Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

631 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 632 lehetőségeinket, mintegy hárommilliárd forintos befektetéssel. Erre volt most lehetőségünk. Szeretnék ezt követően az élelmiszeripar témáival összefüggésben elhangzott néhány kérdésre visszatérni. Tulajdonképpen igazából egygyel foglalkozni: az élelmiszeripari feldolgozó kapacitás és a mezőgazdasági termelés összehangolásának fontosságával. A törvényjavaslat indokolásánál is szóltunk arról, hogy a mezőgazdaság és a feldolgozás között harmóniára van szükség. Azt hiszem azonban, nem volna jó, ha ezt az összhangot az államigazgatási egységek és a mezőgazdasági és élelmiszeripari feldolgozó egységek közötti harmóniára szűkítenénk le. Úgy hiszem, számos esetben indokolt, sőt szükséges, nem is kerülhető el, hogy bizonyos mezőgazdasági terményeket — úgymond — kiszállítsanak a megyéből. Ebből még semmi baj nincs a Magyar Népköztársaság határain belül, sőt határain kívül sem, ha az export-import elszámolás rendben van. Ezt azért is szeretném hangsúlyozni, mert több esetben baj van ma is — és erről joggal szólt több képviselő elvtárs — az optimális körzetnagysággal a gyárba beszállított terményeket illetően. Nemcsak 50—100 kilométerről, hanem 200—300 kilométerről is szállítanak terményeket. Azt az elvet kell tehát követnünk, hogy a termelési körzetbe telepítsünk, ott fejlesszük a feldolgozó kapacitást, tekintet nélkül arra, hogy az illetékes területen, az illető termelési tájban, régióban az államigazgatási egység határa hol húzódik. De ezen kívül a harmóniát, az összehangolást — azt hiszem — úgy is kell és szeretnénk érteni a jövőben, hogy a különböző szocialista szervezetek, a különböző kapacitást fenntartó tulajdonosok között is jobb összedolgozás, több és jobb kapcsolat legyen. Szó volt a vitában arról, hogy például a borfeldolgozás, a borpalackozás és a szőlőtermő terület nem esik egybe. Ez igaz, de azt is szeretném elmondani, hogy a múlt évben az állami pincegazdaságoknál levő borpalackozók teljes egészében — pontosabban szólva 92 százalékban — voltak kihasználva, hasznosítva, az állami gazdaságoknál levők 53 százalékban, a termelőszövetkezetek és a szövetkezetek összességében levő kapacitás pedig 41 százalékban. Amikor tehát a kapacitásfejlesztésről, újabb beruházásokról van szó, e tekintetben is gondolkodunk, tervezünk. Ügy hiszem, joggal igényelhető, hogy valamennyi szektorban, valamennyi kezelőnél levő kapacitással számoljunk, ilyen esetben még a helyi ellátást szolgáló összefüggésekben is. Tisztelt Országgyűlés! Végül a törvényjavaslatot érintő tartalmi előírásokhoz szeretnék visszatérni. Számos olyan javaslat hangzott el, amit — úgy gondolom — a végrehajtási rendeletben, amelynek tervezetét a képviselő elvtársak megkapták, a további munka során érvényesíteni tudunk és fogunk. A törvényre vonatkozólag kevés módosító indítvány hangzott el, érthetően, hiszen — amint erről szó volt — ezt a javaslatot hosszabb előkészítő munka és egyetértés előzte meg. Jó dolog, hogy a törvényjavaslatra az országgyűlési vita is, de közvéleményünk is nagy figyelmet fordít, mert várja tőle azt, hogy amit a törvényjavaslat előírásaiban, törekvéseiben megfogalmaz, az majd megvalósul. Engedtessék meg, hogy egy kis kitérőt is tegyek. Nevezetesen annyit, hogy a közvélemény, a köznyelv a jogszabályt általában igen gyakran törvénynek tekinti. Ma kaptam az egyik képviselő elvtárstól egy megyei lapot, amelyben egy riport kapcsán ez szerepel: „Most, hogy kijött" — mondja a nyilatkozó — „ez az új törvény a háztájiról, vidorabb lett a tanyán való nép is, hogy ami tejet, állati terméket értékesítenek . . ." stb., azt beszámítják a nyugdíjba és így tovább. Azt hiszem, ha ennek a rendelkezésnek, minisztertanácsi határozatnak vagy miniszteri rendeletnek, amely a háztájit illeti, ilyen visszhangja van, akkor joggal feltételezhető, hogy az élelmiszertörvénynek, ennek a javaslatnak, amely most az Országgyűlés előtt fekszik, amit az Országgyűlés most vitatott meg, még nagyobb visszhangja lesz és az még hosszabb távra fog szólni. Köszönöm a beterjesztett törvényjavaslat méltatását valamennyi felszólalónak, valamenynyi képviselő elvtársnak, köszönöm az egyetértést mindenkinek a részéről, az asszonyok nevében mondottakat is, hiszen az is elhangzott, főleg az alkoholfogyasztás reklámtilalommal öszszefüggésben. Ami a módosításokat illeti, úgy hiszem, egyet lehet érteni az együttes jelentésben megfogalmazott, a bizottságok által megtárgyalt és előterjesztett módosíó indítvánnyal, s azonkívül javaslom a Barát Endre képviselő elvtárs által tett indítvány elfogadását is. Képviselő elvtársunk Pest megyéből tette ezt az indítványát. Ami a reklámtilalomnak a dohányra való kiterjesztését illeti, amit Bibók Istvánné elvtársnő tett szóvá, javaslom figyelembe venni, hogy dohányárut a mi országunkban kizárólag állami vállalatok állíthatnak elő és hozhatnak forgalomba megfelelő megbízás alapján, következésképpen a dohányreklámot saját hatáskörben már meg is tiltottuk. A dohányipari vállalatok reklámozási célokra pénzeszközt nem használhatnak fel. Azt gondolom, hogy emiatt ettől a kiterjesztéstől eltekinthetünk. Ami azt az észrevételt illeti, amit Borics elvtárs tett Szolnok megyéből, hogy az eltarthatóság feliratozása, az a bizonyos kódrendszer jobban olvasható, használható legyen, arra azt szeretném válaszolni, hogy ezeknek jó része valóban belső, gyári eligazítást szolgáló számrendszer, s éppen azért kértünk határidőt 1977. január l-ig, hogy a gyártó vállalatok felkészülhessenek arra, hogy egy megfelelőbb feliratozásra legyen majd meg a műszaki feltétel, és még akkor is azzal számolunk, hogy csak fokozatos bevezetésre kerülhet sor. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A kormány nevében kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvényjavaslatot az említett módosításokkal emelje törvényerőre. Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik a határozathozatal. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint