Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-11

705 Az Országgyűlés 11. ülése, lí jesen tudósítva vagyunk, saját országos és megyei gyűléseink folytáról magyar hírlapjainkban sincsen szó s ezáltal az alkotmányos nyilvánosság oly keskeny körbe szoríttatik, hogy nevét alig érdemli meg." Persze, hogy a Himnusz költője, a pozsonyi reformországgyűlések szatmári követe nem tudhatta, hogy előbb száz éven át tartó visszaélések következnek az általa annyira hőn óhajtott nyilvánossággal, míg eljön a nép valóságos részvételének ideje a közügyekben. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk rögzíti az állampolgárok művelődéséhez való jogát. Államunk gondoskodik az állampolgárok alapvető művelődési lehetőségeiről, s a művelődés egyes területeire vonatkozó jogszabályokkal is segíti a lehetőségek gazdagítását. A közművelődésről szóló törvényjavaslat az alkotmány szellemében, a már meglevő egyes részterületeket szabályozó joganyagra támaszkodva, a közművelődés egészét átfogó alapelveket és általános feladatokat, jogokat és kötelezettségeket foglalja össze. Tág keretet kíván nyújtani a közművelődési tevékenységnek, minden haladó előremutató kezdeményezésnek, s ugyanakkor rendszerbe foglalja, rugalmasan szabályozza a már kialakult gyakorlatot. Ebből természetesen következik, hogy nem szabályozza részletekben az egyes tevékenységi formákat, és módszertani kérdéseket nem tárgyal, hiszen ezek a valóság kisebb rezdüléseire is gyorsan változnak, így szabályozásuk egyúttal megmerevítésüket eredményezhetné. A törvényelőkészítés folyamán nehezítette munkánkat, hogy a közművelődési tevékenység formájában, módszereiben és eszközeiben gyorsan változik. Ezért különösen vigyázni kellett arra, hogy a törvény ne konzerválja a jelent, hanem adjon teret az új törekvéseknek, segítse elő új lehetőségek megteremtését. Nehézséget jelentett az is, hogy a közművelődés rendkívül összetett, sokirányú folyamat, s így egységes, magasszintű jogszabályba foglalása csak a főfolyamatokra vonatkozhat, és tükröznie kellett a törvényjavaslatnak ezt az összetettséget és sokirányúságot. Külön is gondot okozott, hogy a törvényalkotásnak a közművelődés területén nálunk nincs hagyománya. A törvényjavaslat előkészítése során a társadalom mai helyzetéből, műveltségi állapotából, társadalmunk távlati céljaiból indultunk ki. A javaslatban megfogalmazott legfontosabb gondolatok ezért a legjelentősebb társadalompolitikai célokat követik, illetőleg igyekeznek azokat alátámasztani művelődéspolitikai intézkedésekkel. A javaslat egészén végigvonuló meghatározó alapgondolat a kultúra további demokratizálásának elősegítése a közművelődés eszközeivel. Ez egyúttal a szocialista demokrácia kulturális tudati feltételeinek továbbfejlesztését is szolgálja, de kihat a termelésre, a munkakultúra fejlesztésére is és termézetesen a művelődési folyamatok egészére. Ennek érdekében arra kell törekedni, hogy közkinccsé tegyük — minél teljesebben — a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeit; minden eddiginél sokkal határozottabban kell segíteni a nép, az egyes emberek részvételét az alkotás és a terjesztés folyamatában is, segítséget kell nyújtani tehát a kulturális al*76. október 14-én, csütörtökön 706 kotóképességek kibontakozásához és a részvétel igényének felébresztéséhez. Fontos meghatározója a törvényjavaslatnak a közművelődés új értelmezése, amely ugyancsak az említett társadalompolitikai folyamatok és célok szellemében fogant. Ennek lényege, hogy nem engedi leszűkíteni a közművelődést semmilyen tekintetben: tehát a teljes személyiség fejlesztésére vonatkoztatja, s az emberi élet egész tartamára; minden állampolgárra, az egész közösségre kiterjeszti, nem zárva ki belőle, s nem mentve fel a részvétel felelőssége alól egyetlen társadalmi réteget sem; a közművelődési tevékenység körébe vonja a társadalom minden egységét és a társadalmi élet valamennyi színterét. Ezért szól hangsúlyosan például a család szerepéről, valamint a lakóhelyek és a munkahelyek lehetőségeiről, az ezzel kapcsolatos kötelezettségekről. Ebből a logikából következően támaszt követelményeket minden szervezettel és valamennyi művelődési intézménnyel szemben, beleértve ebbe a közoktatás intézményeit éppúgy, mint például a tömegtájékoztatási, vagy a művészeti intézményeket, szakítva azzal a „népművelési" intézményszemlélettel, amely úgyszólván csak a művelődési otthonokra és a közművelődési könyvtárakra szűkítette le a közművelődési intézmények hálózatát. Amikor a közművelődési program mindent átfogó, egyetemes jellegét hangsúlyozzuk, természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy feladataink végrehajtásához rendelkezünk egy óriási, elsőrendűen közművelődési célokat szolgáló intézményhálózattal, amelynek alapvető feladata a társadalom művelődésének előmozdítása. Tudjuk azt is, hogy fejlődő, mind fejlettebbé váló iskolarendszer nélkül^annak a képzésen és nevelésen túl a társadalmi mozgást nagymértékben befolyásoló hatása nélkül semmiféle közművelődési cél nem képzelhető el. Mindinkább látnivaló az is, hogy a szűken értelmezett népművelési intézményhálózat kereteit szétfeszítette a sajtó, a rádió, a televízió óriási mértékű elterjedtsége, a robbanásszerűen kifejlődött tömegkommunikációnak minden családot a közművelődés áramába bekapcsoló hatása. Hangsúlyozottan kell szólni a fegyveres testületek, mindenekelőtt a honvédség intézményes szerepéről a közművelődés rendszerében És jól tudjuk azt is, hogy a testnevelési és sportmozgalom sem képzelhető el a szocialista művelődésüggyel való szoros kapcsolatok és együttműködés nélkül. Amikor a gazdasági szervezetek és más, nem közvetlenül a művelődésügyhöz tartozó intézmények közművelődési felelősségét és feladatait emlegetjük, akkor természetesen egy pillanatig sem gondoljuk, hogy eredeti rendeltetésük szerinti tevékenységüket kellene felcserélniük közművelődéssel, hanem inkább, hogy a közművelődés programjának rájuk és bennük is érvényesülő hatásaként mindinkább tudjanak megfelelni eredeti rendeltetésüknek. Magyarán szólva: eredményesebb legyen a munkájuk és emberibb a dolgozóik élete munkahelyükön és otthonukban egyaránt. így bontakoztatja ki az intenzívebb művelődés ugyanabban a személyiségben a jobb életre való képességeket és a termelőerőket.