Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

723 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 724 feljebb jobban szeretik, de első nincs. Az a nemzet boldog, amelyiknek sok elsője van, és azt hiszem, ez nem valami lokálpatrióta vagy provinciális görcs, kis népnek a gőgje, de Ma­gyarországon — ha nem hivalkodó itt ebben a teremben így szólnom — majdhogy egymásba érnek a tehetségek. Nagyon sok tehetséges em­ber van. Ha csak a magam szakterületére gon­dolok, akár ötvenig vagy tovább is sorolhatnám azokat a szobrászokat, akik ennek a népnek, szellemi életünknek értékei. Ha tehát ezekkel az ismeretekkel valaki nem rendelkezik és egy olyan „véletlenül odakerült embernek" tűnik, akkor közöny fogja őt körülvenni és közönnyel fogadnak sok mindent; pedig a közönynél rom­bolóbb dolgot nagyon-nagyon keveset tudok el­képzelni. A közöny mint valami hínár befonja a dolgok alapvető lényegét, tulajdonképpen úgy mondhatnám, oxigénhiányt teremt maga körül. A közönyben elsorvad minden. Ne engedjük tehát, hogy ezek a dolgok, ezek a nagyon alap­vetően lényeges dolgok valahol a közönynek az útvesztőjébe kerüljenek. Most itt a közízlésről beszéltem és a szellemi életet alakító nagy de­rékhadról. Még bonyolultabb ez a kérdés, amikor a nemzet vagy a nép nagy kilométerköveinek le­rakásáról van szó. Azt hiszem, érzik képviselő­társaim, hogy ez bár összefügg az előbbivel, mégis más kérdés. Nem is mélyedek el most ebben. Legfeljebb pár szót.. . Amikor akár a tudománynak, akár a művészetnek, akár a po­litikai életnek nagy mérföldköveit lerakja a társadalom, még fontosabb ez az eligazodni tu­dás. Itt fontos feladata, szinte nemzetformáló ereje lehet a kritikának. Ügy gondolom, hogy a kritika akkor lesz igazán kritika, ha feladja néha önmutogató öncélúságát, jól informáltsá­gát. Tud tegnapi dolgokról, de nem tud talán Berzsenyiről vagy nem úgy tud, mint ahogyan kellene. Ezért horizontja leszűkül, önmutoga­tóan egysíkú sokszor. Nagyon szeretném, ha azok a nagyok, akik művészettörténettel is fog­lalkoznak, nemcsak a reneszánszban merülné­nek) el, vagy pár évtizeddel hátrább, hanem a jelen művészetével is többet törődnének. Ki­fogytam az időből. . . Befejezésül egy mondat­tal érinteném, mert a törvényben benne van az amatőrmozgalmak kérdését. Az amatőrmozgal­mak körül is nagy mozgás van. Szívszorító do­log, amikor az ember egy-egy ilyen amatőr­körbe bemegy. Az önkifejezés vágyának, a nyo­mot hagyni akarásnak, a boldogság keresése van jelen; a művészet mindenekelőtt boldog­ságkeresésből fakad, de azért emberi, mert lét­rejöttének pillanatában jelentkezik a megosztás vágya. Nincs művészet megosztani akarás nél­kül. Fontos, hogy ne vezessük félre őket, ren­det tudjunk teremteni bennük, elsősorban pszi­chésen, hogy felismerjék saját törvényeiket, sa­ját belső törvényeiket, saját erőiket, saját ké­pességeiket és ha van közöttük tehetség és van közöttük „zseni" — adja Isten —, akkor azt ne öntevékeny körökben képezzük tovább. Ha meg tudtuk tenni az ötvenes években, hogy elmen­tünk falut kutatni és a gyárakból kiemeltünk tehetséges művészeket — félreértés ne essék, nem ilyesmire gondolok, azért, mert annak sok hibája volt —, de igenis, ha valakiről ezt lát­juk ..., de ha nem, akkor ne ringassuk őket olyan hitben, hogy valahol a nagy művészet fo­lyamában lennének. Ha tisztességgel, emberség­gel tesszük ezt, akkor helyzetük nem kevesebb, hanem talán több, hisz a nagy művészetnek ér­tői lehetnek. Éppen úgy nem kevesebb, ha va­lakinek az adatott meg, hogy egy ügyet dia­dalra kell vinnie, ha képes, akkor és adottságai predesztinálják rá, hogy diadalra vigye, ha nem is éppen ő találta ki azt. A kitalálás és a dia­dalra vivés viszont édestestvérek, egymás nél­kül nem tudnak meglenni. Kívánom ennek a testületnek, hogy — mint minden tettét — a kollektív bölcsesség, az egyetemes kitalálás szándóka vezesse; együtt kell kitalálnunk, hiszen egymásért, mindnyá­junkért csináljuk; de hallgassunk az okos szóra, arra az okos szóra, amelyik segíteni tud és se­gíteni akar. TARJÁNYI BÉLÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! A közművelődésről szóló törvényjavaslat az előzetes, társadalmi méretű viták során szám­talan gondolat és kezdeményezés ébresztőjévé vált Pest megyében is. Több olyan kedvező je­lenséget erősített fel. amelyek a korábbi évek­ben a megye közművelődésében már megnyil­vánultak, és amelyek különösen a Központi Bizottság 1974 márciusi határozata óta tuda­tossá váltak. Erjesztő, mozgósító hatása ma már érezhető. Ezek közül egy összetett problémával sze­retnék foglalkozni. A törvényben az általános rendelkezések 10. §-a az állami, társadalmi szer­vezetek közművelődési tevékenységének köz­pontjába állítja a művelődési egyenlőtlenségek felszámolását, fokozatos megszüntetését, a szo­ciális, települési és egyéb körülményekből ere­dő művelődési hátrányok felszámolását. Azt hi­szem, Pest megye lakosainak jogos és természe­tes kívánsága, amelyet most tolmácsolni szeret­nék, hogy kulturális igényeiket helyben kielé­gíthessék. Tudatában vagyunk annak, hogy a helyben nem jelenti azt, hogy mindenütt a ma­ximalitásra törekedjünk, de a kulturális alap­ellátás biztosítása politikai feladat. A megyei párt- és állami szervek tudatosan törekednek a kereskedelmi, kommunális és szociális felté­telekkel együtt a művelődési alapellátásra is. Az elmúlt ötéves tervben több közművelődési intézmény épült mint a megelőző tíz évben ösz­szesen. De éppen a társadalmi igények, sürgető szükségletek szembetűnő kontrasztja, hogy eb­ben a nagyrészt munkáslakta megyében 32, fel­tételek híján besorolatlan művelődési ház van. A könyvtárak mutatói is itt a legrosszabbak, a népművelők, könyvtárosok fluktuációja itt a legnagyobb. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy e gondok megoldhatatlanok, mi sem úgy tekin­tünk erre. De jelenti azt, hogy itt a közműve­lődés területén olyan kérdéssel állunk szemben, amely a megyei és országos szervek és intéz­mények közös erőfeszítését, tenniakarását kí­vánja meg. A városoknak és a természetes táj­körzeteknek kulturális fejlesztésére törekszünk. Pest megye gazdag művészeti értékekben, tör­ténelmi emlékekben, népművészeti és munkás­mozgalmi hagyományokban. Ezekre építve, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom