Országgyűlési napló, 1975. I. kötet • 1975. július 4. - 1977. december 16.

Ülésnapok - 1975-10

619 Àz Országgyűlés 10. ülése, 1976. június 25-én, pénteken Ö2ü zást mégse helyes egy adott üzemforma sajátjának tekinteni. Megyénkben a hernádi termelőszövetkezet vezetésével kialakult a baromfitenyésztés, -feldolgozás, forgalmazás magasszintű bázisa, egyszerű gazdasági együttműködés keretében. Kiváló minőségű, hatalmas mennyiségű baromfihús kerül munkája eredményeként forgalomba Budapesten és Pest megyében. Tevékenységüket higiéniai szempontból is kifogástalannak ítélik az illetékes hatóságok. Emellett arra is jut erejükből, hogy a hulladékból vérlisztet és fehérjetakarmányokat állítsanak elő, vagy például a Börzsöny vidéki termelőszövetkezetek gyümölcsfeldolgozó közös vállalkozása öt év alatt száz vagonról ezer vagonra emelte a szörptermelést. Országos elismerést nyert a kiváló minőség garantálásával is; arra is van ereje, hogy a termelési rendszer kialakításán dolgozzék és új fajtákat kísérletezzenek ki és termelési technológiát honosítsanak meg. A tároló- és feldolgozó kapacitás azonban még mindig kevés. A továbblépés ezen a területen megteremtheti azt a biztonságot, amely az élelmiszertörvény végrehajthatósága érdekében nélkülözhetetlen. Mi, akik naponta foglalkozunk a témával, úgy látjuk, hogy a lakosság fogyasztására termelt friss zöldség, gyümölcs forgalmazásának nincs meg a jól működő, összehangolt tevékenységet biztosító szervezeti és felelősségi rendszere: túl bonyolult az út a termelőtől a fogyasztóig ; nem vált általánossá a hosszú távú ötéves keretszerződések gyakorlata a védőárak alkalmazására, a szükség szerinti területi átirányítás és felajánlott többlettermék átvételének a kötelezettsége sem. Megyénkben mintegy 200 ezer háztáji és kisegítő gazdaság van. Ez azt jelenti, hogy a lakosság fele tulajdonosként vagy családtagként kapcsolódik hozzá. Itt található a sertés- és baromfiállomány több mint fele, a szarvasmarhaállomány 20 százaléka; itt terem a zöldség és gyümölcs több mint 50 százaléka. Jelentősége tehát eddig is számottevő volt. Az életmódváltozással, a korábbi szabályozók negatív hatása alapján átrétegződés és csökkenés indult meg a negyedik ötéves tervben. Rendkívül értékesnek tartjuk, hogy gondjaink ismeretében a felhívó szóra a háztáji gazdaságok segítése alapján új rétegek kapcsolódnak be a háztáji gazdaságokba. Minden községünknek van patronáló nagyüzemi gazdasága. Minden szövetkezetnél főágazattá szervezték és beépítették a háztájit a gazdaság szervezetébe. Mi ezt nemcsak jövedelemkiegészítő tevékenységnek, hanem politikai állásfoglalásnak is tekinthetjük. Ügy éreztük, hogy a kormány gondjain enyhíthetünk, ha a szükséges termékféleségekről innen is gondoskodunk. Okunk van rá, hogy védjük és hosszú távon biztosítsuk részvételüket megyénk és a főváros ellátásának javításában. A munkás-paraszt szövetség társadalmi bázisát jelenti falun a szocialista szövetkezeti parasztság. Ez a szövetség akkor erős, ha zavartalan a kapcsolat. Ebben a kapcsolatrendszerben a mezőgazdasági termék- és élelmiszerellátás fontos tényezőnek számít. Így jelentkezik az élelmiszertörvény végrehajtása közvetlen politikai tényezőként is. Az élelmiszerek házalás útján történő értékesítését, a bedolgozók foglalkoztatását tiltja a törvényjavaslat. Ennek kapcsán is nyilvánvaló és a javaslat betűje, szelleme általában is bizonyítja, hogy az egészséget veszélyeztető helyzetet kívánja megelőzni. Ugyanakkor ösztönöz a korszerűbb táplálkozásra is. Egyes cikkelyek alapján azt is mondhatnók, ha nem Romany elvtárs lenne az előadó, hogy az egészségügyi tárca terjesztette az élelmiszer-egészségügyről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé. Jó dolog az, hogy szorosan összetartozó kérdésekkel érdemben együttes állásfoglalás alapján foglalkozik a javaslat. Ez is bizonyítja, hogy a minisztériumok együttműködésének fejlődésében új lépéseket teszünk, és a jelentős feladatok ellátásában közös erőfeszítések történnek. Ha aggodalmam van, akkor csupán annyi az egészségügyi követelmények fokozása tekintetében, hogy anyagi helyzetünk lehetővé teszi-e ezeknek a magas követelményeknek azonnali teljesítését. A termelő és forgalmazó gazdaságok kollektívái, vezetői sok esetben azért tartózkodnak a közvetlen feldolgozó és az ellátást javító más tevékenység kezdeményezésétől, mert a hatósági követelmények szerintük a „csillagos égig érnek". A minőség a téma tárgyalásában külön figyelmet érdemel. Ki fogyasztja szívesen azt az árut, amelynek minősége nem megfelelő? Ügy vélem, hogy megfelelő helyére kerül a törvényjavaslatban a minőség garanciája és ellenőrzése. Éppen azzal kerül helyére, hogy felelőssé tesz mindenkit, aki az élelmiszerekhez nyúl, a termelőtől a fogyasztó asztaláig. Ez a folyamaton belüli őrködés a törvény végrehajtásának tömegbázisát is jelenti. Sokan szóltak már róla különböző fórumokon, engedjék meg, hogy én is visszatérjek egy fontos kérdésre, a kenyér minőségére. Jó dolog az, hogy a fogyasztás a péksütemények irányába tolódik el, de alapvetően tudnunk kell, hogy mégis hosszú távon a tömegek kenyérfogyasztása nagy mennyiségű és mindennapos lesz. Az elmúlt hónapokban sok szó esett erről a rádióban, a tv-ben, a sajtóban és a mindennapi beszélgetések során is. .Lassan már bűntudatféle alakul ki bennünk; ilyenek lennénk? Igen, ilyenek is vagyunk! Nem tekintjük létrehozott értékeinket a nemzeti vagyon részének. A kenyeret sem tekintjük eléggé annak. Régen a mindennapi kenyér volt az „élet". Még én is emlékszem a madárlátta kenyér szegénységből eredő takarékosságára, és arra is, hogy az édesanyák megcsókolták a leesett kenyeret és úgy tették vissza az asztalra. Ma, amikor már nem az a kérdés, hogy lesz-e kenyér holnap, hanem az, hogy mi lesz melléje, nekünk fogyasztóknak is reálisabban kell felmérnünk szükségleteinket. Vigyáznunk kell a kenyérre és minden megtermelt élelmiszerünkre. Van azonban a kenyérügynek egy ága, amely szorosan kapcsolódik a törvényjavaslathoz : a kenyér minősége. Megítélésünk szerint ott kezdődik az igazi takarékosság, hogy jó lisztből jó kenyeret kell sütni, azt tisztán elszállítani és tárolni. Ez szakmai gond is, meg anyagi is, de nemcsak az. Ebben is döntő jelentőségük van az emberi tényezőknek.