Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

757 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 758 ország lakói közül e törvény alkotásakor is sokan gondolkodnak ezen mindazok, akik értik, érzik a szabadsággal járó felelősséget. Értik, érlik és viselik is. Tőlük várunk segítséget! Mint ahogyan Váci Mihály mondja: „Hogy kiáltsam, hogy ráébredjenek: csak az uralkodik, azé a hatalom, / az hódít hazát, jövőt, lelket, kié az erkölcs, a tudás, szorgalom, / a teremtés démona szállta meg, / tetteivel nyert érdemet, / művében hisz. Hát él már szabadon." (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik Hargitai Ágnes képviselőtársunk. HARGITAI ÁGNES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! 1885. szilveszter estéjén mutatkozott be a vasgyári színjátszókór és ezzel néhány lelkes, a művészetet és a közösséget szerető munkás megteremtette a diósgyőri vasgyári munkásművelődés alapjait. Az 189Ü-es években a hosszú munkaidő, az embertelen körülmények ellenére a diósgyőri Vasasoknak már saját erőből létrehozott könyvtáruk, színházuk, dalegyletük és zenekaruk volt. Az elmúlt hét évtized távlatából úgy tekinthetünk vissza ezekre az évre, mint a diósgyőri Munkásmozgalom hősies korszakára, amikor a kulturális életet soha nem választották szél a Politikától. A műkedvelő mozgalom forradalmi eszköz volt a régi vasasok kezében, amely lelkesítette, tanította és szervezte őket. Milyen örökösei vagyunk ma munkásmozgalmunk szép hagyományainak, milyen ma a diósgyőri munkások művelődési helyzete? A felszabadulásunk óta eltelt 31 esztendő alatt Diósgyőr Miskolc legdinamikusabban fejlődő városrésze volt. Nagyüzemeiben, a Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban csaknem ^0 ezer ember dolgozik. Mindez egyértelműen Meghatározza közművelődési helyzetünket, tennivalóinkat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a közművelődésről hozott határozata szerint a munkásművelődés fejlesztése l

gen fontos ideológiai és politikai feladat. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan öszszefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével; a munkásművelődés ügyét ezért alapvető fontosságúnak kell tekintenünk. Szocialista társadalmunk harmincéves fejlődése gyökeresen megváltoztatta művelődésünk teltételeit, kitágította lehetőségeit. Ma már nemcsak a könyvtárból kölcsönzött könyvek olvasása és a műkedvelő előadások megtekintése jelenti munkásaink összes kulturális lehetőségeit. Ma már a társadalom minden rétege szájára kitárultak az iskola kapui. A televízió, a rádió, a könyvkiadás, a sajtó ma már csaknem minden családba közvetíti a legmagasabb színvonalú kultúrát, otthonunkba hozza a világot. Mindezek mellett az eszközök mellett szükség van és egyre inkább szükség lesz a közművelődés sajátos helyi formáinak, a kluboknak, a könyvtáraknak/ a művelődési házaknak a fejlesztésére is. A tömegkommunikációs eszközök es a helyi kulturális lehetőségek optimális összhangjának biztosításával el kell érni azt, hogy a közművelődés minél jobban betölthesse társadalmi hivatását, világnézetünk, életformánk aiaKiiásat, a szocialista ember egyéniségének mina teljeseob kibontakoztatását. iviiskolc lakosságának nagymértékű megnövekedése, korábbi elmaradottságunk ieKUZdese miatt városfejlesztésünknek eddig elsősorban a lakosság alapvető ellátottsági színvonalat kellett biztosítania. Lakásokat, gyermekintézményeket kellett építeni, és kevés lehetőségünk volt kulturális intézményeink nagymértékű fejlesztésére. Különösen szegényes a város tipikusan munkáslakta peremkerületeinek és az új lakótelepeknek a kulturális intézményi ellátottsága. Ez a tény mindinkább aláhúzza az üzemekben, a vállalatoknál folyó közművelődési munka fontosságát. Nagyüzemeink gazdasági és társadalmi vezetői már rég felismerték, hogy az egyre növekvő követelményeknek, műszaki színvonalnak csak akkor lehet eleget tenni, ha biztosítják dolgozóik szakmai és politikai fejlődését, kulturalódását. Mindinkább tudatosul a munka nevelő szerepe, és az a felismerés, hogy a munkahely nem csupán termelő és szakmai közösség, hanem művelődési, általános emberformáló műhely is. A diósgyőri üzemek által folytatott művelődéspolitikát erősíti meg a törvénytervezet 14. §-a, amely kimondja: „a dolgozók művelődését minden munkahelyen társadalmi és közösségi érdeknek kell tekinteni. A vállalatok kötelesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, általános műveltségük, munkakultúrájuk, szakmai képzettségük fejlesztéséről". Néhány példával szeretném bemutatni munkahelyem, a Diósgyőri Gépgyár, művelődési tevékenységét. Dolgozóink csaknem háromnegyed részét rendszeresen bevonjuk a különbózó szintű politikai képzésbe. Vállalatunk 9800 dolgozója közül több mint 1000 rendelkezik marxista—leninista középiskolai, vagy ennél magasabb szintű képzettséggel. Munkásaink irodalom iránti érdeklődését bizonyítja, hogy 4000 dolgozónk rendszeres olvasója az üzemi közművelődési könyvtárnak, és munkahelyi könyvterjeszcőink egy főre eső forgalma az elmúlt évben meghaladta a 140 forintot. Eredményeink mellett természetesen gondjaink is vannak. Amíg munkásaink jelentős részénél belső igénnyé vált a tanulás, a továbbképzés, addig egy kisebb réteg körülményei vagy közömbössége miatt a legalapvetőbb kulturális lehetőségeket sem veszi igénybe. 600 olyan 40 év alatti dolgozónk van, aki még nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. Ezért még hosszú távon fenn kell tartanunk az 1972-ben beindított, az üzem területén folyó általános iskolai képzést. Annak érdekében, hogy ezek a dolgozók megszerezzék a hiányzó alapvégzettséget, az anyagi ösztönzésen túl sokkal határozottabb politikai felvilágosító munkát is kell végeznünk. Vállalatunk szocialista brigádjai munkásművelődésünk jelentős bázisai, szervezeti keretei. Még sokat kell tennünk azért, hogy ezt a művelődési mozgalmat igazi tartalommal töltsük meg. Sokszínű kulturális rendezvények biztosításával, színvonalas propagandával kell nagyobb segítséget nyújtani a szocialista brigá-