Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

öl 1 Az Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken 618 elfogadandó törvényjavaslat szavainak a gyakorlatban történő megvalósulása útján álló akadályokról és nehézségekről. Véleményem szerint ezek és más hasonló gondok nem ismeretlenek a kormány előtt. Ezért azt kérem, hogy a szakminiszter elvtársak szíveskedjenek ezeket tanulmányoztatni és olyan végrehajtási jogszabályokat alkotni, amelyek elősegítik a hiányosságok megszűnését és megteremtik az élelmiszertörvény gyakorlatban való érvényesülésének még jobb feltételeit. Általában elmondhatom, hogy tárgyalásaim során a törvényjavaslat beosztásával, szövegével és indokolásával kapcsolatban csak egyetértést és elismerést tapasztaltam, és ez alátámasztotta azt a saját megállapításomat, hogy a törvényjavaslat jó és szükséges. Különösen helyeslem és dicséretre méltónak találom azt, hogy végre a mi országunkban is korszerű törvény fogja szabályozni ezt az egész lakosság számára fontos kérdést. Ezért javaslom az igen tisztelt Országgyűlésnek, hogy fogadja el a javaslatot és emelje azt törvényerőre. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps.) ELNÖK: Barál/JSndre képviselőtársunkat illeti a szó. BARÁT^ ENDRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az élelmiszerekről szóló törvényjavaslat előkészítése és tárgyalása egyúttal minősítés is. Minősítése annak a munkának, amit az élelmiszerek termelésében és feldolgozásában az elmúlt évek során végeztek a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók százezrei. Mutatja azt a korszakos jelentőségű változást, amelyet a szocialista nagyüzem dinamikus fejlődése jelent. Állami gazdaságaink, termelő szövetkezeteink, a feldolgozóüzemek dolgozói szorgalmas munkával, okos gazdálkodással teremtették meg a törvényalkotás politikai és gazdasági alapját. Nagy öröm számomra, hogy Pest megye nevében is arról számolhatok be, hogy vezetők és beosztottak derekasan helytálltak ebben a munkában, különösen a negyedik ötéves terv során. Erre az időre esik a szocialista gazdaság fejlesztésének új, intenzív szakasza: célratörőbben munkálkodtunk a hatékonyság növelése érdekében; tovább erősödött a termelőszövetkezetek szocialista jellege. A közösen használt földterület 42 százaléka ma már szövetkezeti földtulajdonnak számít. A szövetkezetek ésszerű egyesülése eredményeképpen optimális méretű gazdaságok jöttek létre. Nálunk is kialakultak a szakosodásnak, a korszerű technika alkalmazásának, az eredményesebb gazdálkodásnak a feltételei. A szakosodás az állattenyésztésben is uralkodóvá lett. Ebben az évben már 50 szakosított szarvasmarha- és 16 sertéstelep működik megyénkben. Jóleső érzéssel tölt el bennünket az a tény, hogy a negyedik ötéves tervben az országos átlagot meghaladó mértékben történt megyénkben az élelmiszertermelés és -feldolgozás. A szarvasmarha-állomány az országos tapasztalatok szerint nálunk nem esett vissza. A nagyüzemekben megvalósított növekedés ellensúlyozta a háztájiban tapasztalt mérsékelt csökkenést is. Ma már a sikeres megyei program megvalósítása következtében a fővárost tej- és hústermelő gyűrű övezi. A zöldség- és gyümölcstermelés is tovább növekedett; itt is kialakultak a termelési rendszerek, amelyek a termésátlagok jelentős növekedését teszik lehetővé. Amikor az eredményekről beszélünk, tényeket közlünk, és ezek a tények megfelelnek az igazságnak. Mégis, ha a mezőgazdaság egészét nézzük, gondokról hallunk mostanában. Miért? Azért, mert az országos kép nem egységes ezekben a kérdésekben, sőt, megyén belül is kialakultak jelentős különbségek az egyes gazdaságok eredményei között. Néhány fontos élelmiszer termelésének viszszaeséséről Romany elvtárs is szólt. A kialakult helyzetnek sokféle magyarázatát lehet adni. Szerintünk a kérdés egyik legérzékenyebb pontja a termékforgalmazás. Ennek megoldása összetett intézkedés rendszert követel. Ennek egyik tényezője a termelő, a felvásárló, feldolgozó és forgalmazó gazdaságok és szervezetek együttműködésének új alapokra helyezése. Ma még nem megfelelő az összehangoltság, az együttműködés, a feleiősségvállalás és egyes esetekben az etikai kapcsolat sem. Nagyobb fegyelmet, biztonságot kell ebben a láncolatban teremtenünk. A mezőgazdasági üzemek a szükséges mennyiségű és minőségű áru megtermelésére vállalkoznak és kell is hogy vállalkozzanak. Ez politikai kötelességük is. Ez azonban önmagában nem elég. Biztosítani kell, hogy a megtermelt áruféleségek felvásárlása megtörténjék. A termelőnek tudnia kell hosszú távon, hogy mire számíthat, tudnia kell, hogy a megtermelt áru nem marad a nyakán, nem megy a szemétbe,~es nem demoralizálódik azzal, hogy a megtermelt árut az állattenyésztésnek kell átadnia a felvásárlási gondok miatt. önmagában az a helyzet, hogy most néhány termék mennyisége visszaesett, bizonyítja, hogy a mi mezőgazdaságunk tud többet; tud a szükségleteknek megfelelő mennyiségű és minőségű árut adni. Biztosítanunk kell a felvásárlást, mégpedig időben, még akkor is reális áron, amikor a piac látszólag telített. Tavaly ősszel a Monori Állami Gazdaság burgonyáját még a Magyar Rádió is árulta reklámáron, mivel a gazdaságnak értékesítési és tárolási gondjai voltak. Ok is megduplázták a burgonya termésátlagát a termelési rendszer kialakításával. A felvásárló nem volt hajlandó tőlük többet átvenni. Tavaly sok volt a málna szűkebb hazánkban, a Börzsöny vidékén. Egyes felvásárlóink szemüvege mindjárt sötétre változott, nem akarta észrevenni a jobb minőséget, a színt, a zamatot. Az ilyen magatartást mi máról holnapra élésnek tartjuk, a szocialista érdekeket és erkölcsöt sértőnek, és igényeljük, hogy a vezető szervek, a törvény szigorával is lépjenek fel az ilyen magatartás ellen. A tárolás és feldolgozás területén számos beruházás elkészültével, régi üzemek korszerűsítésével a negyedik ötéves tervben javult a helyzet. Országos hírű, kiváló eredményeket ért el tartósan a Nagykőrösi Konzervgyár, egyre inkább felzárkózik a Dunakeszi Gyümölcs- és Főzelék Konzervgyár. Kiválóan helytállt a hűtőipar. Ezek kiváló állami vállalatok. A feldolgo25*