Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

703 Az Országgyűlés 11. ülése, 1 tokra, terjesztőkre és passzív befogadókra osztotta mechanikusan az embereket, váltottuk fel a közművelődés fogalmával. Ez demokratikusabb és közösségibb magatartásra ösztönöz; olyanra, amely tudomásul veszi, hogy a művelődés az egész közösség és minden egyes állampolgár joga, lehetősége és feladata. A közművelődés fogalma tartalmazza azt is, hogy a művelődés nem egyszerűen elfogadást és passzív ismeretszerzést jelent, hanem az alkotás és terjesztés folyamatában való cselekvő részvételt is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy éles határvonalat húzhatunk egy úgynevezett „népművelési" és egy „közművelődési" korszak közé. Csupán arról van szó, hogy a kornak, a szocialista társadalom mai állapotának és holnapi céljainak megfelelőbb gondolkodás- és magatartásmód van kialakulóban a művelődéssel kapcsolatban, s ez tükröződik fogalomrendszerünkben és a szóhasználat változásában. A közművelődés fogalma a személyek egymással való kapcsolatában és a személyiség teljességében, a közösség oldaláról közelíti meg a művelődés értelmét, társadalmi hasznát, és teszi hangsúlyossá a személyes részvételt, a közösségi jelleget és a művelődés folytonosságát. Egyszersmind feltételezi, hogy minden ember hordoz valami sajátos tudást, tapasztalatot, amit érdemes a közösségnek átadni. Marxnak azt a gondolatát, hogy a nevelőit is nevelni kell, úgy érthetjük tehát, hogy a neveltek is nevelnek. A nép nemcsak tárgya a művelődésnek, hanem alanya is. A földet művelik, de az ember művelődik ! Századunk utolsó évtizedei, különösen a szocialista társadalom fejlődése, olyan helyzetet teremtett a világban, hogy ma már nem lehet a kultúráról a nép nélkül, és a mindennapi élettől elvonatkoztatott módon gondolkodni. Szerte a világon, felelősen gondolkozó tudósok, művészek, pedagógusok, politikusok, kutatják az emberiség új lehetőségeit, és egyre többen az emberi művelődésben, mégpedig a nép művelődésében látják azokat. Hogy az ember úrrá lehessen most már nemcsak a természet erőin, hanem a maga teremtette viszonyokon és eszközökön is, ahhoz szocializmusra, ahhoz műveltségre, ahhoz folyamatosan fejlesztett műveltségre van szükség. Hogy a nép eredményesen vehessen részt saját sorsa alakításában, ahhoz a nélkülözhetetlen gazdasági és politikai feltételeken kívül magas színvonalú műveltségre van szüksége. A lenini kulturális forradalom alapeszméje áll előttünk: „.. . a világ nem elégíti ki az embert, és az ember elhatározza, hogy megváltoztatja a világot." Itt és most konkrétabb, kézzelfoghatóbb okok is kényszerítenek minket a közművelődés újragondolására. Társadalmunk további fejlődése érdekében a szocialista termelési mód és a szocialista demokrácia folyamatos és erőteljes fejlesztésére van szükség. Ehhez munkakultúránknak és politikai műveltségünknek az eddiginél sokkal magasabb fokát kell elérnünk. Ezért minden vezető felelősséggel tartozik a jelennek és a jövőnek. Mint ahogyan azért is, hogy a művelődés a tartalmasabb, a kulturáltabb életmód kialakítását szolgálja és minél több 76. október 14-én, csütörtökön 704 embert, minél több családot segítsen hozzá az értelmes emberi élet távlatainak felismeréséhez, ahhoz, hogy a kor színvonalán, a kor követeimenyei szerint tudja szervezni életét, nevelni utódait és megtalálni helyét szűkebb és tágabb környezetében. A boldogabb, a teljesebb emberi élet lehetősége minden egyes ember és egész népünk számára nagymértékben művelődési kérdés. A közművelődési program nem az anyagi javak ellen irányul, hanem arra, hogy megtanuljuk, hogyan kell ezekkel a javakkal értelmesen élni. Arra, hogy ne csak a lakás megszerzésére legyen lehetőségünk, hanem annak kulturált otthonná tételére is; ne csak a gépkocsi megvásárlására legyen képességünk, hanem arra is, hogy azt emberi célokra használjuk. A közművelődés fejlesztése szorosan összefügg társadalmunk, a szocializmus jövőjével, ezért társadalomfejlesztési programunk lényeges és szerves része a közművelődés fejlesztésének programja. E felismerések késztették a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát arra, hogy a közművelődés helyzetét áttekintse, és 1974-ben határozatban rögzítse a fejlesztés feladatait, és egyúttal javaslatot tegyen a közművelődésről szóló törvény megalkotására. A művelődésügynek és a törvény előkészítésének nagy lendületet adott a párt XI. kongresszusa, amely megerősítette az 1974-es határozat elveit és a programnyilatkozatban — amelyet a Hazafias Népfront felhívására a legutóbbi országgyűlési választásokon az egész nép saját programjának ismert el — összefüggésbe hozta azokat a fejlett szocialista társadalom építésének feladataival. Megfelelő alapos előkészítő munka után a törvénytervezetet különböző állami és társadalmi testületek elé terjesztették, s a Hazafias Népfront segítségével 1975 márciusában széles körű társadalmi vitára bocsátották. A vitában részt vettek a társadalom minden rétegének képviselői, s ennek eredményeképpen szóban, írásban ezernél több észrevétel jutott el hozzánk. A résztvevők egybehangzó véleménye az volt, hogy a közművelődési törvény megalkotása időszerű. Többek között nagy hangsúlyt kapott a vitában a közművelődési tevékenység általános fejlesztésének igénye, az irányítás öszszehangolásának és a rendelkezésre álló anyagi erőforrások célszerű és tervszerű felhasználásának biztosítása. Különösen nagy hangsúlyt kapott a közművelődési tevékenység nagyobb társadalmi megbecsülésének szükségessége. A társadalmi viták során elhangzott javaslatok jelentős részét jól tudtuk hasznosítani a végleges szöveg kialakításakor. Legfontosabb elhatározásaink az állampolgárok közvetlen részvételével, a legteljesebb nyilvánosság előtt történnek. így történt ez most is. Ki gondolná, hogy ennek a nyilvánosságnak igényét már Kölcsey megfogalmazta több mint 140 évvel ezelőtt, amikor így írt: „...Alkotmányunk nyilvánossággal jár. Országos és megyei gyűléseink nyitva tartatnak, s minden, ami azokban történik, mondatik és végeztetik, hogy köztudomásra juthasson. És mégis, midőn Európa más nemzeteinek nemcsak országgyűléseikről, de magányos gyülekezeteikről is száz meg száz hírlapok által tel-