Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.
Ülésnapok - 1975-10
641 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 642 fontosabb alapismereteivel együtt biztosítja egyegy konkrét szakma színvonalas elsajátítását. Az oktatás-képzés folyamatát az iskola és a vállalat szoros együttműködésben, azonos alapelv és tanterv érvényesítésével szervezi. Ez lehetővé teszi, hogy a kiképzett szakmunkás az üzemi gyakorlatban jól igazodjon a változó körülményekhez és követelményekhez. Hozzásegít ahhoz, hogy viszonylag rövid idő alatt megtanuljon más, rokonszakmai tevékenységet is. A 3 éves tanulmányi idő alatt a fiatalokat sem a szakma minden fogására, sem örök időkre szólóan nem lehet kiképezni. De nem is ez a feladat. Az iskolának széles körű ismeretekre épülő szaktudást kell biztosítani, amelyet a gyakorlati életben még tovább kell fejleszteni. A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további 3 éves tanulással a szakközépiskolában megszerezhető a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül — felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára, mert a magasabb szakmai és általános műveltséggel még alkalmasabbak lesznek munkájuk megfelelő szintű ellátására. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik. így van mód arra, hogy a fiatal szakmunkások lépést tartsanak a fejlődéssel, a vállalatok elé állított követelményekkel. Ez a továbbképzési rendszer a szakmunkások esetében tartalmilag szervesen ráépül az iskolai képzésre. Az iskolák magában a továbbképzésben is közreműködnek. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Ezzel együtt igen sok felnőtt munkás a korábbi 6 osztályos elemi iskolai végzettséget kiegészítette 8 osztályos általános iskolai végzettségre. Kedves Elvtársak! A szakmunkásiskolák egyre műveltebb, társadalmi rendszerünk számára elkötelezett, politikailag felvilágosult, szocialista erkölcsű embereket nevelnek. Az iskolákat ebben segíti a vállalati légkör, a felnőtt szakmunkások tapasztalata, a munkáskollektívák példamutatása, szakmaismerete és szeretete, a munkásosztály utánpótlása iránti szocialista elkötelezettsége. A kiképzett szakmunkások száma összességében megfelel az előirányzatoknak. Ezen belül sok — különösen a nehezen beiskolázható szakmákban jelentkező — jogos igényt nem tudtunk kielégíteni. Ezért a mutatkozó hiány pótlása érdekében egyrészt a felnőtt szakmunkásképzésben egy sor rugalmas, új formát vezettünk be, másrészt növeltük a nehéz szakmák tanulóinak ösztöndíját. Ezek az intézkedések hoztak eredményeket, de nem biztosítottak teljes megoldást. A pályaválasztási tevékenység szervezésénél, a kollégiumi férőhelyek biztosításánál és az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk, hogy mind több tanulót képezhessünk a hiányszakmákban is. Emellett a szükséglet jobb kielégítése érdekében bővíteni kell a felnőttképzést is. Az elkövetkezendő időszak gazdaságfejlesztő intézkedései azt igénylik, hogy az általános iskolát végzettek legalább 50 százaléka a szakmunkásképzésbe nyerjen beiskolázást. Napjainkban ugyanis a kiképzettek 85 százaléka áll munkába tanult szakmájában, öt év után már csak 75 százaléka dolgozik a bizonyítványának megfelelő szakmában. Ez részben természetes, egy részük továbbtanul, szellemi dolgozóvá válik, más részük társadalmi, közéleti tevékenysége révén kerül új munkahelyre. Vannak olyanok is, akik ugyan fizikai munkások maradnak, de nem tanult szakmájukat folytatják. Amikor e helyzet megváltoztatására törekszünk, számolnunk kell bizonyos átcsoportosítási szükségletekkel is. Az indokolatlan szakmaelhagyás megszüntetéséért sokat tehetnek a vállalatok. Az iskolák a képzés eddigi eredményeit a vállalatok közreműködése nélkül nem valósíthatták volna meg. A tapasztalat meggyőzően bizonyítja: a tanulókat a gyakorlati munkára, a munkáséletre felkészíteni csak a termelés folyamatában, a képzési idő meghatározott szakaszában üzemi körülmények között lehet. A vállalatok többsége ezt felismerte és lehetőségeihez mérten jelentős anyagi, szellemi támogatást is biztosított. Néhány vállalatnál viszont komoly gondok származnak abból, hogy elmaradottak a gyakorlati oktatás körülményei, hiányos a felszereltség, s a tanulókat nem látják el a tanmenetnek megfelelő munkával. A hibák megszüntetésére hathatós és gyons intézkedések szükségesek. Fontos állomása a szakmunkásképzés fejlődésének, hogy 1973-ban a fővárosi~és a megyei tanácsok átvették a szakmunkásképző iskolák közvetlen irányítását. Feladatukat felelősséggel látják el, biztosítják a töretlen fejlődést. Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzés fejlődése megfelel a törvényben megfogalmazott céloknak. A jövőben is ezen az alapon kívánunk haladni és intézkedéseinkkel a törvény maradéktalan végrehajtását szolgálni. Biztosítani akarjuk, hogy iskolarendszerünk stabil legyen, de nem merev. Rugalmasan alkalmazkodjék a követelményekhez, állítson megfelelő igényeket a tanulókkal szemben, de kerülje a maximalizmust, a túlterhelést. Feladataink sikeres végrehajtása érdekében, a tárcákkal együtt már megkezdtük annak vizsgálatát, hogy a szakmák számában, követelmény-rendszerében hol és mit kell módosítani. Kell-e és milyen területen esetleg új szakmákat létrehoznunk, vagy az élet által túlhaladottakat megszüntetni. A feladat megoldásában továbbra is érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szakmai képzés viszonylag széles alapismeretekre épüljön, s csak olyan munkatevékenységek szerveződjenek szakmává, amelyek valóban kielégítik a szakmunka fogalmát. Az V. ötéves tervidőszak második felében az ipari és mezőgazdasági szakközépiskolákban is általánossá válik majd a szakmunkásképzés. Az Oktatási Minisztérium — mint a közismereti tárgyak gazdája — 1978-tól korszerűsí-