Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

71 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 72 ramban is felvázolt terveink valóra váljanak, még többet kell tennünk a gazdaságunkban rejlő tartalékok, lehetőségeik feltárásáért és hasznosításáért. Meggyőződésünk, hogy ezelk a tartalékok és lehetőségek még a tervezettnél is nagyobb fejlődést tesznek lehetővé számunkra. Fel kell számolni ia vezetők egy részénél tapasztalható passzív és kezdeményezőkészséget nélkülöző magatartást, mert ez lefékezi a dolgozók tettrekészségét is, ami néllkül nem tárhatjuk fel tartalékainkat. Amint már említettem, az előttünk álló időszakban is várható, hogy bizonyos kedvezőtlen körülményék megnehezítik a dolgunkat. Természetüket, várható hatásukat már a miniszterelnöki expozé is jellemezte. Igaz, hogy a népgazdaságunkat negatívan érintő külső feltételeket nem áll módunkban megváltoztatni, azok tőlünk független folyamatok következményei. Hibát követnénk el azonban, ha minden gazdasági problémánkat erre vezetnénk vissza és nem néznénk szembe a saját munkánk gyengeségeivel, a gazdaságpolitika megvalósításában tapasztalható következetlenségekkel. Világosan kell látnunk, hogy a gazdasági munka színvonalának a javítása, az anyagi és szellemi erőiniklkel való észszerűbb gazdálkodás, a megváltozott körülményekhez való gyorsabb alkalmazkodás a kedvezőtlen hatások ellensúlyozásának döntő feltétele. Még azt szeretném hozzátenni, hogy ezeket a nehézségeket, sem lebecsülnünk, sem túlbecsülnünk nem szabad — ahogyan erről az expozéban is szólott Lázár elvtárs. Már az utóbbi egykét év tapasztalatai is megmutatták, hogy ezek megfelelő munkával és módszereikkel ellensúlyozhatok, csökkenthetők, helyenkimt kivédhetők. Ehhez a pártnak és a kormánynak átgondolt koncepciója van. A kormány munkaprogramja is rámutat, hogy egyszerre kell javítanunk népgazdaságunk egyensúlyát és továbbfejlesztenünk a gazdaságot. Meggyőződésünk, hogy ez lehetséges és jobb munkával el is érhető. Vegyük például azt a körülményt, hogy a tőkés világgazdaság válsága, a felgyorsult tőkés infláció következtében külkereskedelmünkben az említett cserearányok romlottak. Az ebből eredő veszteségeinket azonban számottevően csökkenthetjük, ha meggyorsítjuk a gazdaságos termékszerkezet kialakítását és jobban kereskedünk! Mindéhhez az szükséges, hogy gazdasági életünk minden tekintetben gyors és friss információkkal rendelkezzék a piaci helyzet felől, idejekorán kapjon jelzéseket a változásokról és ne késlekedjék az alkalmazkodással. A kormány munkaprogramja helyesen vázolja fel azokat az intézkedéseket, amelyek a tervgazdálkodás további javításához, a termelés szerkezetének folyamatos korszerűsítéséhez, a beruházások hatékonyságának annyira kívánatos fokozásához, az ésszerű takarékosság általános érvényesítéséhez szükségesek. Ezeknek a követelményéknek megfelelően tervezi meg az állam irányító, gazdaságszervező feladatait. Fejlődésünk megköveteli, hogy a gazdasági életben is erősítsük a központi irányítást, egyidejűleg növeljük a vállalatok önállóságát és felelősségét. A központi irányítás hatékonyságának növelése és a vállalati önállóság érvényesítése a gazdaság tervszerű fejlesztésében előttünk álló feladatok megoldásának két — összetartozó és a gyakorlatban is együtt érvényesítendő — oldala. Az ezzel kapcsolatos kérdések közül külön is szeretném hangsúlyozni : a kormány helyesen és felelősen jár el, amikor a gazdasági folyamatok olyan szabályozására törekszik, ami jobban megfelel a szükségleteknek és összhangban van a népgazdasági érdekkel. A tapasztalatok megmutatták, hogy szükség van az állami gazdaságirányító munka módszereinek állandó tökéletesítésére. Gazdaságpolitikai céljaink valóra váltásának nélkülözhetetlen feltétele a központi döntések és a közgazdasági szabályozás összefüggő módszereinek célszerű, a mindenkori követelményeknek megfelelő alkalmazása. Nem helyes tehát egyfelől a központi igazgatási, másfelől a közvetett gazdasági szabályozás szembeállítása. A maguk helyén a célszerűségnek megfelelően mind a kettőt alkalmazni kell. Ez a felfogás nézetünk szerint összhangban van az irányítási rendszer alapelveivel, amelyeket a XI. kongresszus is megerősített. Alapvető fontosságú, hogy a vállalatok reális gazdasági feltételek között dolgozzanak. Nem helyénvaló, hogy miiközben az államháztartás részesedése — erről már az előttem felszólaló képviselőtársaim is beszéltek — a társadalmi tiszta jövedelemből csökkent és gondokkal is küzdve nagy erőfeszítések árán teljesítheti feladatait, aközben egyes vállalatok részesedése indokolatlan mértékben nőtt. Ezt a termeléssel nem arányos bérnövelésre is felhasználták. Mindez összességében rontja a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Az irányítási rendszer további finomításával, a szabályozók helyesbítésével gondoskodnunk kell róla, hogy a vállalatok valóban lehetőségeik arányában vegyék ki részüket a fejlesztési beruházásokból, a feladatok teljesítéséből. A tiszta jövedelem fokozott koncentrációját nem öncélúan szorgalmazzuk. A kormányzati munkával kell biztosítanunk, hogy az ország legnagyobb termelő vállalatai további korszerűsítésükhöz, műszaki színvonaluk fejlesztéséhez, termékszerkezetük átalakításához megfelelő anyagi eszközöket kaphassanak, mert nagymértékben ettől függ egész népgazdaságunk fejlődése. Ez nemcsak ezeknek a nagy termelő vállalatoknak az érdeke, hanem elsőrendű népgazdasági érdek és érvényesítésének előmozdítása fejlődésünknek nélkülözhetetlen feltétele. Nemcsak gazdasági, hanem fontos társadalompolitikai kérdés is, hogy csökkentsük, szüntessük meg az elosztásban még tapasztalható aránytalanságokat. Már évek óta visszatérően hangoztatjuk, hogy nem engedhetjük meg a nem munkából származó, illetőleg a végzett munkával nem arányos jövedelmek szerzését. Űgy vélem, jogos követelmény, hogy az eddigi intézkedéseket újak is kövessék és eltömjük az ilyen jövedelmeknek a forrásait, egyben a személyes anyagi érdekeltségnek megfelelően, tovább ösztönözzünk a jobb munkára. Ha ezt megtesszük, ettől is nagyobb becsülete lesz a munkának, a jól megszolgált jövedelemnek. Tisztelt Országgyűlés ! A belpolitikai életben fő törekvésünk az ál-