Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

679 Az Országgyűlés 10. ülése, alkalmazását, és gyártását, de ez még korántsem jelenti a probléma megnyugtató rendezését. Ezen a területen is előrelépés szükséges. Nagyon jó megoldásnak látszik az okleveles mérnökök képzése szakmérnökké, de ez is csak akkor, ha az oktatás intézményessé és rendszeressé válik, és ha maguk a hallgatók aktívan tevékenykednek a szerszámgyártás valamely területén. Az elmondottakkal igyekeztem egy viszonylag szúk, de annál fontosabb terület gondjait feltárni, javaslataimmal a meglevő problémák megoldását elősegíteni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.45—17.06 — Elnök: APRÓ ANTAL) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Klenovics Imre képviselőtársunk felszólalása következik. KLENOVICS IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Az írásos és szóbeli előterjesztéshez néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Ezekkel egyrészt erősíteni kívánom miniszter elvtárs megállapításait és levont következtetéseit, másrészt szeretném ráirányítani a figyelmet olyan kérdésekre, amelyek /további gondolkodást igényelnek a minisztérium részéről, de úgy gondolom, részünkről is. A munkaerő-gazdálkodást a miniszter elvtárs sokoldalúan elemezte. Vallom én is, hogy a munkaerő hatékony foglalkoztatásának megvalósítása az egyik legalapvetőbb feladat az V. ötéves terv éveiben. A beszámoló megyénkre is több általánosítható megállapítást tett. Ezek egy része eltérő tendenciáikkal, másik része erőteljesebben érvényesült nálunk is. Egy-két ilyen gondról hadd szóljak. Az iparosítás Somogyban lassú ütemben fejlődött. A szocialista iparban foglalkoztatottaknak a lakónépességhez viszonyított aránya 1960-ban Somogyban 4,3 százalék volt, a megyékben átlagosan ugyanakkor 9 százalék, országos átlagban pedig ez a szám 13,2 százalék volt. Nem tudtuk megfelelően biztosítani a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében felszabadult munkaerőt, sem a munkaképes korú lakosság foglalkoztatását. Emiatt nagyfokúvá vált az elvándorlás és az elköltözés. Ezzel egy időben következett be a születések számának jelentős csökkenése is. Voltak olyan évek, mint például 1962 és 1965. amikor többen haltak meg, mint amennyien születtek megyénkben. Akkori iskolahálózatunk a viszonylag lassan változó gazdasági szerkezethez sem tudott igazodni, A fiatalok közül sokan mentek el az iparilag fejlett megyék iskoláiba szakmát tanulni. Az elhelyezkedési gondok miatt nagy részük nem tért vissza. Az ország néhány kör1976. június 25-én, pénteken 680 zetére koncentrálódó igen dinamikus iparfejlesztés munkaerő-elszívó hatása egyre erőteljesebbé vált. Ezek az általánostól eltérő vonások a Politikai Bizottság 1965-ben Somogy fejlesztésére hozott határozata után fokozatosan mérséklődtek. Elmondhatom, hogy ma megyénkben alapvető foglalkoztatási gondjaink nincsenek, néhány körzet kivételével. Felmerült a kérdés, mit kívánunk tenni saját területünkön megyénk további fejlődése érdekében és a foglalkoztatás céltudatosabbá tétele érdekében. Szabad legyen egy-két gondolatot felvillantanom. A megye fejlődésének irányát mi átgondoltan — úgy érzem — megfogalmaztuk. A megkezdett fejlesztéseket és rekonstrukciókat tovább folytatjuk. Az iparszerkezet korszerűsítését — ideértve az indokolt új ipari üzemek létrehozását is — meghatároztuk. Gazdasági szerkezetünk tovább bővült. Elképzeléseink megvalósításához az aktivizálható munkaerőtartalékot — úgy érezzük — mennyiségileg is és minőségileg is biztosítani tudjuk. Munkaerő-gazdálkodási szempontból üzemeinket három kategóriába próbáltuk besorolni. Az elsőbe azokat, amelyek nagyobb értékű termelő berendezéseket működtetnek, korszerű termékeket gyártanak magas termelékenységgel és gazdaságosan termelnek exportra. Ezen üzemek részére a létszámot minden körülmények között biztosítjuk. A másodikba azokat az üzemeket soroljuk, amelyek az előbbi követelményeknek nem felelnek meg, de termékeikre szükség van. Ezeknél a szintentartást tűztük ki célul: ez vonatkozik a létszámra is. A harmadikba azokat soroltuk, amelyek gazdaságtalanul termelnek. Ezeket fokozatosan visszafejleszteni tervezzük, egyesülésüket más vállalatokkal és telephelyekkel megfelelően előkészítjük. A munkaerő tervszerű átcsoportosításáról természetesen ebben az esetben gondoskodunk. Ügy érezzük, hogy elgondolásaink megvalósítását elő fogja segíteni az 1976. július 1-től hatályba lépő MÜM rendelet is. Mi ezt még egy orientált munkaerő-közvetítéssel is tervezzük kiegészíteni, de úgy érezzük, hogy megyénkben csak akkor tudunk eredményeket elérni, ha az ötödik ötéves tervhez kapcsolódó gazdasági szabályozók egyértelműen e szerint differenciálják a vállalati eredmények alakulását, a jövedelmi viszonyokat, a biztosítható konkrét munkafeltételeket. Szeretnék néhány gondot és problémát szóvá tenni. Az egyik: elképzelhetőnek és megvalósíthatónak tartom, hogy például a dél-dunántúli megyék közép- és hosszú távú terveikben egyeztessék a munkaerő-gazdálkodás területén kialakítandó elképzeléseiket. Ügy érzem, hogy ezt esetleg más megyék vonatkozásában is lehetne alkalmazni. A másik ilyen gondunk: köztudott, hogy a Balaton-part munkaerő-szükségletét a megye csak 30—40 százalékban tudja biztosítani. A problémák enyhítésére fel kellene oldani az Állami Ifjúsági Bizottság és a Művelődésügyi