Országgyűlési napló, 1971. II. kötet • 1973. március 21. - 1975. április 11.

Ülésnapok - 1971-19

1433 Az Országgyűlés 19. ülése, 1973. március 23-án, pénteken 1434 korlátozó kényszerintézkedések csak külön törvényi ok alapján alkalmazható kivételek. A fő szabály az, hogy a terhelt az eljárás folyamán szabadlábon védekezhessék. Épp ezért az említett kényszerintézkedéseket, különösen az előzetes letartóztatást a javaslat további garanciákkal szándékozik körülbástyázni. Ilyen többek között az a rendelkezés, mely szerint bizonyos hosszabb idő eltelte után a terhelt előzetes letartóztatása az eljárás bármely szakában csak bírói döntés, mégpedig a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján tartható fenn. Az eljárás további garanciális rendelkezései közé tartozik, hogy a megszüntetett nyomozás újbóli folytatását egyes esetekben a felettes ügyész döntéséhez köti. Törvényi rendelkezésben rögzíti a fogva levő gyanúsított kötelező ügyészi kihallgatását, mely egyébként eddig is, bár törvényi szabályozás nélkül, de belső utasítás alapján állandó gyakorlata volt az ügyészi szerveknek, végül pedig az eddiginél lényegesen pontosabban és részletesebben szabályozza a nyomozás során tett intézkedések vagy mulasztások miatt az ügyben érdekelt személyek panasztételi jogát. A törvényjavaslat írott szövege mellett az eddig elmondottakból is érzékelhető, hogy a törvényességi biztosítékok további pontosításáról, a kialakult törvényes gyakorlat írásba rögzítéséről van elsősorban szó. De rá kell mutatni az ügyész nyomozás-felügyeleti felelősségének növekedésére is. Szokás az igazságszolgáltató szervek munkáját úgy is nézni, hogy milyen az egymáshoz való bajtársi viszonyuk. Ez persze általában jó. Ügy vélem azonban, hogy az ellenőrzött és az ellenőrző viszonya akkor a legmegfelelőbb a köz szempontjából, ha az — idézőjelben mondom — nem mindenáron jó. Ebből az következik, hogy a nyomozások elrendelésénél, azok meghosszabbításánál az ügyésznek kritikus szemmel kell néznie az ügyeket. Mert igaz ugyan, hogy valamennyi bűnüldöző szerv a törvényesség érdekében munkálkodik, ezért jelentős hibák nincsenek, de itt is érvényes az a tény, hogy az emberek szakmai szemlélete és teljesítőképessége között különbségek vannak. Ezért keletkezhet évente országosan néhány százaléknyi selejt olyan megjelenési formában, hogy például milliós nagyságrendű gazdasági, vagy társadalmi tulajdont érintő ügyek már a rendőri nyomozás során ezresekre zsugorodnak. Közben hosszabb idő telik el és az ügyész ahelyett, hogy a további nyomozáshosszabbítás megtagadásával elbírálná az ügyet, lehetőséget ad a nyomozó szervnek, hogy szükségtelen túlmunkával terhelje magát. Az e helyzet következtében jelentkező selejtért a most megerősített és nagyobb jogok alapján a felelősség még inkább az ügyészt fogja terhelni. Ezért mondottam, hogy ezen hibaforrásokat és kapcsolódóan más elnéző magatartást még a hivatali, illetve helyi jóviszony veszélyeztetése árán is nullára kell csökkenteni. Tisztelt Országgyűlés! Ifjúságpolitikánk célkitűzései alapján társadalmi fejlődésünk egyik sarkalatos pontja az ifjúság- és gyermekvédelem hatékonyabbá tétele, magasabb színvonalra fejlesztése. E célkitűzéseknek része az a büntetőpolitikai törekvés, mely a gyermekeket és fiatalkorúakat egyre eredményesebben kívánja óvni s. bűnözés irányába indító körülmények, a rendezetlen családi élet, rossz baráti környezet, az alkoholizmus és egyéb hasonló tényezők hatásától. A fiatalkorú bűnelkövetők abszolút száma, a korábbi évek fokozatos emelkedésével szemben, 1972-ben már 0,7 százalékkal csökkent ugyan, összességében az állapítható meg, hogy az ország fiatalkorú lakosságának 1,2 százaléka követett el valamilyen bűncselekményt. Fel kell figyelnünk azonban arra, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők körében egyfelől az alkoholizmus, mint kísérő jelenség, másfelől pedig a leányok részvétele növekszik. E mellett a statisztikai felmérések azt mutatják, hogy valamelyest növekedett a gyermekkorú elkövetők száma, amely többek között a szülői felügyelet elégtelen voltára utal. Nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy az elmúlt évben különösen a fővárosban emelkedett a fiatalkorúak által csoportosan elkövetett bűncselekmények száma, melyeknek súlya és elkövetési módja is veszélyesebbé vált. A javaslat a fiatalkorúak elleni büntető eljárás újraszabályozásával, a jogalkotás területén törekszik elősegíteni az ifjúság- és gyermekvédelem fokozott érvényrejuttatását, a fiataloknak az erkölcsi zülléstől, a bűnözésben való részvételtől történő visszatartása érdekében. Ennek megfelelően a javaslat a fiatalkorú elleni bírósági eljárásban kizárja a vétségi eljárást, valamint a tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabás alkalmazását, a szükséges esetekben előírja a védő- és óvóintézkedés, valamint a fiatalkorú nevelését, gondozását, vagy felügyeletét elmulasztó személy elleni intézkedés kezdeményezését. Rendelkezik a fiatalkorúak ügyeiben eljáró bírósági tanács különleges összetételéről, és a jövőre vonatkozóan a fiatalkorúak és felnőttkorúak eddig az általános illetékességű bíróság elé tartozott úgynevezett vegyes ügyeit mindig a fiatalkorúak bírósága elé utalja. Tisztelt Országgyűlés! A büntető eljárási törvénynek az a feladata, hogy szabályozza a bűncselekmények felderítése, a büntető törvények alkalmazása, általában a büntető eljárás lefolytatásának rendjét. Ebből következik, hogy a javaslat rendelkezései a már elkövetett bűncselekmények tisztázására, az ezek miatti joghátrányok előkészítésére és részben végrehajtására terjednek ki. A bűnözés elleni társadalmi méretű küzdelem azonban pusztán ebben nem merülhet ki. A bűnözés okainak és a bűncselekmények elkövetését elősegítő tényezőknek mind szélesebb körű feltárása lehetővé teszi, hogy egyre erőteljesebben munkálkodjunk a bűncselekmények megelőzésén. A javaslat a hatályos törvénnyel egyezően tartalmaz erre vonatkozó rendelkezéseket. A bűnözés megelőzéséhez tartozik azonban az is, hogy minden szerv a maga területén, maximálisan a jogszabályok megtartására és megtartatására, a visszaélések megakadályozására alkalmas ellenőrzés hatékonynyá tételére törekedjék. Nemkülönben a megelőzés része az állampolgárok, a dolgozó kollektívák részéről, lakó- és munkakörülmé-