűteni. Az is gazdasági kérdés, és talán erről a pozitív oldalról is érdemes megközelíteni, hogy óriási kincseket lehet a kulturális életben nagyon olcsón felszínre hozni, s engedjék meg, hogy elfogultság nélkül megemlítsem az itt is szóba került kecskeméti Kodály Intézetet. Talán nehéz lesz elhinni, ez a világraszóló, és azóta az egész világ figyelmét felkeltő intézmény a BácsKiskun megyei Tanácsnak és Kecskemét városának, valamint a Kulturális Minisztériumnak együtt talán 20 millió forintba került, talán kevesebbe, mint némely nagyvállalatunk egy hónap alatt gyártott selejtje. Így is -tehet viszonyítani a kulturális teljesítményeket, és ilyen alapon is figyelemmel lehet kísérni azt, hogy milyen úton és módon kezdünk értelmes beruházásokhoz a kulturális életben. Annyit még hadd tegyek ehhez is hozzá, hogy itt az „emberi beruházásnak" is valóban óriási a jelentősége. Ha képzetlen, hozzá nem értő emberek végzik ezt a feladatot, akkor kétségtelen, hogy minden fillér pazarlás, amit ebbe az ágazatba fektetünk. Ha hozzáértő és hivatástudattal élő emberek csinálják, akkor sokszorosan megtérül minden befektetés. Kulturális életünk fejlődéséről szólva, szólni kell kulturális nemzetközi kapcsolatainkról is, arról, hogy állampolgáraink gondolkodása, a Magyar Népköztársaság polgárainak kulturális emelkedettsége nagymértékben függ nemzetközi kulturális kapcsolatainktól is. Itt valljuk azt az elvünket, amit a pártkongresszus is megfogalmazott, hogy minden humanista érték előtt nyitva állunk, de elsősorban a szocialista értékeket fogadjuk be a nemzetközi kulturális termelésből és termésből is. És ez nem földrajzi kérdés elsősorban, nem a geográfiai viszonyok döntik el, hogy milyen kulturális termékeket forgalmazunk Magyarországon, hanem ezeknek a termékeknek a valódi belső kulturális értéke. Erre szeretnénk figyelni, és erre teszek itt ígéretet az Országgyűlés előtt is. Nem válaszolhatok az elhangzott javaslatokra, mert óhatatlanul rögtönzésekbe bocsátkoznék. Sokkal nagyobb feladatot kaptunk mi a fel-