Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-2

65 Az Országgyűlés 2. ülése, 1975. szeptember 25-én, csütörtökön 66 Az egyik fontos feladatot abban látjuk, hogy a munkahelyek és a munkaerő tervezésé­nek összhangját jobban biztosítani kell. Ennél azonban semmivel sem jelent kisebb feladatot annak biztosítása, hogy a törvényes munkaidőn belül folyamatos, fegyelmezett munka legyen mindenütt, hogy táppénzes állományban való­ban betegek legyenek, hogy a munkaidő alatti társadalmi munkát a minimalism csökkentsük, hogy a dolgozóknak ügyes-bajos ügyeiket ne munkaidőben kelljen intézniük, hogy szélesítsük a teljesítménybérezést, itörődjünk a normák kar­bantartásával. Mindezt nem kívülállóként, a kormányhoz címezve mondom, hanem magunk felé, a szakszervezetek felé is. Ha meg akarunk felelni azoknak taz igényeknek, amelyeket a dol­gozók úgy fogalmaznak, hogy folyamatos legyen a .munka, nagyobb legyen a rend, a szervezett­ség, nem lehet kiikerülni ezeket a kérdéseket. Ez fontos feltétele további gazdasági előrehaladá­sunknak, a nép életszínvonala emelésének. Tisztelt Országgyűlés! A vállalatok életében ma nagyon sok izgalmas kérdés van. Hiszen ké­szülnek a következő ötéves tervek, folynak az új közgazdasági szabályozók próbaszámításai. Az ország mai helyzetét figyelembe véve szükség­szerű, hogy a társadalmi tiszta jövedelemből na­gyobb összegeknek kell befolyni a népgazdaság pénztárába. De már most kell gondolni arra is, hogy az állami nagyvállalatok, különösen azok, amelyeknek dinamikus fejlődése népgazdasági érdek is, ne kerüljenek olyan helyzetbe, mint 1972 előtt. A legfontosabb kérdés azonban mégiscsak az, hogy miként fejezzük be az 1975-ös gazdasá­gi évet és ezzel együtt IV. ötéves tervünket, va­lamint hogyan készítjük elő az 1976-os eszten­dőt. Figyelmünket, erőnket most nem annyira a vitákra, hanem a munkára kell összpontosí­tani. Az Országgyűlés mostani ülésszakának fel­adata, hogy a kormány programját megvitassa és döntsön elfogadásáról. Ma itt e kérdésekben vitatkozhatunk, de holnap egységesen cseleked­nünk kell. Ebben az egységes cselekvésben nagy felelősség hárul a szákszervezetekre. Ezt a fele­lősséget átérezve jelentem ki ismét a szákszer­vezetek és a magam nevében, hogy a kormány programjával egyetértek és e nemes célokhoz illő állhatatossággal fogunk munkálkodni a program megvalósításán. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Györe Sándor képviselőtársunk. GYÖRE SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak ! A választások után közvéleményünk, de mi, képviselők is nagy érdeklődéssel vártuk a kor­mány elnökének beszámolóját a kormány tervei­ről és munkaprogramjáról. Lázár elvtárs a kor­mány megválasztásakor azt kérte tőlünk, hogy mindennapi munkánkkal segítsük a XI. kong­resszus határozatainak végrehajtását, taná­csainkkal, bírálatainkkal segítsük a kormányt nem könnyű feladatainak végrehajtásában. Mi, akik hosszú évtizedek óta a mezőgazdaság vala­mely területén dolgozunk, tudjuk, hogy min­dennapi politikai munkánk mellett az elkövet­kezendő években is a gazdasági feladatokkal kell nagyon tervszerűen, előrelátóan, okosan foglalkoznunk. A további munkához, az eredmények foko­zásához szeretnék néhány javaslatot tenni. A termelőszövetkezetek szabályzórendszere, amely a IV. ötéves tervre vonatkozott, bevált, és biz­tosította az eredményes gazdálkodást. Tudjuk, hogy az V. ötéves tervben a szabályozórendszer változni fog és az önálló vállalati gazdálkodás továbbfejlesztésével, korszerűsítésével, a belső tartalékok feltárásával kell hozzájárulnunk a nemzeti jövedelem növeléséhez. Azt kérjük a kormánytól, hogy az új szabályzórendszer ne okozzon törést a fejlődésben, biztosítsa a foko­zatos átmenetet, és a saját erő növelésével pár­huzamosan érvényesüljön. A IV. ötéves terv időszakában jó eredményt értünk el a termelőszövetkezetek együttműkö­désében. Gyengébb az előrehaladás az állami gazdaságok, az állami vállalatok, s a termelő­szövetkezetek kapcsolatában. Gyorsabban lehe­tett volna előrehaladni a szerződéses termelés, a feldolgozás és az értékesítés terén. A szabály­zórendszer nem teszi érdekeltté a különböző szektorokat, hogy az együttműködés fejlődjék. A vezetők szemléletének függvénye, mely terü­leteken értünk el eredményéket. Javasoljuk, hogy az V. ötéves tervben az előreláthatóan szű­kebb fejlesztési alapokat koncentráltan, együtt­működés kertében használjuk fel a népgazda­sági igényeknek megfelelően. A szabályzórend­szert úgy kell kidolgozni, hogy minden szektor érdekelt legyen a kapcsolatok továbbfejlesztésé­ben azonos feltételek között. Fontos gazdaságpolitikai kérdésnek tartjuk, hogy a népgazdasági szükségleteket az V. öt­éves tervben maradéktalanul kielégítsük. A sza­bályzórendszer nagy vonalakban egyensúlyban tartotta az egyes ágazatok helyes arányát, még­is minden esztendőben keletkeztt szűk kereszt­metszet, ahol az igényeket nem tudtuk kielégíte­ni. A kormány és a .miniszter elvtárs egyértel­műen fogalmazza meg a szükségleteket és a fel­adatok végrehajtásához kérje a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa és a területi szövetsé­gek segítségét, az állami szervekkel párhuzamo­san. A fejlesztést időben közöljük az üzemekkel, így sok felesleges vitát és nézeteltérést elkerül­hetünk. Jó módszernek tartjuk, hogy az illetékes társadalmi szervekkel együtt Romany elvtárs le­vélben megfogalmazta a kenyérgabona-termesz­tés feladatait. Világos, egyértelmű a kérés: az 1973. évi kenyérgabona-terület elvetését kéri tőlünk a népgazdaság. Bizonyos vagyok benne, hogy a termelőszövetkezetek teljesíteni fogják a kérést, mert nincs indok a nemteljesítésre. Ja­vaslom ugyanezt a módszert alkalmazzuk a cu­korrépa-, a zöldség-, a napraforgó- és a tej ter­melési ágazatokban. A mezőgazdaságnak nagy tartaléka, hogy nagy területen, nagy telepeken, az éghajlati és a talajadottságoknak megfelelően, jól gépesítve, nagy szakértelemmel termeljük meg a külön­böző növényeket és állati termékeket. Sokat be­szélünk a szakosítás előnyeiről, de spontán hasz­náljuk ki a lehetőségeket. E területen egyaránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom