Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-11
731 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 732 tásának eddig is szerves, nélkülözhetetlen része volt. A kulturális forradalom további kibontakoztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fejlett szocialista társadalom építésében, népünk nagy, hosszú távú, nemzeti programjának valóra váltásában. Ez a felismerés tükröződik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelveiben, az állami oktatás, valamint a közművelődés helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozataiban. Társadalmi fejlődésünk eredményeként joggal állapíthatta meg a párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat, hogy „a szocialista állam feladatai közül előtérbe került a gazdasági szervező és irányító, valamint a kulturális és nevelő tevékenység". Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely megszabja a közművelődésnek, ennek a sokrétű társadalmi tevékenységnek társadalmunk egészére kiható tartalmát és kereteit, egyben méltóképpen kifejezésre juttatja, hogy szocialista államunk betölti kulturális és nevelő funkcióját is. Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! A kultúrának az a kettőssége és ellentéte, amit Lenin „a két kultúra" fogalmán értett, ma a szocialista világrendszer kialakulásával történelmi és világméreteket is öltött. A mai tőkés társadalomra jellemző az anyagi, technikai civilizáció és a kultúra szétszakadása, az úgynevezett elit- és a tömegkultúra kettőssége. A mozgási irány, amit az egyik oldalon a termelési technika fejlődése, a másik oldalon pedig az ugyanettől a tőkés érdektől meghatározott manipulált, úgynevezett fogyasztási kultúra jellemez. A tőkés rendszer, az uralkodó osztályok érdekei kívánják meg a társadalmat félrevezető reklám és szórakoztatóipar, a giccs és a művészeti álforradalmak, a lealacsonyító brutalitás és pornográfia óriási apparátusokkal terjesztett „tömegkultúráját". Másfelől ezek kínálják azt a kevesek számára hozzáférhető elit kultúrát, amelynek tudománya és művészete csak torzító, összetört tükörben képes láttatni az embert. Van, születik kulturális érték — szocialista érték is — ezekben a társadalmakban, de a rendszer ellenében, a „másik kultúra" talaján, és csak nagy ellenállással megküzdve, viszonylag szűk rétegekhez juthat el. Ezzel a történelmileg dekadens tendenciával szemben a szocializmus, az anyagi kultúra, a gazdasági termelési kultúra, másfelől a legtágabb értelemben vett szellemi kultúra összekapcsolására, ezzel együtt az elit-és a tömegkultúra kettősségének felszámolására hivatott társadalom. A szocializmus csaknem hat évtizedes léte, fejlődése, történelmi és egyetemes érvénnyel bizonyította ezt a hivatottságot. Ha a két világrendszer versenyéről beszélünk az életmódban, ez nem az egy úton igyekvők „ki kit előz meg?" kérdése, más minőségek, más törvényű ereje mérkőzik itt. S a szocializmus minőségi fölényének egyik fontos jellemzője éppen az, hogy jóllehet, rendkívül nagyra becsüli és ösztönzi a szakműveltséget, nem marad meg kizárólag a gazdaság, a termelés, a tudományostechnikai haladás közvetlen céljainak alárendelt szerepben. Nem választja külön a termelő és a fogyasztó, a dolgozó és a pihenő, a művelődő és a szórakozó embert. Felöleli a világnézet, az erkölcs, a közgondolkodás, az életmód, az ízlés mindennapi világát, áthatja a tömegek hétköznapi életét is. A szocialista kulturális politika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenységet, s egyre bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokoldalú fejlődéséhez. A szocialista társadalom és a kultúra e törvényszerű viszonyát Lenin fogalmazta meg. Az ő koncepciójára épült és épül ma is a hatalomra került munkásosztály pártjainak, államainak, köztük a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Magyar Népköztársaságnak a kulturális politikája. Amikor azonban, tisztelt Országgyűlés, egy, a szocialista kulturális forradalommal összefüggő törvény elfogadásáról van szó — azonosulva a törvényjavaslattal, és egyetértve a törvényjavaslat előterjesztőjével — azokra is emlékeztetnünk kell, akik a magk történelmi feltételei közt kapcsolták össze a társadalmi haladás és a magyar nép művelődésének ügyét. Tisztelettel adózunk többek közt annak a Bessenyei Györgynek, aki a XVIII. század végén a jobbágyok nyelvén, magyar nyelven szerette volna •tudóssá tenni nemzetét, annak a Csokonai Vitéz Mihálynak, aki versben jajdult fel a somogysági paraszt iskolázatlanságán, annak a Széchenyi Istvánnak, aki a művelt emberfők sokaságán is mérte nemzete erejét. Emlékezünk a magyar felvilágosodás és reformkor nagyjaira. köztük Kossuthra, Eötvösre, akik felismerték, hogy progresszív politikai, társadalmi törekvéseik feltétele és követelménye a nép műveltségi színvonalának emelése. Arra, hogy a forradalmár Petőfi Sándor a szabad emberi jövőt úgy jellemezte, hogy akkor majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán, hogy a forradalmár Ady az Operaház körül őgyelgő, hallgatódzó proletárokban, az utca népében látta a jövendő közönségét. S mellettük, tisztelt Országgyűlés, e törvénytervezet közvetlen történelmi ajánlója, a Magyar Tanácsköztársaság, örökösei vagyunk azoknak a ragyogó oktatási, kulturális és művelődéspolitikai határozatoknak és intézkedéseknek, amelyeket a tanácskormány hozott és amelyek méltán ragadták magukkal a magyar értelmiség legjobbjait is. örökösei vagyunk annak a kulturális nevelőmunkának, amelyet az illegális és a legális munkásmozgalom a két világháború között végzett, és amelyet a marxista és baloldali, a népet szerető értelmiség legjobbjai támogattak. Tisztelt Országgyűlés! Kedves elvtársak! Az, hogy a közművelődési törvény megalkotására most kerül sor, szorosan összefügg társadalmunk fejlettségi szintjével, az eddig elért politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális eredményekkel éppen úgy, mint azoknak a feladatoknak a természetével, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt programnyilatkozata nemrég körvonalazott. Ügy gondolom, hiba volna a törvény meghozatalánál e két tényezőt szétválasztani. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a felszabadulás után milyen óriási lendülettel indult meg a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumának felszámolása. Gyökeresen átalakítottuk az ország oktatásügyét, munkások, parasztok tízez-