Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

633 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 634 a mezőgazdasági bizottság kinyomtatott és képviselőtársaim között szétosztott együttes jelentésében módosító javaslatokat terjesztett elő a törvényjavaslathoz. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a két bizottság módosító javaslatait. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Nem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a mezőgazdasági bizottság módosító javaslatait a jelentésükben foglaltak szerint elfogadta. Tisztelt Országgyűlés ! A vitában Barát Endre képviselőtársunk is nyújtott be módosító javaslatot, amelynek sokszorosított példányát az Országgyűlés tagjai között ugyancsak szétosztattam. Kérem képviselőtársaimat, hogy akik a törvényjavaslat 36. §-ához benyújtott módosító javaslatot elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Nem. Határozatilag kimondom: az Országgyűlés a törvényjavaslat 36. §-ához benyújtott módosító javaslatot elfogadta. Most kérdem az Országgyűlést, hogy az élelmiszerekről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben elfogadja-e? Aki elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Nincs. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Nem.) Nem. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az élelmiszerekről szóló törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Áttérünk következő napirendünk tárgyalására. Az alkotmány 39. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a Minisztertanács tagjai kötelesek tevékenységükről az Országgyűlésnek beszámolni. E kötelezettségének eleget téve Karakas László munkaügyi miniszter elvtárs beszámol a munkaerő-gazdálkodás időszerű kérdéseiről és a szakmunkásképzésről szóló 1969. évi VI. törvény végrehajtásáról. Karakas László munkaügyi miniszter elvtársat illeti a szó. KARAKAS LÁSZLÓ: Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalmi rend alapja a munka. Ezt rögzíti népköztársaságunk alkotmánya, kiemelve az állampolgárok munkához való jogát, amelyet államunk a „népgazdaság termelőerőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerő-gazdálkodással valósít meg". Az elmúlt években jelentősen növekedett a társadalmi termelés és a termelékenység, bővültek a társadalom termelőerői, erősödött a termelési viszonyok szocialista jellege, gyarapodott a nemzeti vagyon. A termelés bővülésével összhangban rendszeresen emelkedett népünk életszínvonala, javultak munka- és életkörülményei, magasabb színvonalra emelkedett a társadalmi gondoskodás a dolgozó emberről és családjáról. A munkanélküliség a múlt emléke. Jelenünk gondja a teljes foglalkoztatás körülményei között előállt munkaerőhiány, amelynek hatását nap mint nap érezzük. A teljes foglalkoztatás megvalósítása, az, hogy ma hazánkban minden második ember keresőfoglalkozást folytat, a gazdasági növekedés és a családi jövedelmek gyarapodásának, a létbiztonság megteremtésének fő eszköze volt. A teljes foglalkoztatottság — érthető módon — az extenzív fejlesztési folyamat keretében — különösen az 1960-as évek közepéig — a munkatermelékenység viszonylag lassú növekedése mellett valósult meg. Ebben az időszakban az ipari termelés növekedésének mintegy 40 százaléka a létszám, 60 százaléka pedig a termelékenység növekedéséből eredt. A tudományostechnikai forradalom hatására a korszerű technológiák térhódításával a népgazdaságban fokozatosan javult a termelékenység. Az utóbbi években a pótlólagos munkaerőforrások kimerülésével a tercier ágazatok létszámnövekedését egyrészt a mezőgazdasági létszám csökkenése, másrészt az tette lehetővé, hogy az ipari összlétszám csak mérsékelten növekedett. Az 1970—1975-ös években az ipari termelés növekedésének már 97 százaléka a termelékenység növekedéséből állt elő. A foglalkoztatottak számának növekedése a III. ötéves tervidőszakban még 345 ezer volt. Ez 1971-től 1975-ig százezerre mérséklődött, az V. ötéves tervidőszakban pedig már legfeljebb 50— 60 ezer fős növekedésre számíthatunk. A munkaerőforrások csökkenése a nagyobb ipari centrumokban, egyes ágazatokban ténylegesen akadályozza a vállalatok, iatézmények munkáját; a korszerű termelőberendezések üzemeltetését; a fontos lakossági szolgáltatások kielégítését. Ismeretesek a munkaerőgondok a textiliparban és a budapesti élelmiszer-kereskedelemben. Létszámhiány mutatkozik a bölcsődei és óvodai gondozónőkben, kórházi ápolónőkben. Kevés a munkáskéz a több műszakban dolgozó vállalatoknál és a nehéz fizikai megterheléssel járó munkaterületeken. Egyes vidékeken a felsőfokú végzettségű szakemberek hiánya okoz gondot. A helyzet ilyen alakulásában a munkaerőforrások szűkülése mellett a munkaerő-gazdálkodás ismert gyengeségeinek is szerepe van. Többek között annak, hogy; — a munkaerő-tervezás — az ágazati, a területi, a vállalati munkaerő-gazdálkodás sem kielégítő színvonalú; — az üzem- és munkaszervezési tevékenység még mindig viszonylag alacsony fokon áll. Az irányító, fejlesztő és gazdálkodó szervezetek nem mindenkor és nem eléggé voltak tekintettel arra, hogy több a munkalehetőség, mint a rendelkezésre álló munkaerő; a dolgozók egy részét nem a népgazdaság szempontjából elsődleges fontosságú területen, illetve szakmai összetételben foglalkoztatják. Jelentősen csökkentették a társadalmi munkaidőalapot az utóbbi években hozott — egyébként nagy társadalompolitikai jelentőségű —