Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

713 Az Országgyűlés 11. ülése, 1976. október 14-én, csütörtökön 714 nék azon megtisztelő megbízatásnak eleget ten­ni, hogy a közművelődésről szóló törvényjavas­latot tisztelt képviselőtársaimnak vitára, majd elfogadásra ajánljam. Tisztelt Országgyűlés! A két bizottság együttes ülésén több módosító javaslatot foga­dott el. A módosításokról szóló jelentést képvi­selőtársaim kinyomtatva kézhez kapták. Az elő­terjesztett szövegtervezetek a törvényjavaslat eredeti szövegével összevetve önmagukban is érthetőek, így kérem, hogy részletes indokolá­suktól eltekinteni szíveskedjenek. Szeretném megemlíteni, hogy a módosító javaslatokat dr. Gonda György, Káli Ferenc, Palásti Józsefné és S. Hegedűs László képviselő­társaink terjesztették elő. Kedves Elvtársak! Pártunk XI. Kongresszu­sának határozata többek között kimondta, hogy tovább kell erősíteni a törvényalkotás nyilvános­ságát. Azt a követelményt is is megfogalmazta, hogy mind tudatosabban törekedjünk közelebb jutni ahhoz a lenini követelményhez, hogy az ál­lampolgárok többsége váljon részesévé a hatalom gyakorlásának, a közügyek intézésének. A most napirendre tűzött törvénytervezet előkészítése e határozat szellemében, s több ha­sonló társadalmi vita tapasztalata alapján tör­tént. Megtisztelő kötelességem, hogy e helyről is köszönetet mondjak az előzetes vitában részt vett, több ezer választópolgárnak, a gazdag élettapasztalattal rendelkezőknek, s a közélet­ben most tájékozódóknak, munkásoknak, szö­vetkezeti parasztoknak, értelmiségieknek egy­aránt, mindazoknak, akik népünk művelődésé­nek ügyét magukénak érezve, felelősségteljesen, számos javaslattal segítették a törvénytervezet megalkotását. Az aktivitásra, a széles körű érdeklődésre jellemző, hogy a Hazafias Népfront által szer­vezett vitákon 2500 fő véleményét rögzíthették. A javaslattevők köre azonban még szélesebb volt, ugyanis a tanácskozások résztvevői saját munkahelyük közösségeivel is konzultációkat folytattak, törekedtek sok ember véleményét megismerve, érdemben részt venni a törvény­alkotás felelősségteljes munkájában. A javas­latokat a törvényelőkészítő bizottság — ahogy erről Pozsgay elvtárs is szólt — hasznosította. A vélemények, javaslatok számszerűségén túl em­lítést érdemel, hogy a vitában részt vevők azo­nosultak a közművelődési törvénytervezetben megfogalmazott célkitűzésekkel és alapelvekkel, ami az eredményes végrehajtásnak fontos fel­tétele. A társadalmi vitán túl a parlament kultu­rális bizottsága két alkalommal tűzte napirend­jére a tervezetet; a már említett együttes ülést megelőzően ez év februárjában is. A vita közép­Pontjába került kérdéscsoportokról az alábbiak­ban szeretném tájékoztatni a tisztelt Ország­gyűlést : Valamennyi hozzászóló elismerően szólt ar­ról, hogy e javaslat a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának 1974-es műve­lődéspolitikai határozatára épül, azzal teljes összhangban áll. A törvény eszközével is jól szol­gálhatja, és kell hogy szolgálja azt a célt, hogy olyan kulturális és közművelődési tevékenység folyjon valamennyi közoktatási és közművelő­dési intézményben, a különböző munkahelye­ken, amely az eddigieknél is tudatosabban for­málja lakosságunk szocialista gondolkodását, eszmevilágát, magatartását. A vitában nagy hangsúlyt kapott az a tény, hogy a közművelő­dés harmincéves fejlődését alapvetően elősegí­tette, gazdagította a hazánkban végbement tár­sadalmi, gazdasági fejlődés, a tudományos-tech­nikai forradalom, melynek nagyszerű eredmé­nyeivel nap mint nap találkozunk. Egyetértést váltott ki, hogy a törvény meg­jelenését nem kezdetnek minősíti, még akkor sem, ha az első ilyen jellegű törvényre adhat­juk igenlő szavunkat. A tervezet épít az elmúlt három évtized során elért eredményeinkre, né­pünk évszázadokon át vívott harcaira, nemzeti kultúránkra, forradalmi munkásmozgalmunk értékes hagyományaira. Több hozzászóló méltatta a tervezet előre­tekintő tulajdonságát, külön hangsúlyozva a pártunk programnyilatkozatában rögzített célki­tűzésekkel való harmóniáját, amikor a jelent és jövőt is alakító alkotó ember személyiségének sokoldalú' fejlesztésére, formálására vonatko­zóan szab meg feladatokat azért, mert társadal­munk szocialista fejlődésének elválaszthatatlan része a társadalmi tudat fejlődése, az emberek gondolkodásának, erkölcsi arculatának változá­sa, műveltségének gyarapodása. Szinte valamennyi hozzászóló egyetértésé­vel találkozott az a tény, hogy a közművelődést komplex módon értelmezi, s az egész emberi te­vékenységre vonatkoztatja. Az alapműveltség megszerzése, a politikai műveltség gyarapítása, a közéletben való részvétel, a szabad idő hasznos eltöltésére vonatkozó ösztönzésen át rögzíti azt az igényt, hogy az élet minden területén, az íz­lésben, az életformában, szokásokban tovább gyarapodjanak a szocialista vonások. A vitában részt vevők egyetértésével találkozott, hogy a törvényjavaslat fontosságához méltóan épít a Központi Bizottság 1972-es oktatáspolitikai ha­tározatára, az abban foglaltakra. Képviselő tár­saim saját választókörzetük sokszínű tapaszta­lataival bizonyították az utóbbi évek során be­következett pozitív irányú változást, ami jellem­ző a szemléletre, magatartásra egyaránt. Ezen állítás alátámasztásául szeretnék né­hány összehasonlító adatot megemlíteni. A dol­gozók általános iskolájába 1970-ben alig 23 ezer, de 1975-ben több mint 43 ezer hallgató járt. A dolgozók középiskolájában 1970-ben 56 ezer, 1975-ben közel 160 ezer fő végzett tanulmányo­kat. Úgy gondolom, e számok önmagukért szól­nak. E kedvező tendencia utal egy kedvezőtlen jelenségre is, következésképpen arra, hogy év­ről évre az általános iskolai tanulók egy része nem végzi el az általános iskolát. Például az el­múlt tanévben a nyolcadik osztályos tanulók 9 százaléka 16 éves koráig fejezte be, 10 százalé­kuk viszont lemorzsolódott. A lemorzsolódottak csak egy kisebb százaléka iratkozott be a dolgo­zók általános iskolájába. Az ebből fakadó nehézségeket nem kívá­nom részletesen elemezni. A bizottsági vita a fentiek ismeretében, egyetértve az Oktatási Mi­nisztérium ez irányú törekvésével, hangsúlyo­zottan szólt a tankötelezettségi törvény mara­déktalan végrehajtásáról, s annak fontosságáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom