Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

«77 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 67"$ középfokú intézetekben folytathatják tanul­mányaikat, bővíthetik tudásukat, szakmai mű­veltségüket. Véleményem szerint a személyes élmények, tapasztalatok kedvező hatással len­nének a pályaválasztási döntés meghozatalá­nál. Tisztelt Országgyűlés! A társadalmi és technikai haladás valamennyi szakterületen megkívánja az általános és szakmai művelt­ség emelését. Ezen belül is új feladat a szak­középiskolai szakmunkásképzés. Hangsúlyo­zom: szakmunkásképzés. Az új rendszerű szak­munkásképzés irányelvei jól igazodnak a meg­változott munkaköri követelményekhez. így, ha a tanerők ezekhez felzárkózva dolgoznak, el­mondhatjuk, hogy a szakmunkásképzés betölt' alaphivatását, amely a szükségletekkel egyező arányú kvalifikált dolgozók képzése. De nyitva állnak előttük az egyetemek és a műszaki fő­iskolák kapui is. Az új rendszerű képzés bevezetése még csak az előkészítés stádiumában van, perspektí­vái kedvezőek. Egy 18 éves fiatalembernek nem lesz haszontalan, ha az érettségi bizonyítvány mellett szakmunkás-bizonyítvánnyal is rendel­kezik. Tanult szakmájában hasznos és meg­becsült tagjává válhat munkástársadalmunk­nak. Megfontolás tárgyává kell tenni annak le­hetőségét, hogy a felvételinél a műszaki főis­kolák és egyetemek az új rendszerű szakközép­iskolák legtehetségesebb tanulóit részesítsék előnyben. Ügy érzem, ezzel a lehetőséggel az új rendszerű szakmunkásképzés nagyobb von­zóerőt jelentene a fiatalok számára. Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolatot szeretnék elmondani a szerszám- és gyártóesz­köz-gyártás szakmunkás-utánpótlásának jelen­legi helyzetéről. Tisztában vagyok azzal, hogy minden szak­mára, szakirányú tevékenységre egyaránt szükség van. Mégis felvetem az ezen a terüle­ten meglevő nehézségeket, mivel magam is a szerszámgyártásban dolgozom, jól ismerem ezeket, s a gondok okait a következőkben látom. A gyártástechnológia korszerűsítésének, az ol­csó és minőségi tömeggyártásnak alapfeltétele a jó minőségű, korszerű szerszám- és gyártó­eszköz. A KGM az ötödik ötéves terv során a termelési és exportszerkezetet alapvetően be­folyásoló 14 termékcsoportnál kiemelt fejlesz­téseket irányoz elő. E termékcsoportokban a termelés öt év alatt 90 százalékkal bővül, miközben a gép­ipari összes termelésnek 40 százalékos növeke­dés az előirányzata. A kiemelt 14 termékcso­port fele kifejezetten szerszám- és gyártóesz­közigényes. A korszerű termékek mindegyike keresett cikk a tőkés piacokon, és reméljük, az lesz továbbra is. Tehát gyártásuk, értékesítésük kedvezően befolyásolja a cserearányok alaku­lását. Az igények azt kívánják, hogy nagyobb számú forgácsoló szakmunkást képezzünk an­nál, mint amennyit jelenleg beiskolázunk. Csak így lesznek az iparágban megfelelőek a szak­mai arányok. Nagyon sok vita folyik arról, hogy milyen is itt a legmegfelelőbb arány. A tapasztalatok szerint 1:2-höz a helyes aráriy, 27 ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTO tehát kétszer annyi forgácsoló szakmunkás szükséges, mint szersEámkészítő. A technika fejlődésével a szerszám- és a gyártóeszköz mennyiségi és minőségi alakulása egyre inkább a szer számkészítésben részvevő forgácsolók, esztergályosok, köszörűsök, marósok munkájá­nak függvénye. A szerszámgyártás területén dolgozó for­gácsoló szakmunkásokkal szemben támasztott követelmények igen magasak. Ezek közül első­nek az egyedi gyártásból adódó állandó feszült­séget kell említenem. A szerszám leglényege­sebb alkatrészeiből ugyanis csak egyet kell ké­szíteni, nincs próbadarab, nincs lehetőség kí­sérletezésre, annak az egy darabnak a műszaki rajzon előírt szigorú követelményekkel kell megegyezni. Továbbá: általában nincs részletes technológiai utasítás. így a dolgozónak kell kiválasztani a sokféle megoldási lehetőség kö­zül azt az egyet, amellyel a legrövidebb idő alatt, a legjobb minőség érhető el. A különle­ges alakú forgácsoló szerszámait maga tervezi, maga alakítja ki. Tisztában kell lennie az adott szerszám működési elvével ahhoz, hogy az egyes alkatrészeket funkciójának megfelelően készít­hesse el. Talán érthető, miért van az, hogy a szerszámgyártás (területén kívánatos közepes szakmai színvonalat a kezdő szakmunkások ha­gyományosan 5—8 év alatt érik el. Ez azonban viszonylag igen hosszú gyakorlati idő. Elgon­dolhatjuk, mit lendítene a hatékonyságon, ha a tartamát rövidíteni tudnánk. Ebből a célból a következőket javaslom: a szerszámkészítő szakmunkás, valamint a majdani szakközépis­kolák tanterveit e célnak megfelelően állítsák össze. A szerszámkészítő szakmához közel álló mechanikai műszerész, géplakatos, lemezlaka­tos és más szakmáknál a tanulóidő első évében általános szakmai ismereteket oktassanak. A forgácsoló területen az esztergályos, köszörűs és marós szakmáknál lehetne az első évben ál­talános szakmai ismereket oktatni. Az első év tapasztalatai, a tanulmányi eredmény, a gya­korlati foglalkozásokon tanúsított érdeklődés és a tanuló adottságai alapján határozzák meg azt, melyik az a szakma, ahol az ifjú a legjob­ban tudja kamatoztatni képességeit. Vélemé­nyem szerint ez a lehetőség nagyban segítené a tanulókat nemcsak a számukra legmegfele­lőbb szakma kiválasztásában, hanem nagymér­tékben csökkentené a lemorzsolódások számát is. A forgácsoló szakmáknál égető igény az, hogy a tanulók az utolsó tanévben gyakorlati idejüket termelőüzemben töltsék el. A termelő­üzemekben sokkal kedvezőbbek a lehetőségek az adott szakmák alaposabb megismerésére, a kor­szerű technológiák, speciális fogások elsajátítá­sára, mint a tanműhelyekben. Mindez együtt ar­ra vezetne, hogy felgyorsul a munkába állók kezdő sebessége, beilleszkedése és lerövidülne a kellő jártasság megkezdésének hagyományosan hosszú ideje. Tisztelt Országgyűlés! Szükségesnek tar­tom megjegyezni azt a tényt, hogy a mai napig is megoldatlan a szerszám- és a gyártóeszköz­tervezés és -szerkesztés felsőszintű oktatása. A műszaki egyetem gépgyártás-technológiai sza­kán oktatják ugyan a legkorszerűbb szerszámok

Next

/
Oldalképek
Tartalom