Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

759 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 760 dóknak kulturális vállalásaik megtételében és megvalósításában. A társadalmi értékrendszert úgy kell kiala­kítani, hogy nagyobb elismerést kapjon a mü­veit és művelődő ember, és mindazok, akik en­nek szellemében élnek. Meg kell szüntetnünk azt az esetenként még élő, téves vezetői szem­léletet, amely a művelődési munkát közel sem tekinti egyenrangúnak a tonnákban, a darab­számban mérhető termelési értékek mellett. így elérhetjük, hogy a közművelődést, amely meg­győződésem szerint társadalmi életünk jogos és szerves része, mindenütt, minden munkahelyen rangjának, értékének megfelelően gondozzák és becsüljék. Külön öröm számomra, hogy a törvényter­vezet igen fontos kérdésnek tekinti az értelmi­ség bevonását a közművelődési munkába. Mind­ezt a törvénytervezet 32. §-a támasztja alá. Ha azt mondjuk, és hittel valljuk, hogy a közmű­velődést mindenekelőtt munkáscentrikussá kell tenni, akkor úgy hiszem, nem is kell különöseb­ben hangsúlyoznom a műszaki értelmiség szere­pét ebben a vonatkozásban. Hiszen mindennapi munkánk során ők áll­nak legszorosabb kapcsolatban a munkásokkal, a mi életmódunk. ízlésünk, kulturális szemléle­tünk munkásaink jó vagy rossz példája is lehet. Biztosítanunk kell, hogy a munkahelyi közmű­velődésben a jelenleginél nagyobb szerepet kap­jon a vállalat műszaki értelmiségének ismeret­adó, ismeretterjesztő szerepe, hogy nagyobb odaadással és felelősséggel segítse munkásaink művelődésének ügyét. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy a köz­művelődési törvény mind teljesebben elérje cél­ját, hogy a szocialista kultúra valódi értékei mi­nél több emberhez eljussanak, okos és értelmes összefogásra, együttműködésre, a szétszórt, de célirányosan egyesíthető anyagi eszközök és szel­lemi erők egyesítésére van szükség. Az ilyen összefogásnak példája a két diósgyőri nagyüzem közös, összehangolt kulturális tevékenysége. Kö­zösen tartják fenn a Vasas művelődési közpon­tot, amelynek feladata a régi kulturális hagyo­mányok ápolása, a két gyár munkásai művelő­dési igényeinek mind teljesebb, differenciált kielégítése. A művelődési központ tevékenysége nem reked meg az intézmény falain belül, mert a két gyár egyéb kulturális létesítményeinek, ifjúsági klubjainak a munkáját is irányítja, össze­hangolja. Hiány mutatkozik azonban megfelelően képzett közművelődési szakemberekben. A kul­turális munkával szemben támasztott politikai, szakmai és általános műveltségi követelmények jelentősen megnőttek, ugyanakkor az itt dol­gozók megfelelő anyagi, és legfőképpen erköl­csi megbecsülése még várat magára. Az 1977-es és kiemelkedő éve lesz a diósgyőri munkásmű­velődésnek. Felavatjuk az új művelődési köz­pontot. A diósgyőri munkások nagy örömmel fogadják, hogy több mint húszéves vita, haloga­tás után végre közös összefogással felépülhet az új, minden igényt kielégítő művelődési otthon, és így 90* éves kulturális tevékenységünk kor­szerű intézményben folytatódhat majd tovább. Remélem, hogy az új művelődési központ átadá­sával nemcsak a munka tárgyi feltételei javul­nak számottevően, hanem jelentősen gazdagodik tartalma is. Szép, de nehéz feladat vár az itt dolgozó népművelőkre. A szocialista kultúra otthonává, a tartalmas közösségi művelődés színterévé kell tenni az új létesítményt. Olyan, igazi otthonná, amelyet minden diósgyőri mun­kás magáénak érez. Mindezen célok eléréséhez a művelődési központ egyre jelentősebb anyagi és szellemi segítséget kér. Mindez természetes, hiszen a szocialista köz­művelődés nem nyereséges vállalkozás, önerő­ből nem tartja el magát. De ha segítséget kap — és gyárainktól minden segítséget megkap — ak­kor ad is. Adja a városunk, üzemeink igazi ér­tékeit, az alkotó, a művelt szocialista embereket. Kedves Képviselőtársaim! Felvetődött ben­nem a kérdés: társadalmunk anyagi jólétével, művelődési lehetőségeinkkel azonos mértékben fejlődtek-e kulturális igényeink? Kialakult-e már a korszerű szocialista életmódunk, amely­ben a szabad időt mindannyian valóban tartal­masán, igényesen töltjük el? Valamennyien tudjuk, korántsem lehetünk még elégedettek. Él még társadalmunkban egy­részt a művelődési igénytelenség, másrészt a he­lyi kulturális lehetőségek lebecsülése, a szno­bizmus is. Mindannyiunk kötelessége tehát az ezek elleni harc. Ezt fogalmazza meg a törvény­tervezet 4. §-a: ,,A közművelődésben való rész­vétel állampolgári jog, egyben minden állam­polgárnak képessége, képzettsége és érdeklődé­se szerint önmaga és a társadalom iránti kö­telessége. Széles körű társadalmi összefogással kell mindenkivel tudatosítani ezt a kötelességet. így kell elérnünk, hogy népünk egyre szélesebb ré­tegei értsék meg a közművelődés politikai, ideo­lógiai célját és gyakorlati hasznát. Művelődés­politikánk további útját foglalja egységes keret­be ez a törvénytervezet, amelynek sikeres, mind teljesebb végrehajtásán kell ezután munkál­kodnunk. A társadalom iránti kötelezettség kell hogy valamennyiünket áthasson, és akkor valóban történelmi jelentőségűvé válik mositani dönté­sünk, és a mindennapok tennivalói között való­ban megkülönböztetett politikai, össztársadalmi rangot kap a közművelődés. Ezért tudom a tör­vénytervezet szellemét és egészét magamévá tenni, ezért tudok majd megvalósításáért lelke­sen dolgozni, és ezért ajánlom elfogadását vala­mennyi képviselőtársamnak is. (Taps.) ELNÖK: Varga Zsigmond képviselőtársunk felszólalása következik. VARGA ZSIGMOND: Tisztelt Országgyű­lés! A közművelődési törvény harmadik fejeze­téhez, a közművelődés személyi és anyagi felté­telei részterülethez kívánok hozzászólni. A Békés megyei képviselőcsoport is meg­tárgyalta a törvényjavaslatot, annak idő- és szükségszerűségével egyetért. Megvalósulását politikai felelősséggel támogatni fogjuk. A kul­turális élet fejlődésének nagy lendületet adott a Központi Bizottság határozata, s nemkülönben

Next

/
Oldalképek
Tartalom