Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

639 Az Országgyűlés 10. ülése, Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a már nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, a létszám iránti igények ésszerű mérséklése alapvetően hozzájárulhat a munkaerő-gazdálkodási feszültségek feloldásához. Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket, és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat részesítsék előnyben. A hitelpolitikát és az állami támogatás rendszerét is — az anyagmozgatás gépesítésének támogatásához hasonlóan — fokozottabban kell az ilyen célok elérése segítéseként felhasználni. El kell érni, hogy minden vállalat, intézmény és szövetkezet az eddiginél többet tegyen a jól szervezett munka megalapozásáért, kialakításáért. Szükséges, hogy az ágazati minisztériumok szervezéssel megbízott intézetei több módszertani segítséget adjanak a vállalatoknak. Ezzel szorosan összefügg, hogy a termelési folyamatok szervezettebbé tétele mellett szükség van az irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Egyszerűbbé kell tenni a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszereket, biztosítva ugyanakkor a gazdaság vezetéséhez és a munkafolyamatok irányításához szükséges információt. Elvtársak! A jövőbeni intézkedések elhatározásánál gondolni kell arra is, hogy azok ne teremtsenek újabb, és főleg indokolatlan adminisztratív, ügyviteli munkaterheket, alkalmazotti munkaerőigényeket. Korszerűsíteni kell majd: az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon; a magasabb szakmai képzettség; a nehéz fizikai munka; a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folyamatos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszaki pótlékát. Ezeket annak érdekében kell tenni, hogy: — jobban érvényesüljön az egyenlő munkáért, egyenlő bér elve; — stabilizáljuk a létszámot a fontos anyagi termelő ágazatokban és a szolgáltatást nyújtó intézményekben; — több műszakban üzemeltethessük a nagy hatékonyságú termelő berendezéseket. Folyamatosan elemezni kell a vállalati jövedelem- és bérszabályozás rendszerének hatásait, hogy lássuk, mely területekre lehet még kiterjeszteni a munkaerő takarékosabb felhasználását is segítő, ösztönzőbb bérszabályozási formákat és fokozottabb anyagi megbecsülést. Tisztelt Országgyűlés! A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikor a szakmun1976. június 25-én, pénteken 64Ô kásképzésről 1969-ben az Országgyűlés önálló törvényt alkotott. Az 1969. évi VI. számú törvény a szakmunkásképzés célját korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelésében határozta meg. Az új rendszerű oktatás bevezetésével a munkásosztály utánpótlását, nevelését a szocialista társadalom igényeinek megfelelően kell biztosítania. A törvény ehhez igazodva szabta meg a feladatokat. Mindez a képzés számára korszerűbb feltételeket, a változó igényeknek jobban megfelelő szakmai tananyagokat, fejlettebb pedagógiai munkát és tartalmasabb állami irányítást kíván. Jóllehet most a törvény adta feladatok végrehajtásáról szólok, úgy gondolom, mégsem elegendő csupán az utolsó néhány év eredményeit méltatni. Az egész folyamatot kell látnunk, és abban is azt; hogy a népgazdaságban megvalósult strukturális változás- nyomán és eredményeként a munkaerő minőségi és színvonalbeli átrétegződése is bekövetkezett. Az elért eredményben a 25 éves szocialista szakmunkásképzés döntő szerepet játszott és megállta a helyét. A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelőmunkája, az üzemek munkásainak, szocialista brigádjainak példamutatása, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években is jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki. Elvtársak! Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatáspolitikai határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 000 fiatalt és 76 000 felnőttet — összesen 404 000 főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. A korszerű igényeknek megfelelően — megszüntetve a felesleges túlszakosodást — egyes szakmákat összevontunk és új szakmákat alakítottunk ki. A múlthoz képest növeltük az elméleti oktatás arányát, szélesítettük az alapképzést és intenzívebbé vált a gyakorlati oktatás. Javultak az oktatás személyi és tárgyi feltételei. Mind színvonalban, mind számszerűen fejlődött a pedagógusellátás. Közel 600 féle szakmai könyvet adtunk ki. A IV. ötéves tervidőszakban felépült 44 iskola, 33 iskolai tanműhely, 34 kollégium és sok új vállalati tanműhely. Számos iskolában a fiatalok igényeit jól kiszolgáló művelődési, sportolási létesítmények épültek. A mai szakmunkásképzés megalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti fölkészültségre építi a szakma gyakorlatát, mint tette a régebbi. Jobb a természettudományos, matematikai, fizikai-megalapozás. Nagyobb az általános műszaki kulturáltság. A képzés a szakmailag rokonterületek leg-