Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

635 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 636 munkakörülményt javító és szociálpolitikai in­tézkedések — amelyekre ország-világ előtt büsz­kék lehetünk és vagyunk is. Ilyenek: — a gyermekgondozási segély bevezetése, illetve kiterjesztése; — a nyugdíjkorhatár leszállítása újabb munkakörökben. Elvtársak ! Pártunk XI. kongresszusa, az Országgyűlés múlt év decemberi ülése mélyrehatóan elemezte népgazdaságunk fejlődését, az elért eredménye­ket, ezen belül a dolgozó nép élet- és munkakö­rülményeinek javítására tett intézkedéseket, s ezeket alapjaiban nagyra értékelte. Pártunk és kormányunk az eredmények és a gondok isme­retében — a népgazdaság lehetőségein belül — — maximális erőfeszítéseket tett és tesz annak érdekében, hogy hazánk lakossága elégedetten, nyugodt légkörben építse szocialista társadal­munkat. Ehhez tartozik, hogy emelni kell a munka­erő-gazdálkodás színvonalát és csökkenteni azo­kat a zavaró feszültségeket, amelyek fékezik a munka hatékonyságának dinamikusabb növe­kedését. A képviselő elvtársak közel egy hónapja megkapták a munkaerő-gazdálkodás időszerű kérdéseiről és a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehajtásáról készített beszá­molót. Ezt június 15-én az Országgyűlés ipari bizottsága megtárgyalta. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács múlt év decemberében több, a munkaerőellátás javítását szolgáló intéz­kedésre hozott határozatot. Ezek alapján az ága­zati minisztereknek programokat kellett készíte­niük a termelés szerkezetének átalakítására, fel­tüntetve abban, a munkaerő-gazdálkodás javítá­sára hozandó intézkedéseket is. Meg kellett ha­tározniuk azokat a munkaterületeket, ahol már ez évtől kezdődően a létszám csökkenthető. A vállalatoknak és szövetkezeteknek ki kellett dol­gozniuk a munkaügyi intézkedések végrehajtá­sának programját is. Ma már mindinkább elfogadott, hogy a mun­kaerőigények mérséklésének, a belső munkaerő­tartalékok feltárásának és hasznosításának a mű­szaki fejlődés előrevitele mellett egyik legered­ményesebb eszköze az üzem- és munkaszervezé­si tevékenység fokozása. Ezért időszerű, hogy erre a feladatra ismét ráirányítsuk a figyelmet és nagyobb követke­zetességgel kérjük számon a párt és a kormány határozatainak végrehajtását. 1976. január 1-től lépett érvénybe az igazga­tási és adminisztratív-ügyviteli létszámfelvételi zárlat. A rendelet végrehajtásától azt várjuk, hogy lefékezi az indokolatlan alkalmazotti lét­számnövekedést, s ha kismértékben is, de ja­vítja a foglalkoztatott létszámarányokat. Ehhez természetesen arra is szükség van, hogy hathatós intézkedéseket tegyünk az admi­nisztráció egyszerűsítésére, a bürokrácia csök­kentésére. A rendelet megjelenését követően probléma­ként merült fel az ez évben végzett közgazda­sági jellegű, felső- és középfokú szakképesítésű, kb. 10—11 ezer főből mintegy 7—9 ezer fiatal elhelyezése. E gond megfelelő megoldásáról a kormány külön határozatban intézkedett. A fia­talok munkába állítása a népgazdasági érdek és az egyéni érdek összhangja mellett megoldottnak tekinthető. A létszámfelvételi zárlat pozitív hatása mel­lett kedvezőtleneket is kiváltott. Olyan megol­dást kell kidolgozni, amely rugalmasabban al­kalmazkodik az élet állandó változásaihoz, a rea­litásokhoz. Felszabadítható létszám persze nem­csak a vállalatoknál és szövetkezeteknél, hanem a költségvetésből gazdálkodó szervezeteknél, in­tézményeknél is található. Ezért rendelkezett a Minisztertanács e szervezetek munkájának felül­vizsgálatáról, munkaerő-megtakarítást eredmé­nyező egyszerűsítéséről, a párhuzamosan műkö­dő, indokolatlanul széttagolt, valamint a nélkü­lözhető intézmények esetleges összevonásáról. Az 1976-os évben került sor a másodállás és mellékfoglalkozás újbóli szabályozására. A rendelet alapvető célja; visszaállítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Éppen ezért a korábbinál szigorúbb feltételek­hez köti a főálláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését. Korlátozó szabályaival ügyel arra, hogy a másod- és mellékfoglalkoztatások ne képezhes­senek indokolatlan, aránytalan jövedelemszer­zésre alapot. Ez a rendelkezés nem rövid távra szól. A célszerűség és a gazdaságosság azt köve­teli a vállalatoktól, hogy feladataikat elsősor­ban saját dolgozóikkal oldják meg. A dolgozók­tól pedig azt várja el, hogy képességeiket, tudá­sukat mindenekelőtt a főállásuk szerinti mun­kahelyükön hasznosítsák. A rendelkezés az eddigiekhez képest korlá­tozást céloz, de jogos mértékkel és hosszabb táv­ra. Végrehajtásának sikere a munkahelyeken meghozott következetes döntéseken múlik. Elvtársak! A pótlólagos munkaerőforrások szűkülésével párhuzamosan növekedett a mun­kaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerő fluk­tuáció. Mindkét jelenség veszteségeket okoz a népgazdaságnak. A munkahely változtatások nagy száma egy­részt jelentős kiesést okoz a társadalmi munka­idő alapból. Másrészt nehezíti a fegyelmezett munka megkövetelését. A káros munkaerőmozgás mérséklése és a tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szerve­zetten történő elhelyezését és toborzását. Ez az intézkedés elsősorban azokat a válla­latokat segíti, amelyek nagy hatékonyságú ter­melőberendezések több műszakos kihasználá­sát irányozzák elő; vagy termékeik jelentős részét fontos hazai és külső szükségletek, igények kielégítésére ter­melik ; s amelyek a népgazdaság számára kiemelt fontosságú beruházások kivitelezésén, üzembe helyezésén dolgoznak. A munkaerőmozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változta­tók munkabér megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Jelentős munkaidő-veszteség származik ab­ból is. hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, men­tesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom